HATODIK JELENET
Szín: Koldus placc
Színpadon: Tiána, Vasziliász király, Zitiánosz
TIÁNA: (énekelve) Már csak néhány hét és huszonegy aranyért meg tudjuk venni azt a kis házikót, amit kinéztünk magunknak.
VASZILIÁSZ KIRÁLY: Igazad volt, szerelmem, amikor bölcsen az javasoltad, hogy gyűjtögessünk még. Húsz aranyból is tudtunk volna, de az nem lett volna annyira takaros, mint amit huszonegyért találtunk.
TIÁNA: (énekelve) Mindig is szerettelek, de amióta megváltoztál, sokkal jobban! És boldog vagyok, hogy szerelmünk legújabb időszakának minden percére emlékszel!
VASZILIÁSZ KIRÁLY: (boldogan nevetve) Minden kimondott szavadra! Csípőd minden mozdulatára! Kebleid simogatására! Emlékszem minden szerelmi vallomásodra, melyeket éjszakánként nekem énekeltél önfeledten.
TIÁNA: (énekelve) Olyan szépeket tudsz mondani! Jöjj közelebb csodálatos Zitiánosz! Szeretnélek megölelni, megcsókolni. (Szerelmesen ölelik, csókolják egymást.)
(Zitiánosz érkezik sántikálva. Amikor meglátja feleségét Vasziliásszal csókolózni, felkiált fájdalmában és a földre roskad. Lassan összeszedi magát, feltápászkodik.)
ZITIÁNOSZ: El a kezekkel a feleségemtől, felség!
(Tiána rémülten felpattan, egy pokrócot kap maga elé, azzal takargatja magát. Hol Zitiánoszra, hol Vasziliászra néz riadtan, nem érti a helyzetet.)
TIÁNA: (énekelve) Mi történik itt? Mi történt velem?
ZITIÁNOSZ: Tiána! Gyere, ölelj meg! Megjöttem! A férjed vagyok, Zitiánosz!
TIÁNA: (már nem énekel) Semmit nem értek… (sírva fakad)
VASZILIÁSZ KIRÁLY: Ne higgy neki, szerelmem! Én vagyok Zitiánosz, nem ő! Én vagyok a férjed! (Zitiánoszhoz) Ki vagy te, gonosz démon? Kísértet? Miért öltötted magadra a külsőmet, te szélhámos pokollakó csaló!
ZITIÁNOSZ: Te nem Zitiánosz vagy! Te a király vagy, felség! Ki beférkőzött a helyemre és elcsábította asszonyomat. Takarodj vissza a trónodra!
VASZILIÁSZ KIRÁLY: Hazudsz, te ijesztő káprázat! (Tiánához) Egy szavát ne hidd, szerelmem! Az urad és parancsolód én vagyok! Én vagyok Zitiánosz!
ZITIÁNOSZ: Hazudsz, felség!
VASZILIÁSZ KIRÁLY: Ki vagy? Mit akarsz?
ZITIÁNOSZ: Ő az én feleségem!
VASZILIÁSZ KIRÁLY: Mit merészelsz?
ZITIÁNOSZ: Ő az enyém!
VASZILIÁSZ KIRÁLY: Ő az enyém!
ZITIÁNOSZ: Távozz tőlem!
VASZILIÁSZ KIRÁLY: El innen!
TIÁNA: (már nem énekel) Kik vagytok? Mit akartok?
(A két férfi egymásnak ugrik, egymásba kapaszkodva a porban hemperegnek. Mivel mindketten sántítanak, a ruhájuk ugyanolyan, termetük is, arcvonásaik is hasonlítanak: nem lehet tudni, hogy ki Vasziliász és ki Zitiánosz. Egyikük felülkerekedik, tőrével már majdnem lesújt, amikor elernyed a keze, a tőr a földre hull. A másik férfi eldobja a kését. Küzdelmüket befejezik. Átölelik egymást. Sokáig állnak így, mozdulatlanul. Tiána közben eltűnt a szemünk elől.)
Vége a jelenetnek
Folyt. köv.
Napló helyett 
Hozzászólás