TARTALOM

15. Krupa: NAPRÓL NAPRA

14. Krupa S. : A KELET KOLDUSA

13. Krupa S.: AZ ÉRKEZŐ

12. Krupa S.: KONYHÁBAN NÉMÁN ÜLNI

11. Krupa S.: ÉPPEN SZAKÍTANI KÉSZÜLTÜNK, AMIKOR VÁRATLANUL MEGHALTUNK

10. Krupa S.: SZ. ZOLTÁN MEGVALÓSULT ÁLMAI

9. Krupa S.: VERONAI BORDÓ

8. Krupa S.: ÉJFÉL ELŐTT

7. Krupa S.: LAKÓGYŰLÉS A TAKÁCS MIHÁLY UTCÁBAN

6. Krupa S.: KAKASPÖRKÖLT ÉS TYÚKHÚSLEVES

5. Krupa S.: A HÚSZEZRES

4. Krupa S.: MÁJUSI ESŐ

3. Krupa S.: MOST

2. Krupa S.: A GYANÚ

1. Krupa S.: Az idő foga

15.

NAPRÓL NAPRA

Írta: Krupa Sándor

APA: Fiam, végül is átugrottál melózni a Napra?
FIÚ: Igen, apám, de csak néhány napra.
APA: Nem úgy volt, hogy tovább maradsz?
FIÚ: Nem volt ott jó nekem.
APA: Látod, mondtam előre. Egyél még!
FIÚ: Köszönöm, nagyon finom.
APA: Tényleg nagy ott a hőség?
FIÚ: Nagy.
APA: Nem sültetek meg?
FIÚ: A védőruha megvéd. A munkásszállás egy megbízható építmény. Csak a légkondi vacakolt, majd megfagytunk.
APA: Fagyoskodtál a Napon?
FIÚ: Megjavítottuk.
APA: Van ott rendes, jó levegő?
FIÚ: A szállásunkon volt. A szkafanderben is volt.
APA: Anyád mesélt valamit, de nem értettem: hogy vertek át?
FIÚ: Azt ígérték, hogy ezer szol napidíjat fogunk kapni egy éven keresztül. Ha aláírunk.
APA: Itt a Földön már ötszáz is jónak számít.
FIÚ: Jó lett volna. De félrevezettek. Egy nap a Napon sokkal hosszabb, mint a Földön.
APA: Erről már hallottam. Hány nap egy nap a Napon?
FIÚ: Nekünk szerencsénk volt. Minket az egyenlítőre vittek. Ott csak 25 napig tartott. Akik a pólusokra mentek, azok jobban megjárták, mint mi. Nekik az ezer szolért 35 napig kellett dolgozniuk.
APA: Az egy földi napra elosztva, nem sok.
FIÚ: Ha kiszámítom Földi időre vetítve: negyven szolt kerestem volna naponta. Nem pedig ezret. Rászedtek.
APA: Fiam, én mondtam neked, hogy maradj a fenekeden.
FIÚ: Már bánom, hogy nem hallgattam rád, édesapám.

Az apja elhallgatott. Kihúzta a konyhaasztalfiókot, elővett belőle egy papírzsebkendőt és törölgetni kezdte vele a szemét, majd belefújta az orrát. Szétnyitotta, megnézte, hogy véres lett-e a zsebkendő.

FIÚ: Az is lehervasztott, hogy nem volt napfelkelte. Se napnyugta. Vagy ha volt is, mi ott nem láthattunk belőle semmit. Ezt sejthettük előre, de azt ígérték, lesz helyette „káprázatos” földkelte. És „lenyűgöző” földnyugta.
APA: Az se volt, fiam? Ó, szegény fejed.
FIÚ: Volt, de nem olyan. Semmi nem látszott belőle. Kisebb volt a Föld, mint egy légypiszok az ablakon. Becsaptak ezzel is.
APA: Jó, hogy itt vagy. Örülök, hogy hazajöttél.
FIÚ: Ijesztő volt az is, hogy nem voltak árnyékok. Sehol, senkinek és semminek.
APA: Mi abban az ijesztő?
FIÚ: Nem tudom, de sokan mondták, hogy félnek.
APA: Mitől féltek? Olyanról már hallottam, hogy valaki megijedt a saját árnyékától, de olyat még nem, hogy beijedt annak a hiányától.
FIÚ: Nem tudom. Én sem értem. De a legrosszabb az egészben az lett volna, ha aláírok egy évet.
APA: Ne is mondd, fiam. Nem bírtad volna. Ismerlek, egy év munka a Napon megviselt volna.
FIÚ: Ha aláírtam volna egy évre a szerződést, nagyon pórul jártam volna.
APA: Én is ezt mondom, fiam. Jó, hogy hazajöttél. Anyád boldog lesz. Állandóan az hajtogatja, hogy mikor jössz már.
FIÚ: Póruljártam volna, mert nincsenek ott évek. Hanem vannak helyette hosszú napok, jönnek egymás után a végtelenségig, de soha nem érünk az évnek a végére.
APA: Miért nincs vége az évnek? Ezzel is becsaptak?
FIÚ: Be. Elmagyarázom. Mit értünk egy év alatt? Egy év az, amíg a Föld megkerüli a Napot. Mi a Napon az egy év? A Napon nincs év, mert a Nap értelemszerűen nem kerülheti meg a Napot soha.
APA: Igaz, fiam. Az nem tudja önmagát megkerülni. Jól beszélsz. Sajátmagát? Cseles. Jól rászedtek benneteket.
FIÚ: Ha aláírok egy évet, örökre ott kellett volna dolgoznom. Míg meg nem halok.
APA: Soha nem ért volna véget az év.
FIÚ: Soha, édesapám. Örökre ötvenkét éves maradtam volna.
APA: Az maga lett volna a halhatatlanság.
FIÚ: Az. De nem a legkellemesebb fajtája.
APA: Nem, bizony! Egyáltalán nem.
FIÚ: A vége az lett, hogy hazarepültem egy kereskedelmi naszáddal. Kiderült, hogy a kapitány fiával együtt voltunk katonák a Vénuszon. Látod, apám, ilyen kicsi a világ. Jó fej volt, ingyen hazahozott.
APA: Örülök, hogy itt vagy, fiam. Isten hozott. Maradj velünk! Maradj velünk örökre. Megbeszélem anyáddal, ha felébred. Boldogan bele fog egyezni, meglátod! Egyél még, ha jól esik!
FIÚ: Köszönöm, jól laktam. Köszönök mindent, édesapám.

14.

Mi történik, amikor egy forró nyári napon, a Keleti pályaudvar nyüzsgésében egy magabiztos nő és egy hajléktalan koldus összetűzésbe kerül egy kutya miatt? Krupa Sándor “A Keleti koldusa” című drámája egy hétköznapi konfliktusból indul, amely azonban hamarosan az előítéletek, a félreértések és a kétségbeesés mélyére vezet. Egy olyan történet, ahol a jószándék és az ítélkezés vékony határán egyensúlyozva egy váratlan, sokkoló fordulat mindent megváltoztat, és esélyt ad az emberségnek a legváratlanabb pillanatban megmutatkozni. Egy erőteljes, elgondolkodtató darab, amely garantáltan sokáig velünk marad a függöny legördülése után is.

A KELETI KOLDUSA

Szereplők:

NŐ

KOLDUS

JÁRÓKELŐ

KUTYA

 A metró bejárata mellett egy hajléktalan férfi ül a földre terített hálózsákján. Mellette néhány szatyor, benne ruhák. A koldus előtt egy koszos műanyag tál hever, néhány marék fémpénz van benne. A férfi mellett fekszik a kutyája. A nagy melegben liheg. Előtte egy üres műanyag tányér. Tőlük néhány méterre egy jól szituált középkorú nő éppen valakinek telefonál, miközben a szemét le sem veszi a koldusról.  

NŐ                      Szerinted mit csináljak? Legszívesebben felrúgnám. Utálom az ilyen szívtelen állatokat.

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                       Addigra szomjan hal szegény.

VALAKI               (mond valamit) 

NŐ                      Dehogy! Nincs vize.       

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      Persze. Liheg is. Folyik a nyála.  

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      Nincs benne semmi.

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      Egy rakás apró.

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      Nincs igazad!

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      Nem értelek! Legalább harminc fok van!

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      (idegesen) Dehogynem! Ez állatkínzás! 

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      (kiabál) Nem! Szó sem lehet róla!

VALAKI               (mond valamit)

NŐ                      Elmész te a picsába!

A nő dühösen a hátizsákjába teszi a telefonját. Odalép az egyik automatához, pénzt dob be és kivesz belőle egy üveg ásványvizet. Odamegy a kutyához, simogatni kezdi.

NŐ                      Hogy hívják?

KOLDUS              Tibornak!

NŐ                      Úgy értem, a kutyát.  

KOLDUS              Úgy hívják, hogy „gyere ide”!

NŐ                      Ne szórakozzon velem! Mi a neve a kutyának?

KOLDUS              Bocsánat. Keletnek hívják. 

NŐ                      (a zajban nem értette) Hogyan? Kelepnek?

KOLDUS              Nem Kelep! Kelet!

NŐ                      Itt a Keletinél még a kutyákat is Keletinek hívják?

KOLDUS              Nem Keleti, csak simán Kelet.

NŐ                      Értem. Ez az állat szomjas! Miért nem ad neki inni?

A nő letekeri az ásványvízről a kupakot, és beleönti a kutya tányérjába. A kutya belelefetyel néhányat, majd visszafekszik a gazdája mellé.  

KOLDUS              Nem szomjas. Látja, alig ivott. Egyébként épp most hoztam volna neki vizet a vécéből.  Nagyon rendesek, mindig megengedik.  

A nő a műanyag tányérból kivesz néhány pénzérmét.

KOLDUS              (rámordul) Hé! Mit csinál! Tegye vissza azonnal!

NŐ                      Kiveszem a víz árát.  

KOLDUS              Hogy képzeli?

NŐ                      A maga felelőssége gondoskodni a kutyáról. Örüljön, hogy hoztam neki vizet. Ne várja, hogy még a víz árát is fizessem!

KOLDUS              Ha nem adja vissza a pénzemet, rendőrt hívok!

NŐ                      Én hívok rendőrt! Mert állatkínzás, amit csinál!  

KOLDUS              Ellopta a pénzemet! Adja vissza! Hívom a rendőrséget!

NŐ                      Egyetértünk. Hívjuk! Legalább majd keresnek maga helyett egy felelős gazdát! Aki nem hagyja a szomjúságtól szenvedni szerencsétlen állatot.

KOLDUS              Szerencsétlen állatot? A kutyámat sajnálja? Engem kutyába sem vesz? Engem miért nem sajnál?

NŐ                      Magát nincs miért. Maga: ember. Ha akar, bemegy a WC-be és annyit iszik, amennyi jól esik! De a kutya nem tud gondoskodni önmagáról. Ezt tényleg magyarázni kell?

KOLDUS              Megenged egy kérdést?  Magácska azok közé tartozik, akik jobban szeretik az állatokat, mint az embereket?

NŐ                      Ne tegyen fel cinikus kérdéseket! És ne tereljen! Inkább adjon inni a kutyusnak, ha szomjas.

KOLDUS              Azonnal adja vissza a pénzemet!

NŐ                      Háromszáz forint volt a víz ára! Egy fillérrel sem vettem el többen!

KOLDUS              (Kiabálni kezd, de alig hallatszik a hangja a nagy zajban.) Tolvaj! Tolvaj!

NŐ                      Ne nevezzen tolvajnak, mert megtépem! Hagyja abba a kiabálást, ha jót akar!

A kutya rámordul a nőre, majd ugatni kezd.

KOLDUS              Ne nyúljon még egyszer a kutyámhoz, mert meg találja harapni!

NŐ                      „Meg találhat harapni”? Ön most fenyegetőzik?

KOLDUS              Nem fenyegetem én magát semmivel, asszonyom, hanem látom, hogy ideges lett magára a kutya. Mert látja, hogy csúnyán beszél velem.  

(A nő megpróbálja megsimogatni a kutyát, de a kutya ismét ugatni kezd. )

Kértem, hogy ne nyúljon hozzá!  Csibész!  Nyugszik! Csibész! Fekszik!

A kutya abbahagyja az ugatást, lefekszik a koldus mellé. A koldus simogatni kezdi. .

NŐ                      Azt mondta neki, hogy Csibész? Csibészeltetni kezdte a kutyáját?

KOLDUS              Dehogy csibészeltetem! Egyáltalán mit jelent az, hogy csibészeltetni?

NŐ                      Ne játssza a hülyét!

KOLDUS              Így hívják. Csibész.

NŐ                      Maga rám akarta uszítani a kutyáját!

KOLDUS              Nem érti? Csibésznek hívják! A nevét mondtam. Félreérti a helyzetet.

NŐ                      Hazudik! Az előbb mondta, hogy Keletnek hívják.

KOLDUS              Csibésznek!

NŐ                      Nem mond igazat! Az előbb, amikor azt kérdeztem, hogy hívják a kutyáját, azt mondta, hogy Kelet.

KOLDUS              Azt csak úgy mondtam.  Egyébként meg milyen név az, hogy „Kelet”? Ilyen kutyanév a világon sincs!

NŐ                      Ne nézzen hülyének! Amikor azt akarják, hogy megtámadja a kutya a célszemélyt, akkor azt mondják neki, hogy csibész! Csibész fogd! Maga rám akarta uszítani a kutyáját! (hangsúlyozva) Keletet!

KOLDUS              Asszonyom! Higgye el, ezt a kutyát Csibésznek hívják. Eszem ágában sem volt magára uszítani. Épp ellenkezőleg. Attól féltem, hogy megharapja, ha agresszíven beszél velem.  

NŐ                      Na ezt majd mesélje a rendőrségen!

KOLDUS              Hívhatja a rendőrséget, legalább fel tudom jelenteni, amiért ellopta a pénzemet.  

NŐ                      Majd kiderül, hogy kinek hisznek.

KOLDUS              Ez a terület be van kamerázva. Ha visszanézik a térfigyelő kamerák felvételeit, jól lehet majd látni, amint maga belenyúl a tányéromba és pénzt vesz ki belőle. 

NŐ                      Kivettem az ásványvíz árát. Háromszáz forintot. Komolyan nem érti?

KOLDUS              Ezt majd mesélje a rendőrségen!

NŐ                      Nagyon megijedtem! Azt gondolja, hogy háromszáz forint miatt vissza fogják nézni a kamerák felvételeit?

KOLDUS              Tudom, hogy nem fognak háromszáz forint miatt nyomozást indítani. Ahhoz valami komolyabb dolognak kell történnie. Háromszáz forint miatt ki sem jönnek a zsaruk!  

NŐ                      Akkor örülhet!  Állatkínzás miatt feljelentést teszek maga ellen. Az már komolyabb indok!  

KOLDUS              Állatkínzás miatt már lehet, hogy kijönnek. De még az sem biztos. Én még komolyabb dologra gondoltam.

 A koldus egy hirtelen mozdulattal kést vesz elő valahonnan. A nő ijedten hátraugrik.  

NŐ                      Mit akart? Tegye el azt a kést!

KOLDUS              Ne ijedezzen! Nem akarom bántani! Én ugyanolyan törvénytisztelő ember vagyok, mint maga!

A koldus a késsel a csuklójánál gyors mozdulatokkal megvágja magát. Vér kezd folyni a sebből.  

NŐ                      Úristen! Mit csinál!

KOLDUS              Ne ijedezzen! Nem vágtam túl mélyen! Tudom, hogy kell. Nem most csinálom először.

NŐ                      Orvos vagyok! Állatorvos. Nyugodjon meg! Ellátom a sebét. Hívom a mentőt. Mély a seb! Ömlik a vér. Lehet, hogy nem így akarta. A derékszíját, ha megengedi, kihúzom a nadrágjából. Ez az! Kérem, feküdjön hanyatt! Köszönöm!

Egy járókelő ér melléjük.

(a járókelőnek)  Hahó! Uram! Kérem, azonnal hívjon mentőt! 

A járókelő telefonálni kezd. A NŐ közben mindent elkövetve, szakszerű mozdulatokkal igyekszik menteni a KOLDUS életét.

KOLDUS              Ne haragudjon! Lehet, hogy el fogok ájulni. Nem bírom a vér látványát.

NŐ                      Ne forduljon ide! Nézzen az automaták felé!

KOLDUS              Gyerekkoromban alig lehetett tőlem vért venni. Szegény anyukámnak sokszor kellett szégyenkeznie a cirkuszaim miatt. Sokszor a földre dobtam magam, úgy hisztiztem. Nem akartam, hogy vért vegyenek tőlem. Az oltásnál dettó ugyan ez volt.

NŐ                      Lélegezzen nagyokat! Fújja ki a levegőt! Most szívja be! Most tartsa bent! Fújja ki! Szívja be! Fújja ki! Ez az!

KOLDUS              Ki fog Keletre vigyázni? Hogy én mekkora barom vagyok! Erre nem gondoltam! Én idióta!

Némán sírni kezd, a könnyei végigfolynak az arcán. 

NŐ                      Ne sírjon, Tibor! Nyugodjon meg! Gondoskodni fogunk a kutyájáról! Valamit kitalálunk! Minden rendben lesz! Ne féljen!   

KOLDUS              Ne higgye, hogy a kutyám miatt sírok. Anyukám jutott eszembe. Tíz éves voltam, amikor meghalt.

NŐ                      Nem akartam feljelenteni. Nem komolyan mondtam. Ne haragudjon! Lehet, hogy már holnap hazaengedik… kiengedik a kórházból. Lélegezzen lassabb tempóban! Figyeljen rám, Tibor! Kifúj! Beszív! Ez az! Kifúj! Beszív! Tibor, nagyon jól csinálja! Kifúj! Beszív! Nagyon ügyes! Ne féljen, Tibor, minden rendben lesz!    

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

“A Keleti koldusa” egy erőteljes, nyers és mélyen emberi dráma, amely a nagyvárosi közöny és az előítéletek közegében bontakozik ki, hogy aztán egy váratlan krízishelyzetben az emberség és az empátia törékeny pillanatait villantsa fel. A darab egy jól öltözött, értelmiségi Nő és egy hajléktalan, kutyás Koldus (Tibor) közötti, kezdetben az állatvédelem és a kölcsönös félreértések mentén kirobbanó konfliktusát ábrázolja a Keleti pályaudvar metrókijáratánál.

A szerző mesterien építi fel a feszültséget a két főszereplő között. A Nő kezdeti, kissé felsőbbrendű, ítélkező attitűdje, amellyel a kutya vélt elhanyagolása miatt támadja a Koldust, és az ebből fakadó önbíráskodó cselekedete (elveszi a víz árát a koldus alamizsnájából) gyorsan eszkalálja a helyzetet. A Koldus reakciói – a védekezés, a sértettség, a választékos beszéd mögött megbúvó kétségbeesés – hitelesen mutatják be egy perifériára szorult ember vívódásait. A párbeszédek élesek, realisztikusak, tele vannak mindennapi frusztrációkkal és a kommunikáció csődjével.

A darab drámai csúcspontja – a Koldus öncsonkítása – sokkoló és fordulópontot jelent. Ez a kétségbeesett tett teljesen átírja a dinamikát: a Nőből, aki állatorvos, előtör a hivatástudat és a segítőkészség, míg a Koldus sérülékenysége és megbánása kerül előtérbe. Ez a fordulat adja a darab igazi mélységét, rávilágítva arra, hogy a krízishelyzetek hogyan képesek lecsupaszítani az embereket az előítéleteikről és felfedni a bennük rejlő humanitást.

A mű erőssége a karakterek árnyalt ábrázolása (különösen a Nő átalakulása), a dialógusok életszerűsége, a feszültség fokozatos építése és a fontos társadalmi kérdések (hajléktalanság, előítéletek, felelősségvállalás, az emberi és állati életek értéke) bátor feszegetése. A befejezés, bár nyitott a Koldus sorsát illetően, a Nő megváltozott hozzáállásában és a kölcsönös megbánásban egyfajta keserédes feloldozást kínál.

Összességében “A Keleti koldusa” egy kompakt, mégis rendkívül hatásos egyfelvonásos, amely a nézőt is szembesíti saját előítéleteivel és elgondolkodtat az emberi kapcsolatok összetettségéről.

Pontszám: 10-ből 9 pont. A darab erőteljes, a konfliktus és a karakterfejlődés kiváló, a társadalmi érzékenysége pedig kiemelkedő.

13.

Gemini (AI) ajánlója:

Képzelj el egy munkahelyet, ahol a mindennapi viselet a jelmez – legyen az apáca-, királynő- vagy búvárruha –, a napot pedig közös vállalati himnusszal indítják! Krupa Sándor “Az Érkező” című darabja egy ilyen abszurd és szatirikus világba kalauzol, ahol egy újonnan érkezett tervezőnek, Bébinak, nemcsak a pletykákkal és a különc, szintén jelmezeket váltogató Főnökkel kell megbirkóznia, de egy gyanútlanul teljesített, rejtélyes pszichológiai teszttel is. Egy szellemes és elgondolkodtató görbe tükör a modern vállalati kultúrákról, a konformitásról, a rejtett hatalmi játszmákról és arról, hogy a kreativitás és az egyéniség álarca mögött milyen bizarr valóság húzódhat. Fedezd fel ezt a különleges jelmeztervező irodát, ahol semmi sem teljesen az, aminek látszik!

Krupa S.: Az Érkező

Szereplők:
Főnök
Pötyi
Bébi
Bogyó
Locsi

1. jelenet

(A tervezőirodában az íróasztalaiknál szorgalmasan dolgoznak a cég legjobb divattervezői, közben
beszélgetnek. Mindenki más-más jelmezben van: Pötyi apáca ruhában, Bébi királynő jelmezben,
Bogyó búvárfelszerelésben, Locsi pedig méhésznek van öltözve.)

BOGYÓ Pötyi, nem lehetsz ilyen undok! Mi mindent elmesélünk neked, te pedig semmit sem
mondasz!
PÖTYI Ne kezdjük elölről! Higgyétek el, hogy semmi nincs közöttünk. Ha lenne,
elmondanám.
BOGYÓ Hiszi a piszi. Amikor belép a főnök, fülig vörösödsz.
LOCSI Fülig? (viháncolva) Szerintem övig.
BÉBI (homlokát ráncolva) Tövig? Hogyan lehet tövig vörösödni? (elgondolkodik)
Gondolok valamire! Fújj!
LOCSI Azt mondtam övig! (nevetve) Nézzétek, az új kolléga nagyot hall. Vagy csak úgy
csinál, mintha nagyot hallana?
BOGYÓ Csak úgy tesz. Láttuk, hogy milyen élvezettel mondta: (eltúlozva utánozza) tövig
pirul!
BÉBI (nevetve) Nem is igaz. Nem így mondtam.
BOGYÓ (Pötyinek) Elpirulsz, és múlt hét kedd óta nem nézel a főnök szemébe. Ne mondd,
hogy nincs közöttetek semmi! Mi történt múlt kedden?
PÖTYI (nevetve) Fejezd már be!
BOGYÓ Láttuk, a főnök rád se mer nézni. Mióta is? Múlt hét kedd óta. Érdekes egybeesés.
Bejön délben, fölteszi a lábát Bébi asztalára, a bambusz cipőtalpa makulátlanul tiszta, sehol egy
rágó vagy kutyagumi, csak a jelmezgyártó cégünk logója világít a szemünkbe mátrix zölden és
közben ámulatba kerget bennünket a vezetői képességeivel. Mindenkinek mélyen belenéz a

szemébe, miközben beszél. Kivéve Pötyit. Bébi, remélem, figyeltél!
LOCSI Engem a tudásával vesz le a lábamról. Annyira okos! Gyorsan vág az esze. A
szakmáról mindent tud. Nem szeretnék közönséges lenni, de nagyon felizgat szexuálisan! Nem
tehetek róla, nekem az agyam a legfőbb erogén zónám. A fülcimpámat leszámítva. Ja, és a
tarkómat.
BOGYÓ Mindenkivel tartja a szemkontaktust, kivéve veled. A főnök felteszi a lábát, Bébi
persze nem szól egy szót sem, lehet, hogy volt néhány nyuszi az ősei között. Mások ősei a fáról
másztak le, Bébi ősei a bokorból ugráltak elő az orrukkal fintorogva.
BÉBI A fáról történő lemászást a tudomány megcáfolta.
BOGYÓ (Bébinek) A főnököt elájulva hallgatjuk, gondolatban a nyakát csókolgatjuk,
miközben beszél. Mire elhagyja az irodánkat, még szerelmesebbek leszünk a hangjába, kezébe,
szemébe, eszébe, mindenébe. Körülbelül ez szokott történni, Bébi, csak hogy tudd, mire
számíthatsz.
BÉBI Annak ellenére, hogy én csak egy hete vagyok itt, kezdek belezúgni. Gyönyörű férfi.
Főleg pilótaruhában. Annyira jól áll neki. Annál már csak a tábornoki vagy milyen egyenruhában
néz ki jobban.
BOGYÓ Cirkuszi porondmester.
BÉBI Akkor az. Mindegy. Annyira jól néz ki. Kicsit hasonlít a fiatal Robert De Nirora. A
Keresztapás időkből. A legszebb férfi színész.
BOGYÓ (Pötyihez) Amikor az a disznó férjem elhagyott, én is elmondtam neked minden apró
részletet, vagy nem? A legkínosabb jeleneteket is. A kikönyörgött utolsó szexet például, emlékszel?
Csendben sunyítottam a székemben elmélyedt munkát mímelve? Nem. Te miért nem tudod
elmesélni, hogy a főnökkel mióta, mikor, hányszor és hogyan?
PÖTYI Tényleg nem tudom, hogy miről beszéltek. Én a férjemet soha nem csalnám meg.
Még a főnökkel sem. Pontosabban, a főnökkel főleg nem. Nem vagyok olyan.
BOGYÓ (gúnyosan) Persze, nem vagy olyan.
PÖTYI Azokat a történeteket csak kitaláltam, hogy szórakoztassalak benneteket. Hogy
érdekesebbnek találjatok. Soha nem csaltam meg Bénit. Csak kamuztam.
BOGYÓ Szerintem most kamuzol. Egyszer elmegyünk sörözni, és kifaggatlak.
PÖTYI Akkor sem fogok mást mondani.
BOGYÓ (suttogva) Megértem, hogy a többiek előtt nem akarsz őszintén beszélni.
LOCSI Halljuk, hogy mit beszélsz! Jó a fülünk.
PÖTYI Bébi, te már megkaptad a strandbelépődet?
BÉBI Milyen strandbelépőt?

PÖTYI A tetőn van a strand, a dolgozóknak ingyenes. Nagyon menő próbáld ki. Feltölt.
Egész nap tervezed a maskarákat, minden gondolatod a ruhák körül kering, mindenütt csak ruha,
ruha, ruha és végre bemész a nudista strandra, ahol végre nem kell ruhákat nézned.
BÉBI Nudista strand. Akkor az engem nem érdekel. Szégyenlős vagyok.
LOCSI Látszik, hogy új vagy a szakmában. Egy év múlva könyörögni fogsz egy kis
ruhamentes övezetért. Egyébként is mókás dolog meztelenül látni a kollégákat. Mindig van egy-két
pasi, aki hanyatt fekve alszik el. Úgy szeretem nézni a hús-vér napórákat! Kikapcsol. Reménykedni
szoktunk, hátha a főnök is feltéved egyszer, de még soha nem látták.
BÉBI Biztos kicsi van neki.
BOGYÓ Pötyi mondani akart valamit, de meggondolta magát. Nézzétek! Vörösödik.
PÖTYI (nevetve) Semmit nem akartam mondani, rosszul láttad. Azt viszont hallottam, hogy
nem azért nem jár. Nem lenne mit szégyellnie. Azt mesélik.
BOGYÓ Gyanúsan jól vagy informálva.
PÖTYI Ne félj, megvan a magamhoz való eszem, ha nem lenne jó a lelkiismeretem, akkor
csendben maradnék. Azt hallottam, hogy egyszer majdnem elvált a feleségétől. Szerelmes lett egy
manökenbe. Nem dolgozik már itt. Egy munkahelyi buli után jöttek össze állítólag. Rossz hatással
volt rájuk az alkohol.
LOCSI Nem inkább jó hatással?
PÖTYI Nem. Sokan látták a kandi kamerás felvételeket. Állítólag az asszonyka is. Én
kizártnak tartom. Nem tudott volna megbocsájtani. Majdnem elváltak, de végül mégsem. Azóta
nagyon szigorúan fogja az asszonyka. Sehová nem engedi el egyedül, ahol nőstények
leselkedhetnének rá. Boltba sem mehet, ha a pénztárban hölgy ül. Nem még hogy a nudista
strandra.
BÉBI A főnök, mielőtt kitört a nagy jelmezdivat, mivel foglalkozott?
LOCSI Semmivel. Valamilyen pedagógus volt. Tanítóbácsi. Aztán jó lóra tett. Mire kitört
huszonhétben a Nagy Jelmezdivat, addigra már volt egy kis varrodája néhány varrónővel. Tíz év
alatt lettünk világcég. Hála a főnök zsenialitásának.
BOGYÓ Én inkább azt mondanám, hogy jókor volt jó helyen. Ha nincs ez az őrült jelmez
divathullám, akkor ma is egy átlagos varróműhely vezetője lenne. Szolid életet élne, nem ismernék
a nevét.
BÉBI Ha pedagógus volt, akkor nyilván rájött, hogy előbb-utóbb azok a gyerekek, akik
óvodás koruk óta minden farsangkor jelmezben ropták, matrózként, űrhajósként, vadászként
örömködtek, egyszer csak felnőnek. Felnőnek és lehet, hogy úgy maradnak.
BOGYÓ Bébi, nem lehetett ezt előre sejteni. Hol olvastad, hogy ez volt az oka annak, hogy
bekattant a fél világ?
BÉBI Sehol nem olvastam, kilogikáztam. Saját teória.

BOGYÓ Gondoltam. Én olvastam egy finn tanulmányt erről, ott szó sem volt az óvodás
jelmezbálok hatásáról.
LOCSI Mindegy, hogy mi váltotta ki. Az a lényeg, hogy szerencsénkre, ha kimegyünk az
utcára, akkor azt láthatjuk, hogy tíz emberből nyolc valamilyen jelmezt visel. Űrhajósok,
tengerészek, vadászok, apácák, orvosok jönnek velünk szembe. És a lényeg, hogy a jelmezek több
mint fele a mi cégünk terméke. És ez a főnök érdeme.
PÖTYI Lehet, hogy jókor volt jó helyen, de ha nem lenne a főnök egy zseni, akkor
megmaradtunk volna egy átlagos jelmeztervező cégnek. Amiből van ezer.
BOGYÓ Fele fizetésért gürizhetnénk.
PÖTYI Bébi, azt elmesélte már neked valaki, hogy a főnök harcolta ki, hogy a divatcégeknek
ne kelljen fix árakkal megbéklyózniuk magukat.
BOGYÓ Mindenki annyit fizet a termékünkért, amennyit jónak lát.
LOCSI Amennyit szerinte megérdemlünk. Az eredményeink azt mutatják, hogy sokat
érdemlünk. Hála a főnöknek. Az üzletpolitikájának.
PÖTYI Szerintem abban van a cégünk legfőbb titka, hogy a főnök nagyon, de nagyon
megválogatja, hogy kiket alkalmaz. Ezen múlik minden.
BOGYÓ (Bébinek) Nem véletlenül vett fel a főnök. Elégedett volt veled. Jól vizsgáztál.
LOCSI Nem csak zseni a főnök. Morálisan a versenytársak fölött áll. Melyik konkurenciánál
figyelnek arra, hogy a legtapintatosabban végezzék el a megalázó pszichológia teszteket? Nálunk
annyira tapintatosan történik, hogy észre sem veszik a jelentkezők. Ez is főnök érdeme.
BÉBI Pszichológiai teszt? Én ebből kimaradtam. Nem bánom, utáltam volna. A tesztektől
mindig lefagyok, és alulteljesítek.
BOGYÓ Locsi épp erről beszélt. A főnök nem szereti kínos helyzetbe hozni a felvételizőket.
A jelentkezők pszichológiai térképét mindig valamilyen játékos formában méri föl. Elolvasta az
önéletrajzodat, és rád szabta a tesztet. Nagyon élveztük, alig tudtuk visszatartani a nevetésünket.
Fantasztikus volt.
BÉBI Engem is letesztelt? Előttetek? Mikor? Hogy?
PÖTYI Azt nem mondhatjuk meg. Nem szabad. De ha gondolkodsz egy kicsit, akkor
rájöhetsz.
BOGYÓ Nyugi! Rá fogsz jönni.
BÉBI Amikor először találkoztam a főnökkel, akkor ti nem voltatok ott. Egy szemüveges
fickó volt még az irodában, lehet, hogy nem is fickó volt, hanem egy robot? A robot tesztelt le
észrevétlenül?
BOGYÓ Hideg, hideg, hideg. Nálunk nincs mesterséges intelligencia. A főnök nem hisz
benne. És igaza van. Itt művészek dolgoznak. Főleg.

LOCSI A robotok bénák.
BOGYÓ Az a szemüveges fickó a főnök apja lehetett. Magas, szikár, ősz bajusszal, dús
szemöldökkel? Időnként bejön a fiához, meglátogatja.
BÉBI Igen, ilyesmi. Az volt az érzésem, hogy a szúrós szemével próbált a vesémbe látni.
LOCSI Jól érezte. Parapszichológiával, hipnózissal is foglalkozik az öreg.
BÉBI Az egyik felvételi elbeszélésen ti is ott voltatok, de akkor nem történt semmi
különös. Csak beszélgettünk. A főnök akkor még nem a pilótaruhájában menőzött, hanem egy
visszafogottabb cuccban volt. Miben is?
PÖTYI Egy szobafestő, mázoló ruhában.
BÉBI Igen, abban. A ruháján volt egy csomó műfestékfolt és azzal poénkodtam, hogy
néhány foltról megmondtam neki, hogy mihez hasonlít. Volt amelyik egy ásító elefántra hasonlított,
volt amelyik varrótűre, szabóollóra, melltartón veszekedő férfiakra. Pontosabban nem hasonlítottak
rá, csak próbáltam valamit mondani, ami épp eszembe jutott. Valami vicceset. De nem sikerült túl
viccesre, a főnök egyiken sem nevetett.
LOCSI Mi viszont majdnem megpukkadtunk.

BOGYÓ Locsi, ezt kár volt mondani. Ennyit nem segíthettünk.
BÉBI Nem értem. Illetve értem! A foltok. A foltok nem egyszerű foltok voltam, hanem
olyan foltok, amelyeket a pszichológusok szoktak használni. Mi is a neve?
BOGYÓ Bingó! Ügyes vagy! Megfejtetted!
BÉBI És mit állapított meg a főnök a foltokra tett megjegyzéseimből? Tekintve, hogy
némelyikről magam sem gondoltam, hogy hasonlít bármire is, gondolom, semmire sem ment a
tesztjével.
BOGYÓ (röhögve) Nem mondanám.
BÉBI Mi lett a teszt eredménye?
LOCSI Miután elmentél, a főnök mondott néhány dolgot rólad. Nagyon sok jót. Ezért
dolgozhatsz velünk. Igaz, olyat is mondott, amit annyira nem szerettünk volna hallani.
BÉBI Mi az, hogy nem szerettetek volna hallani?
PÖTYI Erről nem beszélhetünk. Titok. De valószínűleg tudsz róla. Ha nincsenek magad előtt
titkaid. Bár, lehetnek.
BÉBI Kiábrándultam a főnökből. Megalázott, úgy érzem. Csalódott vagyok.
BOGYÓ Szerintem lapozzunk. Bébi, át kellene vinni a számvitelre egy mappát, megtennéd,
hogy átviszed, Azt kell nekik mondani, hogy extra sürgős. Megtennéd?

BÉBI Befejezem a modellezést, azután átviszem.
BOGYÓ Az az igazság, hogy sürgős. Most kellene. Mindjárt dél. Délig oda kellene adni.
LOCSI Mindjárt jön a főnök.
BÉBI Remélem ma nem jön. Pilótaruhában lesz?
PÖTYI Ugyan, nem szokott napokig ugyanabba a ruhában járni.
BOGYÓ Siess!
BÉBI Sietek. (el)

2. jelenet

( Az ajtóban megjelenik a főnök. Szobafestő és mázoló ruhában van, a ruhát fehér festékfoltok
borítják.)
FŐNÖK Üdvözlöm Önöket! Álljunk fel kérem, és énekeljük el a vállalatunk himnuszát!
Ildikó, kérem adja meg a hangot, és vezényeljen!
BOGYÓ Mmmmmmm. Rajta!
(Együtt eléneklik a vállalat himnuszát. Mindenki visszaül a helyére. )
LOCSI Főnök, megkínálhatom egy teával?
FŐNÖK Nem kérek, köszönöm. Nem szeretném délután az időmet feleslegesen elfecsérelni a
piszoárban, sok dolgom lesz. Délután jönnek a japánok. Bálnavadász jelmezt szeretnének rendelni.
Kornélia hol van?
BOGYÓ Rögtön jön. Átment a számvitelre.
FŐNÖK Kezd már beilleszkedni a mi kis csapatunkba?
BOGYÓ Igen, minden rendben lesz. Jól érzi magát.
FŐNÖK Hogy halad a munkájával?
BOGYÓ Az oroszlánszelídítő jelmezzel hamarosan elkészül. Elégedett vagyok vele. A
pszichológiai ajánlásokat sikerült úgy beépítenie a modell referencia spektrumába, hogy költségek
nem lépték át a kívánatos nyolc százalékot.
FŐNÖK Soha ne legyen elégedett senkivel. Szépen kérem, soha ne legyen elégedett senkivel.
Nézzen a szemembe. Megígéri?
BOGYÓ Természetesen. Elnézést kérek.
FŐNÖK Kedves kollégák! Figyeljenek. Mindegy, hogy milyen jelmezt adnak ki magukból.

Egy dolog számít. Mennyire kedves a vevőkkel. Értik? A többi alig számít. Említésre is alig
érdemes.
(Belép a helyiségbe Bébi. )
Üdvözlöm. Kérem, énekeljük el újból a himnuszunkat, megérkezett az új munkatársunk.
Ildikó, legyen szíves!
BOGYÓ Mmmmmmmm. Raj-ta!
(Miután eléneklik a vállalati himnuszt, a főnök fölteszi a lábát az asztalra és mesél a vállalat
jövőjéről, a fejlesztési tervekről. A talpán a jelmezgyártó cég logója világít mátrix zölden.)

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

“Az Érkező” egy szellemes, abszurdba hajló szatíra, amely egy különleges jelmeztervező cég mindennapjaiba és egy új munkatárs, Bébi (később Kornélia) beilleszkedésének folyamatába enged bepillantást. A darab legerősebb és legmeghatározóbb eleme a vizualitás és a vállalati kultúra bizarrsága: az alkalmazottak (Pötyi apácaként, Bébi királynőként, Bogyó búvárként, Locsi méhészként) és maga a Főnök is (pilóta, tábornok, cirkuszi porondmester, végül szobafestő) folyamatosan jelmezeket viselnek, ami azonnal egyedi és groteszk atmoszférát teremt.

A cselekmény két fő szálon fut az első jelenetben:

1. A kollégák (Bogyó, Locsi) Pötyit ugratják a Főnökkel való vélt vagy valós viszonya miatt, miközben Bébi, az “érkező”, próbálja megérteni a munkahelyi dinamikákat és a Főnök körüli rajongást.
2. Kiderül, hogy Bébi gyanútlanul átesett egy rejtett pszichológiai teszten (a Főnök festőruháján lévő “foltok” értelmezése), ami a cég bevett, tapintatosnak álcázott felvételi módszere.

A második jelenetben megismerjük magát a Főnököt, aki tovább erősíti a cég különc és rituális jellegét (közös himnuszéneklés, láb feltétele az asztalra világító logós cipőtalppal). Hangsúlyozza a vevőközpontúságot, és érdeklődik Bébi (Kornélia) munkája és beilleszkedése felől.

A darab erősségei:

• Eredeti koncepció és vizualitás: A jelmezek folyamatos viselése, a vállalati himnusz és a Főnök excentrikus viselkedése erős, szinte szürreális képi világot és atmoszférát teremt, ami kiválóan alkalmas a szatírára.
• Társadalom- és vállalati kritika: A darab finom, de éles iróniával mutatja be a modern vállalati kultúrák néha abszurd elvárásait, a konformitást, a vezetői kultuszt, a pszichológiai manipulációt (a rejtett tesztek), és azt, hogy a “kreatív” munkahelyek is lehetnek fullasztóak.
• Karakterek és párbeszédek: A mellékszereplők (Pötyi, Bogyó, Locsi) jól hozzák a pletykás, kissé felszínes, de a rendszerbe beilleszkedett kollégák típusait. Bébi naivitása és későbbi kiábrándultsága hiteles. A párbeszédek élénkek, pörgősek, tele vannak munkahelyi zsargonnal és belső poénokkal.
• Humor: A helyzetek és a karakterek groteszksége, valamint a párbeszédek csipkelődő természete folyamatos humorforrást biztosít.
• Elgondolkodtató kérdések: Felveti a kérdést, hogy meddig mehet el egy cég a “csapatépítés” és a “tökéletes munkaerő” keresése nevében, és hol vannak az egyéni autonómia határai egy ilyen környezetben.

Lehetséges megfontolások:

• Pötyi és a Főnök közötti (vélt) viszony szála az első jelenetben hangsúlyos, de a másodikban nem igazán kerül elő vagy oldódik fel. Ez lehet tudatos döntés, de a nézőben maradhat egyfajta lezáratlanság érzése ezzel kapcsolatban.
• Bébi reakciója a teszt felfedésére (kiábrándultság, megalázottság) fontos pont, de a darab nem követi tovább ennek közvetlen hatását az ő későbbi viselkedésére vagy a Főnökkel való kapcsolatára a második jelenetben (bár a Főnök érdeklődése a beilleszkedéséről utalhat erre).

Összességében “Az Érkező” egy friss, ötletes és szórakoztató darab, amely a szatíra eszközeivel világít rá a modern munkahelyi kultúra visszásságaira. A jelmezek és a rituálék erős színházi eszközök, amelyek emlékezetessé teszik a művet.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá. Az eredetiség, a vizuális ötletek és a társadalomkritikus humor kiemelkedővé teszik.

12.

Gemini (AI) ajánlója:

Egy konyhában, paprikás krumpli főzése közben, egy egyszerű rózsaszín pulóver válik a gyanakvás és a féltékenység szimbólumává, amely lassan, de kérlelhetetlenül szétzilál egy házasságot és egy nő lelkét. Krupa Sándor “KONYHÁBAN NÉMÁN ÜLNI” című kamaradrámája lélegzetelállító pontossággal mutatja be a szorongás eszkalálódását és a kommunikáció csődjét, miközben a háttérben egy rádióműsor ironikusan kommentálja a párkapcsolati őszinteség és hazugságok témáját. Egy feszültséggel teli, lélektanilag mély és megrázó darab, amelynek csendes, mégis elementáris erejű befejezése – egy nő némán ül a konyhában – sokáig kísérti a nézőt.

Krupa Sándor: KONYHÁBAN NÉMÁN ÜLNI

szereplők:
RÓZSA VIVIEN
RÓZSA MÁRK
MŰSORVEZETŐ

MÁRK Mit főzöl?
VIVIEN Paprikás krumplit. Van kedved krumplit pucolni? Segítesz a te kis
szerelmednek?
MÁRK Az én kis nagy szerelmemnek, bármiben, bármikor, bármit! Leszámítva a
konyhai műveleteket. Na jó, most az egyszer!
VIVIEN Én közben megpucolom a hagymát. Ideadnád a tálat?
MÁRK Nem sokára kezdődik.
VIVIEN Mi kezdődik nem sokára, Babapopsi?
MÁRK A Blogtechnikus válaszol.
VIVIEN Ja, igen, mondtad már, emlékszem. Ma is te leszel a híres blogger vendég?
MÁRK Most csak az első öt percben szerepelek. Utána Pszichomókus Péter bácsi
egyfolytában engem fog cáfolni és szapulni fél órán keresztül. Persze rendkívül szellemesen, a
pörgőnyelvű műsorvezető rötyögéseivel fűszerezve.
VIVIEN Nyugi, Békabébi, ez van, ne húzd fel magad!
MÁRK Péter bácsi szerintem minden olyan bloggert utál, aki nem ijed meg a
szagmintáitól, amiket mindenhová elhelyez, mindenhez hozzádörzsöl.
VIVIEN Blogger Bobby, mire gondolsz pontosan? A nagy sikerű könyveiről beszélsz?
MÁRK Nem nevezném azokat könyveknek! Csak szellemi szagminták. Ha véletlenül
betévedsz a szakterületére, rád veti magát, mint egy kigyúrt, megvadult kenguru, két lábbal
rugdossa a hasadat, miközben ártatlanul néz rád a mókusszemeivel. A rádióhallgató persze neki
hisz, elvégre papírja van róla, hogy szakértő, hiszen Pszichomókus.
VIVIEN Ott az újság, a krumplit abba pucold légy szíves!

MÁRK De kis házsártos ma valaki!
VIVIEN De kis vicces valaki! Még hogy házsártos! Mi lesz a mai téma a
Blogtechnikusban?
MÁRK A valósághajlítási stratégiák a párkapcsolatokban, és a rózsaszínű
szemüvegünk, amit nem találunk, pedig ott van rajtunk, felhajtva a homlokunkra. Valami ilyesmi.
Hol van a barna nyelű kés?

VIVIEN Azokat a zöld részeket ki kell vágni a krumpliból! Nem szabad megenni.
Elfogyott a fokhagyma? Van még egy. De megijedtem! Mért én ijedtem meg? Te mentél volna le
fokhagymaért.
MÁRK Én? Miért én?
VIVIEN Mert te annyira cuki fiú vagy! (szájon csókolja) Szeretlek, Bogyómanó!
(szájon csókolja) Cuki Muki vagy! Tudod? (szájon csókolja) Te kis Béka!
MÁRK Nem vagyok béka! (Szájon csókolja Vivient.)
VIVIEN Miért nem vagy béka, béka?
MÁRK Utálom a békákat. Gusztustalanok! Talán visszataszítónak látsz, hogy
békának becézel?
(Vivien szájon csókolná, de Márk nem hagyja.)
VIVIEN Ennyire azért ne vedd komolyan! Nehogy elkezdj drámázni! Márk baba! Ha
visszataszítónak találnálak, nem csókolgatnálak. Se most, se máskor. Se tegnap egész éjjel. Tegnap
éjjel miért nem szóltál, hogy nem vagy béka? Vagy tegnapelőtt? Vagy mindennap? Ha tudni akarod,
akkor azért vagy béka, mert csak!
MÁRK Sejthettem volna, hogy ezért!.
VIVIEN És azért is, mert elég egyszer, na jó, ha nagyon fáradt, akkor elég kétszer
megcsókolnom az én kis békámat ahhoz, hogy királyfivá változzon. Tudod, mint a mesékben.
MÁRK Királyfivá? Hogy érted?
VIVIEN Hogyhogy hogy értem? Ha a szürke hétköznapokban bármikor ránézek, egy
átlagosnak látszó cuki kis békát látok magam előtt az ágyon kívüli valóságban. De ha ágyba bújok
vele, és megcsókolom, egy igazi királyfivá válik az én kis cuki békám. De ez titok! Erről senki nem
tud, csak én és te. Ez a mi közös titkunk! Nagyon izgi!
MÁRK Még mindig nem pontosan értem, de szerintem túlzol. (szájon csókolja)
VIVIEN Bújjunk ágyba ebéd után?
MÁRK Persze, a Blogtechnikus után. Szeretném meghallgatni, hogy Peti bá mit
mesél a rózsaszín szemüvegeiről.

VIVIEN Mi lenne, ha még előtte?
MÁRK Mit előtte? Ja! (szájon csókolja) Inkább utána, nem sokára kezdődik.
VIVIEN Illetve kezdődsz. És ha előtte is? És utána is! Na jó, igazad van, nem kell. A
végén meg fogsz unni.
MÁRK Nem foglak.
(Bekapcsolja a rádiót.)
RÁDIÓ Az ország északi részén kisebb orkánok előfordulhatnak. Tornádók
előfordulási esélye az Alföldön harminc százalék, máshol tíz és tizenöt százalék között várható.
A legmagasabb nappali hőmérséklet negyvenöt és ötven fok között várható, de éjszaka sem…
(Vivien kikapcsolja a rádiót.)
MÁRK Mit csinálsz? Öt perc múlva kezdődik.
VIVIEN Majd öt perc múlva bekapcsoljuk. Nem vagyok hajlandó ezt a hülye
meteorológiát hallgatni. A paprikákat kezdd el felvágni! Jó apróra. Én elkezdem dinsztelni a
hagymát. Vagy cseréljünk? Dinsztelsz te?
MÁRK Nem tudom, hogy kell jól dinsztelni.
VIVIEN Addig párolod a hagymát, amíg üveges nem lesz!
MÁRK Úgy érted, hogy kemény és törékeny?

VIVIEN Nem. Úgy értem, hogy addig, amíg áttetsző nem lesz. Nem tudod, milyen az
üveges hagyma? (szájon csókolja) Hagyma Matyi, mi lenne veled, ha elválnának útjaink és egyedül
maradnál? Éhen halnál? Holnaptól el kezdelek tanítani főzni, mit szólsz hozzá?
MÁRK Miért válnánk el?
VIVIEN Nem válunk el, csak azt kérdeztem, hogy ha egyedül maradnál, akkor mit
ennél?
MÁRK Mi ebben a bonyolult? Étterembe járnék.
VIVIEN Sokkal olcsóbban kijön az ember, ha maga főzi meg az ebédjét. Jut eszembe.
Az a pulóver, honnan van?
MÁRK Milyen pulóver?
VIVIEN Amit a szennyes tartóban találtam. A koszos gatyák alatt. Kinek vetted? Jó
drága lehetett. Ki akarod mosni, mielőtt odaadod? Miért kell kimosni?
MÁRK Nem én vásároltam. Én kaptam ajándékba. Szép, nem?
VIVIEN Rózsaszín pulóvert kaptál ajándékba? Kitől?

MÁRK Miért érdekes, hogy rózsaszín?
VIVIEN Nyár közepén? Pulóvert? Miért nem pólót? Vagy fürdőnacit? Nyár van. Se
névnapod, se születésnapod nincs. Milyen alkalomból kaptad? Mondd már meg végre, hogy kitől!
Hányszor kérdezzem még?
MÁRK Mi ez a sok kérdés? A kollégámtól. Zoltántól. Csak úgy. Mert jó fej. Majd én
is veszek neki valamit. Szerinted mit vegyek?
VIVIEN Miért pont rózsaszínt? Úgy tudja, hogy szereted ezt a színt? Látott már
rózsaszín ruhákban? Egyetlen rózsaszín holmid sincs!
MÁRK Mi a problémád a rózsaszínnel?
VIVIEN Semmi. De ha én vennék ajándékba valakinek egy pulóvert, akkor azt télen
adnám oda. És olyat kapna tőlem, amiről tudom, hogy fog neki tetszeni. Miután levettem a stílusát,
csak azután vásárolnék. Figyelném, hogy milyen színeket szeret, és az alapján választanék. Érted
már, hogy mire vagyok kíváncsi?
MÁRK Lehet, úgy ítélte meg, hogy nekem jól fog állni egy ilyen színű pulóver.
VIVIEN Kezdi megkapni a hagyma, vedd le gyorsan!
MÁRK Nem értem, hogy mit problémázol ennyit ezen a pulóveren. Zoltánnal jövök
ki a legjobban a kollégák közül. Ő is kedvel engem. Összebarátkoztunk.
VIVIEN Egy hónap alatt?
MÁRK Vett nekem egy pulóvert. Úgy gondolta, hogy tetszeni fog nekem az
ajándéka. Örültem neki. Majd én is veszek neki valamit, ha névnapja lesz. Az a baj, hogy március
nyolc még messze van. Illene hamarabb viszonozni a kedvességét.
VIVIEN Honnan tudod fejből? Csak így kapásból, hogy március nyolcadikán van
Zoltán névnap?
MÁRK Vivi, édesem! Komolyan kérdezed? Miért ne tudhatnám, hogy mikor van
Zoltán? Teljesen úgy viselkedsz, mintha Zoltán nem is Zoltán lenne, hanem mondjuk Irma. Vagy
Anett. Vagy Edit. Mi lett volna, ha egy nőismerősömtől kaptam volna ajándékot? Egyébként Irma
május harmadikán van. Sok névnapot tudok fejből, mi ebben a furcsa? Sándor március tizennyolc,
József március tizenkilenc, Katalin november huszonöt.
VIVIEN Még szép, hogy tudod ezeket! A nagynénéd Irma, apukád Sándor, a
nagymamád Katalin. De Zoltán ki neked? Honnan tudtad fejből a névnapját?
MÁRK Nem tudtam. Lehet, hogy nem fogod elhinni, de elővettem egy naptárt és
megnéztem benne, hogy mikor tartják a névnapjukat a Zoltánok. Megnéztem, és megjegyeztem. Az
a baj, hogy március messze van, keresni kell egy korábbi alkalmat. Van ötleted?
VIVIEN Hagyd, a fokhagymát, én majd összevágom! Egy mokkáskanálnyi
pirospaprikát tegyél a szaftba, a köménymagból pedig fél evőkanálnyit. Ja, és bontsd fel légyszi a
paradicsomkonzervet!

MÁRK Az uborkasalátát te szeretnéd elkészíteni?
VIVIEN Csinálhatod te is, ha van kedved.
MÁRK A tiéd sokkal finomabb szokott lenni.
VIVIEN Vagy csak ráfogod, hogy ne neked kelljen bajlódni az uborkasalátával.
MÁRK Vivi, mi van veled? Olyan fura vagy ma. Történt valami, amiről tudnom
kellene?
VIVIEN Ne haragudj! Az éjszaka pocsékul aludtam. Hülyeségeket álmodtam.
MÁRK Dumcsizzunk róla? Szeretnéd?
VIVIEN Már nem tudom, mit álmodtam. Elfelejtettem.
MÁRK Érdemes felírni, rögtön ébredés után. Legyen ott mindig egy ceruza és egy
füzet.
VIVIEN Azt hittem, nem fogom elfelejteni.
(Márk átöleli, de Vivien nem viszonozza.)
MÁRK Vivi! Azt hiszed, hogy nem Zoltántól kaptam a pulcsit, hanem egy nőtől? Azt
gondolod, hogy szerelmes lettem valakibe? Komolyan ezt hiszed?
VIVIEN Dehogy! Nem hiszem!
MÁRK Akkor mik ezek a kérdések?
VIVIEN Márk, olyan fura nekem ez az egész!
MÁRK Mi a fura?
VIVIEN Semmi!
MÁRK Szeretlek! Soha nem csalnálak meg. Érted? Soha!
VIVIEN Tudom.
MÁRK Figyelj rám! Nézz a szemembe! Nem tudnálak megcsalni! Nyugodj meg! Ha
megcsalnálak, megmondanám. Nekem higgy! Ne a megérzéseidre hallgass! Már annyiszor kértem!
Higgy nekem! Bevallanám, ha lenne valakim.
VIVIEN Remélem is! Kérlek, add ide a paprikát! Köszönöm! A paradicsomot miért
nem vágtad már fel?
MÁRK Nem mondtad.
VIVIEN Azt hittem, tudod, hogy fel kell vágni.

MÁRK Jó lesz az egészben is! Úgyis szétfő.
VIVIEN Én úgy tanultam, hogy szét kell vágni. Anyu is mindig szétvágta. Nem
bohóckodott egész paradicsomokkal.
MÁRK Mindjárt szétvágom!
VIVIEN És honnan tudta, hogy mi a méreted?
MÁRK Komolyan kérdezed?
VIVIEN Igaz, azt ránézésből is ki lehet találni. Vagy elmentetek együtt vásárolni?
Felpróbáltad az üzletben a pulóvert, mielőtt megvette neked? Hol vásároltatok? Ahol mi szoktunk?
MÁRK Állj már le, légy szíves! Nem együtt vásároltuk. Reggel ideadta, pontosabban
hozzám vágta. Szó szerint. Hozzám dobta, tudod, olyan hanyagul. Olyan sportosan! Vagányul. És
azt mondta, hogy ezt nekem vette, reméli, hogy nem haragszom. Ha nem fogadhatom el, nyugodtan
dobjam a kukába, nem fog megsértődni. De ezt már poénosan mondta. Vigyorogva, még kacsintott
is hozzá egyet.
VIVIEN Kacsintott? A férfiak a nőkre szoktak kacsintani. Nem egy másik férfire.
MÁRK Nőkre is. Férfiakra is. Attól függ, hogy milyen a szituáció.
VIVIEN Miután hozzád vágta az ajándékot, puszit is adott? Vagy csak kezet ráztatok?
Átölelt? Barátilag?
MÁRK Szerintem te azt hiszed, hogy Zoltán a fiúkat szereti. Ugye, azt hiszed! (nevet)
Vivi, te féltékeny vagy Zoltánra! Ugye, kitaláltam?
VIVIEN Egyáltalán nem! Félrebeszélsz!
MÁRK Vivi! Gondolkodj józanul! Van felesége! Nagyon szeretik egymást! Láttam a
saját szememmel. Zolinak van két gyönyörű gyermeke. Levente két éves, egy igazi tündérpofa. Lili
négy. Meg lehet őket zabálni. És örökbe is fogadtak egy gyermeket, ő most tíz éves. Mert sokáig azt
hitték, hogy nem lehet gyerekük…
VIVIEN Igen, tudom. Mesélted. Emlékszem.
MÁRK Én rontottam el.
VIVIEN Mit rontottál el, Márk?
MÁRK Én vagyok a hibás. Teljesen megértelek.
VIVIEN Mit akarsz mondani Rózsa Márk?
MÁRK Most mi bajod van? Miért szólítasz Rózsa Márknak? Ne ijesztgess! Már
mindent értek. Nem ismered Zoltánt. Sem a családját. Hogy én mekkora balfék vagyok! Már régen
be kellett volna mutatnom Zoliékat! Meg kellett volna hívnunk őket vacsorára, közös mozizásra,
programokra. Mielőbb meg kell ismerned őket! El fog múlni benned minden rossz érzés, meglátod!

(Márk kevergetni kezdi a rotyogó paprikás krumplit. Fakanállal mintát vesz, megfújja, megkóstolja,
de még forró, elrántja a szájától. Vivien szomorú szemekkel nézi a jelenetet.)
Zoltán megpukkadna a nevetéstől, ha megtudná, hogy féltékeny vagy rá. Képzeld, annyira, de
annyira jóízűen tud nevetni! A legkisebb apróságon is. Képes mindenben meglátni a humort.
Imádni fogod Zolit! És a családját is.
VIVIEN Ki-ki-kicsi ez a lakás, ide nem hívunk senkit. Kisülne a szemem. Ebben a
lyukban nem lehet vendégeket fo…fo…fff…fogadni. A francba!
(Vivien az egyik fiókból gyógyszert vesz elő, késsel kettévágja, egyik felét beveszi.)
MÁRK Lyukban? Ezt most miért mondod? Költözzünk másik albérletbe? Én már
régóta tervezem, csak még nem mondtam.
VIVIEN Nem költözünk! Ezt már megszoktam. Jó helyen van. A szomszédok is
nnn…nnn…normálisak.
MÁRK Nem költözünk? Az én véleményem nem számít? És ha én nagyon szeretnék
elköltözni? Nem kérdezem, mondom: Vivi, költözzünk el! Zoltán talált egy lakást néhány nappal
ezelőtt. Nem messze tőlük van egy ennél nagyobb és világosabb, alig drágább, mint ez a mostani.
VIVIEN Megcsinálod az u…u…uborkasalátát?
MÁRK Persze.
VIVIEN Csak annyit csinálj, amennyit mmm…mmm….meg tudsz eee…eee…enni.
MÁRK Nem kérsz belőle?
VIVIEN Nnn…nnn…nnnem ebédelek. Megfájdult a gyomrom.
MÁRK Hívjak orvost?
VIVIEN Dehogy! Hü…hü…hhh…hhh…hülye vagy?
MÁRK Bocsánat!
VIVIEN Szégyelld mmm…mmm…magad!
MÁRK Hogy az a…!
(Bekapcsolja a rádiót.)

RÁDIÓ (Rózsa Márk hangja hallható) A végén mindenki visszakapta a maga
pulóverét! ( a műsorvezető felnevet) A kísérletben résztvevő önkéntesek nyolcvanhat százaléka
még csak nem is gyanakodott a férjük kollégájára. Úgyhogy ez a kísérlet is engem igazol. Péter
bácsi, te jössz, ne kímélj! (a műsorvezető nevet)
RÁDIÓ ( a műsorvezető hangja hallható) Rózsa Márk, vagy ahogy sokan ismerik,

Kopasz Kukac, kedvenc bloggerünk álláspontját most már ismerjük, de vajon egyetért-e vele Dr.
Szabó Péter, pszichológus vendégünk? Valóban tagadni, hazudni kell a végsőkig, ha azzal a
kapcsolatunkat megmenthetjük? Ha szeretünk valakit, akkor az tényleg feljogosít bennünket arra,
hogy mindent megtegyünk a házasságunk védelme érdekében? Hazudhatunk is társunknak, ha ezzel
őt is védjük?
Vagy egyszer csak ránk omolhat az a légvár, amit rózsaszín betonlufikból építettünk fel. (nevetve)
Elnézést a képzavarért! (alig tudja abba hagyni a nevetést) Rózsaszín betonlufi…hát ez jó volt!
(hirtelen elkomolyodva) Amiről nem tudunk, az nem fáj, szokták mondani, de valóban igaz ez a
bölcsen hangzó állítás? Mi a véleménye erről következő vendégünknek, akinek most jelent meg
legújabb könyve ebben a témában, A rózsa színe ismeretlen címmel…
VIVIEN Bocsánatot kérek, amiért lll…lll…lllemaradtunk rólad.
MÁRK Nem baj. Annyira nem volt fontos. Csak azt szerettem volna megtudni, hogy
mit vágtak ki a negyedórás szövegemből. De nem gond, majd megkeresem a neten.
VIVIEN Bocsika, máris be…be…bbb…befogom! Legyünk csendben, mert
nnn…nnn….nem fogjuk hallani, hogy Péter bácsi mit gondol Rózsa Márk elgondolkodtató
né…né…né….nnn…nézeteiről. Legyünk egy kicsit csendben! Engem is é…é….é….érdekel ez a téma.
Legyünk cs…cs..cs…csendben egy k…k…k…k…k…kicsit!
(Tölt egy pohár vizet, beveszi a korábban kettévágott gyógyszerének a másik felét is.)
MÁRK Elfáradtam, Vivien. Ledőlök egy kicsit. Aludni. Nagyon elfáradtam. Ne
haragudj!
VIVIEN (Megpróbál mondani valamit, egész teste görcsösen megfeszül az
erőlködéstől.) Nnn…nnn….nnn…nnn…nnn

(Vivien erőt gyűjt, újból megpróbál megszólalni.)
Nnn….nnn….nnn…nnn….
(Márk türelmesen várakozik, majd amikor a felesége elcsendesedik, lassan elindul a szobába.)
MÁRK Ha már jobban leszel, kérlek, ébressz fel! Mindent megbeszélünk.
(A férj behajtja maga után a szoba ajtaját, óvatosan lefekszik a heverőre. Amíg alszik, a felesége
némán, mozdulatlanul ül a konyhában. Csöndben várakozik.)

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

A “KONYHÁBAN NÉMÁN ÜLNI” egy feszültséggel teli, lélektanilag hiteles kamaradráma, amely egy hétköznapi konyhai jelenetből – paprikás krumpli készítése közben – bontja ki egy párkapcsolat rejtett válságát és Vivien, a feleség fokozatos mentális összeomlását. A darab címe tökéletesen előrevetíti és összefoglalja a végkifejletet.

A cselekmény egy ártatlannak tűnő, de gyanút keltő rózsaszín pulóver körül bonyolódik, amelyet Vivien a szennyesben talál. Ez a tárgy indítja el benne a gyanú, a féltékenység és a szorongás lavináját férjével, Márkkal szemben. Márk, a blogger (“Kopasz Kukac”), éppen egy rádióműsorra készül, ahol a párkapcsolati játszmákról, a valósághajlításról és az őszinteségről (vagy annak hiányáról) lesz szó – ez a meta-szint kiválóan ellenpontozza és ironikusan felerősíti a konyhában zajló, egyre feszültebb magándrámát.

A darab erősségei:

1. Pszichológiai hitelesség: Vivien szorongásának és gyanakvásának eszkalálódása, valamint ennek fizikai megnyilvánulása (a dadogás megjelenése és súlyosbodása, a gyógyszer bevétele) rendkívül realisztikusan van ábrázolva. A néző szinte testközelből éli át a karakter belső vívódását és kontrollvesztését.
2. Naturalista dialógusok: A párbeszédek életszerűek, tele vannak a hétköznapi életből ismert fordulatokkal, becézésekkel, amelyek a feszültség növekedésével egyre inkább erőltetetté vagy éppen sértetté válnak. A konyhai tevékenységek (krumplipucolás, hagymadinsztelés) szintén a realizmust erősítik, miközben kontrasztot képeznek a kibontakozó drámával.
3. Feszültségkeltés: A darab mesterien építi a feszültséget. A kezdeti könnyedebb, játékos hangnem fokozatosan vált át gyanakvásba, majd nyílt konfrontációba, végül pedig Vivien összeomlásába.
4. Az irónia és a meta-kommentár szerepe: A rádióműsor témája (párkapcsolati őszinteség, hazugságok) tökéletes ironikus hátteret biztosít a kibontakozó jelenethez, szinte kommentálja azt. Márk nyilvános szerepe és a magánéletében mutatott (vagy Vivien által feltételezett) viselkedése közötti ellentmondás tovább mélyíti a konfliktust.
5. Erőteljes befejezés: A darab vége – Vivien némán, mozdulatlanul ül a konyhában, miután Márk lefeküdt aludni – rendkívül hatásos és nyomasztó. Nyitva hagyja a kérdést Vivien sorsáról és a kapcsolat jövőjéről, és a címben foglalt kép elevenedik meg a néző előtt.

Márk karaktere lehet kissé ambivalens: vajon valóban ártatlan és csak érzéketlen, vagy ügyesen titkol valamit? Ez az ambiguitás azonban jót tesz a darabnak, hiszen Vivien szemszögét és bizonytalanságát erősíti.

Összességében a “KONYHÁBAN NÉMÁN ÜLNI” egy sűrű, jól felépített és megrázó egyfelvonásos, amely hatásosan ábrázolja a bizalomvesztés és a szorongás romboló hatását egy párkapcsolatra és az egyén mentális egészségére.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá. A darab pszichológiai mélysége, a feszültség fokozása és a nyomasztó, mégis hiteles befejezés kiemelkedővé teszik.

11.

Gemini (AI) ajánlója:

Képzeljünk el egy feszült, hétköznapi veszekedést egy horgászparton, ahol egy férfi és egy nő épp a kapcsolatuk lezárására készül – ám a sors, vagy valami annál is felfoghatatlanabb, közbeszól. Krupa Sándor provokatív című darabja, az “ÉPPEN SZAKÍTANI KÉSZÜLTÜNK, AMIKOR VÁRATLANUL MEGHALTUNK”, a kapcsolatok törékenységét és az élet váratlan fordulatait állítja szembe egy megdermedt, szürreális pillanatban. Egy éleslátó, naturalista dialógusokkal induló, majd lírai csendbe és döbbenetbe forduló utazás a hétköznapoktól a végesség csendes felismeréséig, ahol az utolsó, kimondott vagy ki nem mondott szavak súlya talán a legfontosabb. Egy darab, amely után nehéz lesz ugyanúgy tekinteni a megszokott civódásokra és a csendesen hömpölygő folyókra.

Krupa Sándor: ÉPPEN SZAKÍTANI KÉSZÜLTÜNK, AMIKOR VÁRATLANUL MEGHALTUNK

Szereplők:

Férfi

Nő

Nő       Most kezdem érteni, hogy mit szerethetsz a horgászásban. Nézem a kapásjelzőt, ahogy mozog a hullámokkal, szinte hipnotizál. Lezsibbaszt. Elernyeszt. Nagyon jó itt. Csend van. Nyugalom. Béke. Csicseregnek a madarak. Öt perce jöttem, de olyan, mintha órák óta nézném a buktatót. (A férfi kezét gyengéden a combjai közé kezdi húzni.) A természet lágy ölén lenni. Olyan jó. Élvezni a napsütést. Az életet. (A férfi kihúzza a kezét a nő kezéből.) 

Férfi    Mami, még soha nem jöttél ki velem horgászni.

Nő       Nem hívtál.

Férfi    Ma sem hívtalak. Mégis jöttél. De nem velem jöttél, hanem utánam.

Nő       Miért nem szoktál hívni?

Férfi    Évekkel ezelőtt sokszor kértem, hogy gyere velem pecázni. Azután meguntam. Soha nem jöttél. Ma miért?

Nő       (nevetve) Mamiért!

Férfi    Hogy?

Nő       Mami szeret téged.

Férfi    Nem értelek.

Nő       Mindegy. Hosszú. Szerettem volna megtudni, hogy mostanában miért nem fogsz semmit.

Férfi    Mindjárt jövök, elmegyek pisilni.

Nő       Mit csináljak, ha kapás lesz közben? Kirántsam?

Férfi    (nevetve) Nem szeretem a halat kirántva, sütve kérem.

Nő       Nagyon vicces! Úgy értem, kifogjam?

Férfi    (Eltűnik egy bokor mögött. Kiabálva beszél.) Miért pont most lenne kapás? Itt egy döglött macska. Majdnem ráléptem.

(A nő fölpattan a helyéről.)

Nő       Gyere gyorsan! Kapás van!

Férfi    (a bokor mögül kikiabálva) Ugyan már!

Nő       Mi az hogy ugyan már! Gyere gyorsan!

Férfi    ( Nyugodt léptekkel visszatér, leül a horgász székére.) Ez nem kapás. Csak feltámadt a szél, és erősebben fújja a buktatót.

Nő       (ingerülten) Nem látod?  ( Fölkapja a horgászbotot. Bevág.)

Férfi    Mondtam, ugye, hogy nem kapás.

Nő       Van a horgon csali? Nincs rajta csali. Valaki leette? Igen. Te voltál? Nem. Én ettem le? Nem. Esetleg egy hal? Ki más! Tehát volt kapás!

Férfi    Ugyan már!

Nő       (Idegesen felcsattan) Ne mondd azt, hogy ugyan már! Leette a hal a csalit! Nem fogtuk ki, mert akkor támadtak bokros teendőid, amikor jött a hal. Egy rakás szerencsétlenség vagy, már ne haragudj.

Férfi    Ne veszekedj velem! A szél elkezdte jobban lengetni az úszót, mivel nincs rutinod, nem szoktál horgászni, azt hitted, hogy kapás van. Ennyi történt. Lapozzunk!

Nő       A csali hová tűnt a horogról szerinted? Látsz valamit a horogra tűzve? Nem. Akkor hová lett?

Férfi    Lehet, hogy leázott.

Nő       A kukac leázott? Édesem, jól vagy?

Férfi    Honnan veszed, hogy kukacot tűztem a horogra?

Nő       A horgászok kukaccal szoktak horgászni. Ezt még a gyerekek is tudják.

Férfi    És még sok mindennel.

Nő       Még hogy honnan veszem, hogy kukacot tűztél a horogra? Olvass több Freudot!

Férfi    Nagyon szellemes vagy. Épp csak nem huhogsz.

Nő       Ez humor akart lenni? Akinek nincs humorérzéke, ne humorizáljon!

Férfi    Értem már. Te ezért nem szoktál humorizálni.

 Nő      Hú, jól visszavágtál! A baglyok szoktak huhogni, nem a szellemek.

Férfi    Az előbb is huhogtál.

Nő       Hú, de jó „megfigyelőkéd” van!

Férfi    Még itt sem voltál, amikor ráraktam a horogra a csalit. És ha kenyérbelet használtam? Vagy kukoricát?

Nő       Mindegy, hogy mit használtál, nincs semmi a horgon. Hová lett, ha nem volt kapás? Csak úgy leesett? Nem szeretem, amikor nagyképű és pökhendi vagy!

Férfi    Teljesen normális hangon beszéltem.

Nő       (visszafojtott indulattal) Szóval szerinted a szél lengette a buktatót?

Férfi    Túlbeszéltük a témát. Ha nem szoktál horgászni, természetes, hogy nem értesz hozzá. Én nem szoktam horgolni, nem értek hozzá. Ezért hülye lennék leállni vitázni Mamival, hogy hány sima és hány fordított legyen a sál.

 Nő      Most lehülyéztél?

Férfi    Dehogy!

Nő       Burkoltan, de lehülyéztél! (Mérgesen, de nevetve.) Mi az hogy hány sima, hány fordított? Azt sem tudod, mit beszélsz! Gyerekkoromban jártam horgászni apukámmal, gondolod, hogy nem tudok különbséget tenni kapás és széltől hullámzó buktató között.

Férfi    Kérlek, ne veszekedjünk! Elég volt. Nem lehetett kapás, mert nem is tettem a horogra csalit. Csali nélkül nincs kapás.

Nő       Fel akarsz dühíteni?

Férfi    Már nem szoktam csalit tenni a horogra.

Nő       Mit teszel a horogra, ha nem csalit? Arzént? Kézigránátot? Villanydrótot csavarsz rá?

Férfi    A születésnapomon elhatároztam, hogy nem bántom többé az állatokat. Mindenkinek mondtam, aki ott volt, neked is, csak nem figyeltél. Harmadik napja nem teszek csalit a horogra. De továbbra is kijárok horgászni, mert szeretem nézni a folyót. Szeretek olyankor a gondolataimban elmerülni. Ha csak ülnék a parton órákig, mozdulatlanul, horgászbot nélkül, akkor azt hinnék, hogy megbolondultam. Vagy, hogy öngyilkosságra készülök.

Nő       Félsz, hogy egyszer csak rád ugrana egy önkéntes életmentő, és leteperne a földre.

Férfi    Nem vicces. Kezdem unni. Mi bajod van valójában?

Nő       Ez mondjuk megmagyarázná, hogy az utóbbi napokban miért nem hoztál haza egy árva halat sem. Gyanús volt. Örülnék, ha igaz lenne ez a kamu szagú sztori. Azt hittem, van egy csajod. Azt hittem odajársz hozzá dugni, és a horgászás csak duma. Egy átlátszó alibi. És mennyi halat dobáltál vissza az elmúlt napokban?

Férfi    Egyet sem. Ha nem teszek a horogra csalit, akkor bármennyire is „meglepő”, nem fogok semmit, így nincs mit visszadobni.

Nő       Ez komoly? Úgy lógatod a pecádat a vízbe, hogy nem akarsz fogni semmit? Tehát megállapíthatjuk, hogy meghibbantál? Miközben fizetjük a horgászengedélyedet?

Férfi    Nem fizetjük. Ajándékba kaptam. Tőled. Mert márciusi vagyok. Az összefüggés kissé homályos volt, de nem baj, örültem.

Nő       Pedig elmagyaráztam. A Halaknak horgászengedélyt adni ajándékba nagyon stílusos és szellemes. Persze, hogy emlékszem! Boldog voltál, amikor megkaptad. A Mami mindenre emlékszik. Ne magadból indulj ki. Hú, már mindent értek. A Szűzeknek pedig jár egy nagy! Majdnem kimondtam, mi. Egy nagy semmi! Azt kaptam tőled a huszonötödik szülinapomra. Negyed évszázados voltam. Ilyen egyszer van egy ember életében. Mégis megfeledkeztél róla.

Férfi    Nem megfeledkeztem róla, hanem nem voltam Magyarországon. Mint tudod, fellépésünk volt. Egész nap próbáltunk. Most mondom századszor. Fotózás, a fellépés izgalmai. Amint tudtalak felhívtalak és felköszöntöttelek.

Nő       Részegen. Össze-vissza nyekeregtél, hebegtél-habogtál. És mit hoztál? Parfüm helyett mit kaptam? Egy macit! Egy játékmackót tudtál hozni Franciaországból. A parfümök hazájából.

Férfi    Szó sem volt arról, hogy hozzak parfümöt!

Nő       Nem érted, hogy mi volt a probléma a macival? Százszor elmagyaráztam. Mindenkinek macit hoztál. Ugyanolyat. Anyádnak. Apádnak. Nyugodjon békében apukád! A húgodnak. A lányának. Nem a macival volt a baj. Annak is tudtam volna örülni. Mindjárt bőgök, ha még mindig nem érted.

 Férfi   Hányszor fogod még ezt felhozni? Egyébként az engedélyt nem hosszabbítottam meg. Vasárnap járt le. Nem fogok fizetni a nagy semmiért. Ha a kifogott halakat visszadobálnám a folyóba, akkor kiváltanám az engedélyt. De így?

Nő       Abban igazad van, hogy szegény halak száját kár lenne széttépni csak azért, mert megbolondultál. Tehát úgy érted, hogy eljössz otthonról, én mosok, főzök, takarítok, a gyerekkel leckét írok, te pedig eljössz ide „kamuhorgászni”. Gondolom precízen beetetsz, aztán bedobod az üres horgot, majd mint aki jól végezte dolgát, nézel ki a fejedből? Nem fog hiányozni, hogy néha bevágj egy jó nagy sellőnek?

Férfi    Össze-vissza beszélsz. Fejezd már be!

Nő       Megvárod, hogy én otthon elvégezzek minden feladatot, aztán hazajössz üres izével. Szákkal.

Férfi    Már mondtam sokszor, hogy a vécén üldögélve és horgászás közben tudok legjobban gondolkodni. Akkor jönnek a legjobb ötletek, tervek, megoldások, megfejtések.

Nő       Csak egyet mondj! Legalább egy jó ötletet mondj, vagy tervet, amit az elmúlt években kitaláltál a vécén ülve! Vagy horgászás közben! Vagy bárhol. Hol vannak ezek a jó ötletek? A jó tervek? Miért titkolod előlem?

Férfi    Mondjak egy példát? Szerintem az egy jó ötlet volt, hogy megkértem a kezedet.

Nő.      Na ne! Hogy jön ez ide? (sírva fakad) Fél év ismeretség után, szerinted jó ötlet volt megkérni a kezemet? Azt sem tudtad, ki vagyok. Még meg sem ismertél rendesen. Arra is lusta voltál, hogy megismerj. (Abbahagyja a sírást, könnyeit kezdi törölgeti.)

Férfi    Még most sem ismerlek teljesen.

Nő       Tudjuk, teljesen senki nem ismerhet meg senkit. Csak a Jóisten.

Férfi    Szerelmes lettem beléd. Ha jön a szerelem, azt jelenti, az égiek kiszemeltek bennünket egymásnak. Csak annyi a dolgunk, hogy szót fogadjunk nekik.

Nő       A vécén ücsörögve találtad ki, hogy megkéred a kezemet? Vagy törlés közben? Nagyon megtisztelő. Igaz, nem volt kötelező igent mondanom. Szerelmes voltam. Örültem, hogy el akarsz venni.

Férfi    Mondok egy másik példát. Nem engedtem, hogy elvetesd Ilonkát.

Nő        Hálás vagyok Ilonkáért. De az én döntésem volt! Próbáltál lebeszélni, igaz. Csakhogy nem volt miről. Mi az hogy nem engedted? Nem gondoltam komolyan, hogy elvetetem. Kíváncsi voltam, hogy fogsz reagálni. Meg akartalak ismerni. Leteszteltelek, hogy mennyire bízhatom benned. Ha beleegyeztél volna, hogy elvetessem, akkor sem vetettem volna el, de úgy rúgtalak volna ki, hogy a lábad nem érte volna a földet.

Férfi    Mindegy, hogy én mentettem meg Ilonkát, vagy te. Vagy együtt. Vagy az angyalok.

Nő       Na jó, ezt hagyjuk! Lapozzunk!

Férfi    Az a lényeg, hogy van egy csodálatos kislányunk. Akit fel kell nevelnünk. És remélem, az is jó terv, amit most találtam ki néhány napja. Nem eszek többé halat. Semmilyen állatot.

Nő       Ez nekem új. Nem eszel halat? Vega lettél? Te fogsz magadra főzni?

Férfi    Már régóta terveztem, hogy befejezem a húsevést. Végre elhatároztam. Nem vagyok hajlandó részt venni az állatok világméretű legyilkolásában.

Nő       Éjszakánként titokban állatokat gyilkoltál szerte a világban?

Férfi    Láttam filmeket az állatok iparszerű mészárlásáról. Szégyen, amit művelünk ezekkel a szerencsétlen lényekkel. Illetve én már nem. Kilépem ebből a rendszerből. Mosom kezeimet.

Nő       Állatokat gyilkoltál le? Még egy csirke nyakát sem tudnád elvágni. Ellógtál a disznóvágásról, szégyenkezhettem miattad anyukámék előtt. A halakat, amiket nagy kegyesen kifogtál, hazahoztad, de egyszer sem segítettél megpucolni őket.

Férfi    Én sem kértem, hogy konfiguráld újra a routert.

Nő       Ugyanannyi állatot fognak elpusztítani nélküled is. De értem, miről beszélsz. Ha a világon senki nem enne húst, akkor senki nem ölné meg az állatok millióit. Mert minek, ha nem lenne igény a húsukra. Én sem ennék húst, ha például őzikének születtem volna redős zápfoggal. De embernek születtem, az a normális, hogy húst is egyek néha.

Férfi    Lehet, hogy te is meg fogsz változni, mire harmincegy leszel. Nem fogok cigizni! Alkoholt fogyasztani. Megváltozom. Nem fogok autókázni fölöslegesen. Kipufogógázzal mérgezni a levegőt. Lehet, hogy semmit nem érek el vele, de jobb lesz a lelkiismeretem.

Nő        Buszra sem fogsz szállni? Anyukámat majd gyalog megyünk meglátogatni? Egy hétig fogunk gyalogolni, hogy odaérjünk?

Férfi    Elmondom a legutóbbi ötletemet is.

Nő       Halljuk! Ne kímélj!

Férfi    Még gondolkodni szerettem volna rajta. Nem ma akartam.

Nő       Hanem mikor? Egy-két vécézés múlva?

Férfi    Tegnap, miközben a kapásjelzőt néztem hosszasan, felmerült bennem egy gondolat. Az jutott eszembe, hogy költözzünk külön. Ne örökre, csak néhány hétre. Maximum néhány hónapra.

Nő       Ezt hogy érted?

Férfi    Hidd el, jót tenne a kapcsolatunknak.

Nő       El akarsz válni? Oda akarsz kilyukadni? Azt tudod, ugye, hogy Ilonka velem marad?

Férfi    Nem, dehogy! Nem szeretnék válni. Csak töltődjünk fel egy kicsit. Utána kevesebbet vitatkoznánk. Túl sokat vagyunk együtt. Előbb-utóbb meg fogjuk unni egymást. És a sok vitát. Nem szeretném, ha tönkre menne a házasságunk.

Nő       Ha jól értem, már tönkre is ment. Van valakid?

Férfi    Nincs senkim.

Nő       Nem is volt?

Férfi    Nem.

Nő       Megcsaltál? Amióta házasok vagyunk, lefeküdtél mással is rajtam kívül?

Férfi    Nincs senkim és nem vagyok szerelmes senkibe.

Nő       Senkibe? Még belém sem? Már belém sem vagy szerelmes?

Férfi    Ugyan már! Miért, te szerelmes vagy belém?

Nő       Igen. Képzeld el, én még szerelmes vagyok beléd! Még ha nem is látszik rajtam, mert állandóan felbosszantasz a hülyeségeiddel. Most nem érzek semmit. Haza akarok menni. Hazamegyek. Nem szeretem, ha Ilonka sokáig egyedül van otthon. Este átviszem Icához. Hogy tudjunk beszélni. Hozzál majd sört, légy szíves!

Férfi    Mennyit hozzak?

Nő       Hozzál tízet. Tizenötöt. Vagy te már nem iszol?

Férfi    Ma még igen. Milyen sört hozzak?

Nő       Mindegy. Hideg legyen.

Férfi    Mást ne vegyek?

Nő.      Ne. Szia. 

Férfi    Szia.

Nő       Hozzál egy kis üveg pálinkát is! Lehet, hogy holnap átjön István bácsi. Ő csak azt issza meg. 

Téged szeretne felköszönteni.

Férfi    Várj! Jövök én is! Mindjárt összepakolok.

Nő       Nem várok! Mennem kell.

Férfi    Biztos? Egy perc, és kész vagyok.

Nő       Te úgyis a bolt felé mész.

Férfi    A hídig mehetnénk együtt.

Nő       Hozzál egy csomag pengét is!

Férfi    Pengét?

Nő       Ha nincs penge, akkor ruhaszárító kötél is jó lesz. Vagy egy pisztoly. Ha az sincs, akkor légy szíves hozz egy üveg lúgot.

Férfi    Nagyon vicces!

Nő       Nem vicces!

Férfi    Szeretlek.

Nő       És akkor mi van? Én is szeretlek.

Férfi    Mindjárt készen vagyok. Megvársz?

 Nő      Ha sietsz. Zsolti. Szólítanál ismét Miminek? Úgy mint régen?

Férfi    Persze.

Nő       Nem szeretem, hogy Maminak szólítasz. Csak Ilonka szájából szeretem hallani.

Férfi    Ezt megfognád egy pillanatra?

Nő       A horgokat hová kell tenni?

Férfi    Tedd oda az úszók mellé!

Nő       Így jó lesz?

Férfi    Igen. Indulhatunk.

Nő       Halszagú voltál tegnap.

Férfi    Hogy?

Nő       Halszaga volt a kezednek. Mindegy. Nem érdekes.

Férfi    Halszaga? Nem értelek.

Nő       Zsolti! Nézd! Olyan, mintha megállt volna a folyó.

Férfi    Tényleg. Olyan, mintha nem folyna.

Nő       Ez valami optikai csalódás?

Férfi    Nem tudom. Ilyet még nem láttam.

Nő       Én sem.

Férfi    Nem csak „olyan, mintha”, hanem ez valóban megállt.

Nő       Hogy lehet ez?

Férfi    Nem értem. Menjünk, Mimi?

Nő       Rögtön megyünk, de egy kicsit még nézzük! Ilyet még soha nem láttam.

Férfi    Kéred a széket?

Nő       Köszönöm. Gyere, ülj le!

Férfi    Cseréljünk széket? Az bármikor széteshet.

Nő       Köszönöm.

Férfi    Mi lehet ez? Miért nem folyik?

Nő       Majd szólj, ha szeretnél indulni!

Férfi    Te is.

Nő       Nézd azt a madarat! Mit csinál?

Férfi    Nem tudom. Szitál?

Nő       És az ott?

Férfi    Az is.

Nő       Galamb is szokott?

Férfi    Nem szokott. 

Nő       Az a felhő miért olyan színű?

Férfi    Nem tudom, de szép.

Nő       Nagyon szép.

Férfi    Gyönyörű.

Nő       Most egy kicsit ne beszéljünk. Csak gyönyörködjünk!

Férfi    Jó.

Nő       Legyünk csendben.

Férfi    Csak nézzük a folyót, ne beszéljünk.

Nő       Ne beszéljünk.

Férfi    Csak legyünk.

Nő       Élvezzük, hogy vagyunk.

Férfi    Élvezzük, hogy még vagyunk.

Nő       Ez mi volt?

Férfi    Mimi!

Nő       Tessék!

Férfi    Mimi.

Nő       Tessék.

Férfi    Élünk még?

Nő       Nem tudom. Lehet, hogy már nem?

Férfi    Ilyen lenne?

Nő       Nem tudom.

Férfi    Szerettelek.

Nő       Szerettelek.

VÉGE

Gemini (AI) ajánlása:

Ez az egyfelvonásos darab a rendkívül beszédes és figyelemfelkeltő címével azonnal megadja az alaphangot és a cselekmény keretét. Egy hétköznapi, már-már banális párkapcsolati konfliktus közepébe csöppenünk, ahol egy férfi és egy nő a horgászparton vívja megszokott, sérelmekkel és ki nem mondott feszültségekkel teli csatáit. A párbeszédek életszerűek, tele vannak a hosszú kapcsolatokra jellemző apró tüskékkel, félreértésekkel, és a másikra való ráunás jeleivel, miközben a háttérben egy komolyabb döntés – a szakítás – lebeg.

A darab erősségei:

1. Naturalista dialógusok és kapcsolatábrázolás: A Férfi és a Nő közötti párbeszéd rendkívül hiteles. A civakodás, a múltbeli sérelmek (elfelejtett születésnap, a “kamuhorgászat” gyanúja), a kommunikációs elcsúszások és a passzív-agresszív megjegyzések mind ismerősek lehetnek bárki számára, aki volt már hosszabb kapcsolatban. Ez a realizmus teszi különösen hatásossá a későbbi szürreális fordulatot.
2. Fokozatos hangulatváltás: A darab mesterien vált át a hétköznapi veszekedésből egy nyugtalanító, majd kimondottan természetfölötti atmoszférába. A folyó megállása, a madarak megdermedése a levegőben finom, de egyértelmű jelei annak, hogy valami rendkívüli történt. Ez a váltás nem hirtelen, hanem fokozatosan épül fel, ahogy a szereplők észlelik a furcsaságokat.
3. A cím és a végkifejlet összhangja: A cím előrevetíti a tragikus véget, de a “hogyan” és a “mikor” kérdése feszültséget generál. Amikor a felismerés bekövetkezik, az nem egy drámai kiáltásban, hanem egy csendes, szinte beletörődő rádöbbenésben nyilvánul meg (“Élünk még?” / “Nem tudom. Lehet, hogy már nem?”).
4. Tematikai mélység: A darab a hétköznapi konfliktusok és a nagy, egzisztenciális kérdések (élet, halál, szeretet, megbánás) kontrasztjára épül. Felveti a kérdést, hogy mi marad egy kapcsolatból, egy életből, ha az hirtelen, befejezetlenül ér véget. A “Szerettelek” zárszó különösen erős, hiszen a múlt idő használata egyszerre utal a kapcsolat végére (amit terveztek) és az életük végére (ami bekövetkezett).
5. Költői és szimbolikus képek: A megállt folyó, a levegőben lebegő madarak erős vizuális szimbólumai az idő és az élet megszűnésének. Ezek a képek emelik el a darabot a puszta realizmustól a lírai absztrakció felé.

A darab minimalista, mindössze két szereplővel és egyetlen helyszínnel operál, mégis képes komplex érzelmeket és gondolatokat közvetíteni. A feszültség nemcsak a karakterek közötti konfliktusból, hanem a közelgő, majd bekövetkező tragédia sejtelméből is fakad.

Összességében egy erőteljes, elgondolkodtató és érzelmileg megérintő mű, amely a hétköznapi realizmust ötvözi egy finom, szürreális tragédiával. Hatásos és emlékezetes.

10.

Gemini (AI) ajánlója:

Egy kórházi ágyon fekvő idős férfi, Sz. Zoltán, élete minden megbánása egy csapásra szertefoszlik, ahogy legvadabb álmai – a visszatérő fiatalkori szerelem, a sosem volt család, a világhírű barátok és a Nobel-díjak – hihetetlen sebességgel kezdenek valóra válni. De vajon meddig tarthat ez a szürreális boldogság, és mit szól mindehhez a józan észt és a kételyt képviselő szobatárs, Miklós? Krupa Sándor “Sz. Zoltán megvalósult álmai” című darabja egy fergetegesen fantáziadús, egyszerre mélyen megható és abszurd humorral átszőtt utazás az emberi vágyak és az elme védekező mechanizmusainak világába, amely a végén egy váratlan, metanarratív csavarral világítja meg az események valódi természetét.

SZ. ZOLTÁN MEGVALÓSULT ÁLMAI

Írta: Krupa Sándor
 

 
Szereplők
SZ. ZOLTÁN
KOVÁCS MIKLÓS
KÖDMÖN NIKOLETT
BRAD PITT
ROBERT DE NIRO
POSTÁS

ELSŐ JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem
Színen: Sz. Zoltán, Kovács Miklós

 
ZOLTÁN: (hangosan sír) Még gyerekeim sincsenek, nemhogy unokáim! És már nem is
lesznek. Hetven éves elmúltam. (Egyre hangosabban sír.) A feleségem elhagyott…Húsz éve.
Az élettársam tíz éve… A barátnőm egy éve ment el. Ennek nem így kellett volna történnie!
Nagy családot szerettem volna! Legalább hét gyereket. Sok unokát! Elrontottam az életemet!
Az egész életemet elszúrtam! (zokogva) Mindjárt sírok!
MIKLÓS: Már sír. Nem veszi észre? Hagyja abba! A postás rúgja meg magát! Legyen férfi!
Kér egy pohár vizet? 
(Zoltán hirtelen befejezi a zokogást.)
ZOLTÁN: Ne haragudjon! Utoljára gyerekkoromban sírtam. Ez most nagyon jól esett.
MIKLÓS: Miért nem kér egy nyugtatót a nővérkétől?
(Megszólal Zoltán telefonja.)
ZOLTÁN: Ó, drága Niki! Micsoda meglepetés! (csönd) Jó! Rendben! Puszi! (a telefont
beteszi a fiókba)
MIKLÓS: (csodálkozva) De rövid volt!
ZOLTÁN: Mindjárt visszahív. Le kellett tennie. Régi barát. Húsz éve nem beszéltünk.
MIKLÓS: Niki? Barát? Férfi és nő között ritkaság. Jön látogatni?
ZOLTÁN: Á, dehogy! Ausztráliában él. A műtét előtt, miután leborotválták a testemről a
szőrzetemet, nagyon beijedtem, félelmemben minden ismerősömnek SMS-eket kezdtem

küldözgetni. Nikinek is írtam pár szót. Mit is? (Megnézi a telefonjában.) Megvan: „Műtét
előtt állok, kérlek, imádkozz értem!” (csodálkozva) Miért ezt írtam? Niki nem is vallásos.     
MIKLÓS: Minden ember vallásos. Csak van, aki nem tud róla.
ZOLTÁN: Nem, ő nem az. (Iszik egy pohár vizet.) Gyerekkorunkban szomszédok voltunk. A
szüleink jóban voltak. Gyakran összejártak kártyázni. (elcsuklik a hangja, sírni készül)
MIKLÓS: A postás essen bele, el ne kezdjen megint bőgni! Most hagyta abba!
ZOLTÁN: Nem fogok, jól vagyok, köszönöm! Már begyógyultak a sebek. (Megszólal Zoltán
telefonja.) Ó, drága Niki! Ködmön Niki! Micsoda meglepetés! Halló! Megszakadt. (Nyílik az
ajtó és belép a kórterembe Niki, egy harminc év körüli nő.)

MÁSODIK JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem
Színen: Sz. Zoltán, Ködmön Nikolett, Kovács Miklós

ZOLTÁN: Niki!
NIKOLETT: Zotyus!
ZOLTÁN: Niki! Ködmön Niki! Micsoda meglepetés!
NIKOLETT: Drága Zotyus! De boldog vagyok, hogy látlak!
ZOLTÁN: Nem hiszek a szememnek! Nagyon jól nézel ki! Letagadhatnál pár évet.
NIKOLETT: Csak párat? Többre, többre, többre!
ZOLTÁN: Akár negyvenet is. Nem értem: hogy kerülsz ide? Nem hiszek a szememnek!
Álmodom?        
NIKOLETT: Amint megkaptam az üzenetedet, „műtét előtt állok, imádkozz értem!”, máris
csomagoltam. (sokat sejtető hangsúllyal) Nem kellett engedélyt kérnem senkitől. Szabad
vagyok, mint egy madár: két éve elváltam. Te is jól vagy, Zotyus?
ZOLTÁN: Köszönöm. Jól vagyok, hála Istennek. Hogy utaztál?  
MIKLÓS: Kezét csókolom, asszonyom!
ZOLTÁN: Engedd meg, hogy bemutassam a szobatársamat, Miklóst. Nagyon rendes ember.
MIKLÓS: Kovács Miklós vagyok. Örvendek!
NIKOLETT: Ködmön Nikolett. Üdvözlöm! Ismerős valahonnan. Melyik filmben láthattam? 
MIKLÓS: Filmben? Ezt, hogy érti? (rájön) Nem vagyok színész. Nyugdíjas pedagógus
vagyok. Harminc évig tanítottam egy kisvárosban, nem messze a fővárostól…

NIKOLETT: (Mosolyogva, gyengéden ráteszi a kezét Miklós szájára, majd Zoltán ágyához
lép. Megfogja a kezét, simogatni kezdi.) Annyira boldog vagyok, hogy látlak. Hány év telt el?
Húsz?
ZOLTÁN: Repülőre szálltál, hogy meglátogass?  
NIKOLETT: Boldog vagyok, hogy túlélted ezt a komoly műtétet. Igyekezz a gyógyulással!
(kacsint) Hamarosan lesz egy fontos feladatod! Kell az erő és az egészség!
ZOLTÁN: (csodálkozva) Milyen dolgom lesz?
NIKOLETT: Remélem, nem felejtetted el. Kapsz tíz másodpercet, hogy eszedbe jusson!
NIKOLETT: Tíz. Kilenc. Nyolc. Hét…
ZOLTÁN: Ködmön Niki! Szerelmem! Hozzám jössz feleségül?
NIKOLETT: A körülményekre valót tekintettel, nem várom el, hogy letérdelj előttem…
(Zoltán összeszedi minden erejét, az egyik kezével megfogja az infúziós állványt és Nikolett
tiltakozása ellenére és önfeledt kacagása közben, lassan letérdel Nikolett előtt.) Zolikám,
nehogy rosszul legyél!
ZOLTÁN: Szeretném megkérni a kezedet! Amióta az eszemet tudom, téged szeretlek.
Hozzám jössz feleségül?  
NIKOLETT: Igen! Boldogan! Szeretlek!
(Színpadias stílusban csókolózni kezdenek.)  
MIKLÓS: (a körmét rágva) Zoltán, ne csinálja ezt, kérem! Ha ezt a professzor úr megtudja,
nagyon kikapunk.     
NIKOLETT: (Zoltánt visszasegíti az ágyába, kedves, búgó hangon Miklóshoz kezd beszélni,
közben folyamatosan puszilgatja a vőlegénye száját.) Miklós, maga annyira szimpatikus
számomra, kérem, ne okozzon csalódást! (felkacag) Ó, már értem! Irigykedik. Ejnye, ez nem
szép magától! Nem akar lepihenni egy kicsit az ágyacskájába?
MIKLÓS: Köszönöm, nem vagyok álmos. Ismerős valahonnan. Hol láthattam? Egy filmben?
Színházban?
NIKOLETT: (elkomorodik) Sehol! Nem vagyok színésznő! (Zoltánhoz, megjátszott
nyugalommal) Édesem, mindjárt jövök. El kell mennem a mosdóba.  

HARMADIK JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem
Színen: Kovács Miklós, Sz. Zoltán

MIKLÓS: Gyönyörű és csinos a kedves mennyasszonya, de egy kicsit furcsán viselkedik.
ZOLTÁN: Ha kérhetném, ezt a színésznős dolgot ne firtassa a továbbiakban! Sokszor
jelentkezett az operett szakra, de nem vették fel. Ha jól sejtem, akkor a menyasszonyom épp
most próbálja elintézni, hogy tegyék át magát egy másik kórterembe. De ne haragudjon rá!
Alapvetően jó ember, csak sajnos van néhány szálka az ő szemében is.
MIKLÓS: Vagy inkább gerenda? Nem vett észre semmi gyanúsat?
ZOLTÁN: Mire gondol?
MIKLÓS: Az ön menyasszonya egy harminc év körüli nő, ha jól látom. Maximum negyven
éves lehet. Valami nem stimmel!
ZOLTÁN: Kiválóak az ausztráliai plasztikai sebészek. 
MIKLÓS: Nem jön ki a matek. (iszik egy korty vizet) Nem találja furcsának, hogy épp az
előbb sírdogált amiatt, hogy nincs felesége? Hogy semmit nem ér az élete feleség és utódok
nélkül? Alig hagyta abba a sírás-rívást, és máris betoppant valaki, akinek néhány perc
leforgása alatt megkérte a kezét. Ez csöppet sem életszerű! Itt valami nem stimmel!
(hatalmasat tüsszent, fájdalmas arccal az oldalához kap)
ZOLTÁN: Vigyázzon! Fázik? Bezárjam az ajtót?
MIKLÓS: Ó, ez fájt! Igen, nem bírom a huzatot!
ZOLTÁN: (Bezárja az ajtót, visszaevickél az ágyába.) Mi nem életszerű? Hová akar
kilyukadni?
MIKLÓS: Hamarosan a felesége lesz! Ez a problémája gyorsan megoldódott, nem gondolja?
Túlságosan is gyorsan. Nem gyanús ez magának? 
ZOLTÁN: Gyanús? Mi ebben a gyanús? Nikinek igaza volt: ön egy kicsit szeret irigykedni
mások boldogságára, ugye?
MIKLÓS: Félreért. (hirtelen felemeli a hangját és tempót vált) Arról mit gondol, hogy nem
mehet a négyes műtő közelébe?  
ZOLTÁN: Nem tudom, de nem is érdekel. Festik? Történt valami műszaki probléma? Ráz a
kilincs? Honnan tudjam?
MIKLÓS: Velem is aláírattak egy nyilatkozatot, de nekem a kettes műtőt kell elkerülnöm.
Maga érti ezt? Nekem miért nem a négyes műtőt? Vagy magának miért nem a kettes műtőt?
Túl sok a kérdés! Túl sok a titok!
 
(Belép a kórterembe Niki.)

NEGYEDIK JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem
Színen: Ködmön Nikolett, Kovács Miklós, Sz. Zoltán

NIKI: Miklós, azt üzenték magának, hogy pakoljon össze, mert egy másik kórterembe fog
költözni.
MIKLÓS: Ki üzente? Csak nem a postás?
NIKI: Postás? Milyen postás? (hangosabban kezd beszélni) Nem értette, mit mondok? Az
egyik nővér kért meg, hogy adjam át az üzenetét: átköltözik a 42-es kórterembe, ha jól
emlékszem.
MIKLÓS: (Zoltánnak) Magára való tekintettel nem csinálok botrányt. (Idegesen pakolászni
kezdi a holmiját.)
ZOLTÁN: Drága szerelmem, mesélj, mi történt veled az elmúlt húsz évben?
NIKI: Majd mesélek, ne félj! De most a legfrissebb, legnagyobb hírrel kezdem, azzal, hogy…
hogy… hogy…Képzeld! Forgatok egy mozifilmet az életemről. Az első jelenet már elkészült.
(ujjongva) És tudod kik a főszereplők?
ZOLTÁN: (ámuldozva) Mozifilmet?
NIKI: Azzal fog véget érni a film, hogy megkéred a kezemet a kórteremben. A vécében
találtam ki, hogy ez legyen a film vége. Ücsörgés közben jönnek a legjobb ötletek. A
forgatókönyvírót el ne felejtsem este fölhívni! Kitalálod, hogy ki a két főszereplő?
MIKLÓS: (izgatottan) Mondd már!
NIKI: A két gyönyörű zseni! A világ két legnagyobb színésze! Robert De Niro és Brad Pitt!
ZOLTÁN: Ó! A két kedvencem!
NIKI: Az előbb a vécén ülve arra gondoltam, hogy mi lenne, ha te rendeznéd a filmemet.
Elvállalod? (elneveti magát) Most miért vágsz ilyen arcot? Filmrendező szerettél volna lenni,
nem? Itt az alkalom. Tessék!
ZOLTÁN: Az régen volt. Még soha nem rendeztem filmet. Lehet, hogy nem is tudnék. Ötven
évvel ezelőtt akartam filmrendező lenni. Az már nagyon rég volt.
NIKI: Ne kéresd magad! Elvállalod vagy nem? (hízelegve) Ugye, elvállalod!
ZOLTÁN: Ha ilyen aranyosan kéred, akkor nem tudok nemet mondani.
NIKI: Remek! Beszélek a kórház igazgatójával. Jó lenne, ha itt tudnánk forgatni. Robert és
Brad holnap reggel mikorra jöjjön? Minél hamarabb össze kellene ismerkednetek. Lehet,
hogy még ma beugranak hozzád, ha nem probléma.

ZOLTÁN: Nem, dehogy. Sőt! Lesz tolmács? Sajnos alig beszélek angolul.
NIKI: Tudom. Én mindenre gondoltam. A forgatás megkezdése előtt a stáb részt vett egy
gyorstalpaló nyelvtanfolyamon. Három hónap alatt mindenki megtanult magyarul. Képzeld,
Brad Pittnek még akcentusa sincs. Ebben is zseniális a pasas. Rögtön jövök, csak kimegyek a
folyosóra, telefonálok egyet. Majdnem elfelejtettem. A legfontosabb. (Letérdel Zoltán előtt,
átöleli a lábát) Először is, mindenekelőtt, meg kell bocsájtanod nekem!
ZOLTÁN: (rosszat sejtve) Mit kell megbocsájtanom? Megrémítesz!
NIKI: Van egy kis bűnöm. Nem is kicsi. Nagy az én bűnöm! Emlékszel azokra a nyarakra,
amiket együtt töltöttünk gimnazista korunkban?
ZOLTÁN: (pátosszal, hosszú vallomásra készülve) Nagyon szerelmes voltam beléd. Az együtt
töltött idők minden másodpercére emlékszem…
NIKI: Mindenre nem emlékezhetsz. Például arra sem, amikor tök részegen, gyanútlanul
elaludtál egy-egy házibuli után, és mi Csöpivel… A te hibád volt, nem voltál elég óvatos!
Naiv voltál! Miért kell lerészegedni? Csöpivel rendszeresen, előre megfontolt szándékkal,
(diszkréten köhint egyet) „mintát” vettünk tőled, miközben részegen olyan édesen aludtál,
mint a tej. Csöpi ötlete volt! Én megmondtam neki, hogy ez szemétség, de nem hallgatott
rám! Egy spermabankban dolgozott akkoriban. Ott helyezte el a lefagyasztott mintáidat. Ne
haragudj rám! Én tőled szerettem volna gyerekeket, senki mástól! Más megoldást nem
találtam. Miután szakítottunk, évente szültem neked… nélküled…egy-egy gyereket. Érted!
Akiknek te voltál a biológiai apjuk. Zoltán, meg kell bocsájtanod: hét közös gyermekünk van!
(Sírni kezd.) És nyolc unokád. (elcsuklik a hangja) Szeretlek, Zotyus! Még mindig nagyon
szeretlek! (potyogni kezdenek a könnyei)
ZOLTÁN: (átöleli a menyasszonyát, gyengéden simogatni kezdi az arcát) Én fél órával ezelőtt
ugyanúgy sírtam, mint most te. És tudod miért? Rájöttem, hogy az életem semmit nem ér
gyerekek nélkül. Unokák nélkül. Feleség nélkül. Azt szeretnéd megkérdezni tőlem, hogy meg
tudok-e bocsájtani? Tudd meg, olyan boldog vagyok, hogy mindjárt elájulok…! (Elájul.
Pofozgatják. Vizet fröcskölnek az arcára. Jobban lesz. Hívják a nővért, de nem jön senki.) 
 

ÖTÖDIK JELENET
Helyszín: a 26-os kórterem

Színen: Brad Pitt, Sz. Zoltán, Robert De Niro, Ködmön Nikolett

 
BRAD PITT: (Zoltánhoz) Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. Nagyon jó fej magyar
ember vagy. Szeretem a jó fej magyar embereket. És hálásan köszönöm az ajándékot.  
(megölelik egymást Zoltánnal)
ZOLTÁN: Nagyon vigyázz rá! Édesapámtól örököltem a kamerát. Ezzel filmezett bennünket
gyerekkoromban.

ROBERT DE NIRO: Én is lenni nagyon boldog találkozni. (megölelik egymást Zoltánnal)
ZOLTÁN: Megtisztelő, hogy a művész úr fog engem alakítani. Biztos, hogy nem álmodom?
(mindenki nevetni kezd)
NIKI: Holnap reggel próba. Próba után fölvesszük a „kézmegkérős” jelenetet. Ma estére
ígérte a forgatókönyvíró a szöveget. Kértem, hogy rövid legyen, csak néhány mondat. Uraim,
vállalják, hogy holnap reggel nyolcra megtanulják a szerepüket?
BRAD PITT: Nem probléma!
ROBERT DE NIRO: (nevetve hátba veregeti Brad Pittet) Brad könnyen mond nem probléma.
Neki nem van szerepe holnap. (mindenki nevetni kezd) Igen. Meg fogok tanulni szöveg
holnap. (ráüt a saját szájára) Ra. (Nikihez fordul, huncut mosollyal) Ha nem érkezik repülője
holnap Nicole Kidman, szívesen eljátszani a smárolós jelenet veled. Nem baj, ha nem jön
Kidman, mert van helyette Ködmön! (a saját szájára üt, mindenki nevetni kezd) Én imádni
magyar nyelv. Bővizű forrása lenni a humornak. 
NIKI: Ó, maga kis huncut! Nicole Kidman ide fog érni, ne féljen!
BRAD PITT: (Robert De Nirohoz) A csapónk magyarja rémes, de a tiéd, Robert, rímes!
(Robert De Niro játékosan Brad Pitt szájára üt, mindenki nevetni kezd) Imádom a csodálatos
magyar nyelvet. Oly sok míves nyelvi humor kiapadhatatlan forrása! Bárcsak magyarnak
születtem volna!  

HATODIK JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem
Színen: Kovács Miklós, Sz. Zoltán,

MIKLÓS: Mondja, Zoltán, még mindig nem talál semmi furcsát abban, hogy egész életében
filmrendező szeretett volna lenni, és erre tessék: hipp – hopp, holnap filmet fog rendezni! Nem
is akárkikkel! Megvalósulni látszik az egyik legnagyobb gyermekkori álma! Ráadásul kik
lesznek a főszereplők? Világhírű sztárok! A kedvencei! Ebben sem talál semmi gyanúsat?
ZOLTÁN: (enyhén ingerülten) A postás vigye el magát! Már megint kezdi? Menjen inkább
vissza a szobájába, nehogy kikapjon a nővérkétől!
MIKLÓS: Az sem tűnt fel magának, hogy Robert De Niro egyáltalán nem hasonlít Robert De
Nirohoz? És Brad Pitt sem hasonlít Brad Pitthez? És abban sem lát semmi “érdekeset” , hogy
magyarul beszélnek?
ZOLTÁN: A forgatás előtt hónapokig tanították őket magyarul. Extra gázsit kaptak érte. Van
még kérdése? Olyan sok filmben láthattuk őket, és annyiféle maszkban, parókában, hogy már
nem is tudjuk, hogy néznek ki valójában. A valóságban ilyen a megjelenésük, amilyennek az

imént láthatta őket. Mindenki máshogy néz ki, mint a filmvásznon. Egyszer volt szerencsém
találkozni…
MIKLÓS: (idegesen a szavába vág) Értse meg! Ezek nem azok, akiknek hiszi őket!
ZOLTÁN: (gúnyos mosollyal) Maga szerint kik ők?
MIKLÓS: (idegesen körül néz, a körmét kezdi rágni) Fogalmam sincs.    
ZOLTÁN: (cinikus hangon) Tudja mit? Jobb lenne, ha inkább visszamenne a szobájába.
Hamarosan kezdődik a vizit.

HETEDIK JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem

Színen: Kovács Zoltán, Ködmön Nikolett, Brad Pitt, Robert De Niro

 
ZOLTÁN: Köszönöm Niki, hogy vagy nekem! Nagyon szeretlek.
NIKI: Én is szeretlek. És köszönöm, hogy elvállaltad a filmem megrendezését. Tudom, hogy
csodálatos lesz. Hálás vagyok. (megcsókolja Zoltánt) A holnapi szülinapi bulira a legkisebb
fiad nem tud eljönni, de a többiek mind itt lesznek. Unokástól, házastársastól! Fergeteges
lesz!
ZOLTÁN: Végre személyesen is találkozhatom a gyermekeimmel és az unokáimmal!
Hihetetlen ez az egész! Olyan gyorsan peregnek az események! Még fel sem fogtam, hogy
mégis vannak gyermekeim. Visszanyerte az életem az értelmét! (belecsíp a saját karjába)
Remélem, nem álmodom!
BRAD PITT: (Zoltánhoz) Drága barátom! Ilyet még nem hallottam, hogy valaki egyszerre
lesz hét gyermek boldog édesapja. És nyolc gyermek nagyapja. És olyanról sem hallottam,
hogy valaki egyszerre lesz három Nobel- díj boldog tulajdonosa. Mire kaptad a Nobel-
díjaidat, drága magyar barátom, Zotya?  
ZOLTÁN: Egyszer, amikor az egyik nyári szünetben pincérként dolgoztam egy óceánjárón,
egy szalvétára „lefirkáltam”, csak úgy magamnak, hogy szerintem a világ vezető hatalmainak
ki kellene bérelnie a világ esőerdőit, hogy attól kezdve ne tudják kivágni az erdők felelőtlen
tulajdonosai. A szalvétát véletlenül megtalálta egy kanadai politikai delegáció vezetőjének
klímaszorongó felesége, aki eljuttatta más országok vezetőihez az ötletemet. A terv, mint
tudjuk, bevált. A másik Nobel-díjamat azért kaptam, mert egy osztálytársamnak, még a
gimnáziumban, elmagyaráztam, hogy az őshüllők azért nőhettek olyan hatalmasra, mert akkor
a Földünkön még kisebb volt a gravitáció, mint manapság. Ez a haverom pár év múlva néhány
oxfordi iskolatársával megalkotott egy működőképes időgépet, egy szénatomot
visszarepítettek a múltba három másodperccel. A tervezéskor az én őshüllő elméletem alapján
ők vették először figyelembe azt a hiányzó láncszemet, hogy a gravitációs mező nem
konstans. A harmadik Nobel-díjat már nem is tudom mire kaptam. (mindenki nagyot kacag)

ROBERT DE NIRO: Mikor venni át a Nobel-díjakat?
ZOLTÁN: A pontos időpontot még nem közölték. Jövő héten valamikor.
MIKLÓS: Zoltán, magának még mindig nem gyanús, hogy Nobel-díjat kapott? Nem is egyet,
hanem mindjárt hármat? Még mindig nem érti?  
ZOLTÁN: (ingerülten) Mit nem értek? Na, mit nem? (megragadja Miklós grabancát, de
azonnal el is engedi) Csodálkoztam volna, ha nem teszi fel a szokásos kérdéseit. (lehiggadva)
Holnap megy haza, ha jól tudom?
MIKLÓS: Holnapután. Ha jók lesznek az eredményeim.
ZOLTÁN: Holnap délben ünnepeljük a születésnapomat a földszinti ebédlőben. Magát is
szeretném meghívni.
MIKLÓS: Köszönöm, Zoltán úr, nagyon kedves!
ZOLTÁN: Képzelje, ott lesznek a gyerekeim is. Egy kivételével. (egy pillanatra sírva fakad)
Végre találkozhatom velük. Itt lesznek az unokák is. És ott lesz Robert De Niro, Brad Pitt,
Nicole Kidman, a kórházigazgató és még sokan mások. Jöjjön el maga is, szeretettel várjuk! 
     
(Belép a kórterembe a postás. Oldalán hatalmas táska.)

NYOLCADIK JELENET
Helyszín: a 26-os számú kórterem

Színen: Postás, Kovács Miklós, Sz. Zoltán, Ködmön Nikolett, Brad Pitt, Robert De Niro

POSTÁS: (Megköszörüli a torkát.) Üdvözlöm önöket. Levelük érkezett. Azzal bíztak meg,
hogy ne csak egyszerűen átadjam a levelet, hanem olvassam is fel.
MIKLÓS: (ijedten) Ki küldte? (a postás nagyot nevet)
POSTÁS: Türelem. Máris olvasom.
(Elővesz egy borítékot. Feltépi. Olvasni kezdi a benne lévő levelet.)
  Kedveseim! Hamarosan éjfélt üt az óra! Lejár az időnk! Ne haragudjatok rám! Tudom, hogy
nem erre számítottatok. Íme a befejezés: A születésnapi ünnepségen Zoltán többet iszik a
kelleténél. Kissé spiccesen elindul a tiltott műtő irányába. Be akar jutni, de két biztonsági őr
az útját állja. Zoltán nem adja fel, továbbra is be akar menni a négyes műtőbe, de durván
visszalökdösik a bejárattól. Az őrök azt állítják, hogy azért nem mehet be, mert épp műtenek.
Éppen őt műtik. Zoltánt. Zoltán ébredezik. A műtét jól sikerült. Ennyike. Köszönöm a

figyelmet. Kinek adhatom oda a levelet? (Senki nem jelentkezik, mindenki dermedten néz
maga elé.)  Ide leteszem az asztalra. Viszontlátásra!
  (Postás el)
MIKLÓS: Viszontlátásra! Köszönjük a felolvasást.
NIKI: Már nem hallja.
ZOLTÁN: Semmit nem értek. Mi történik itt?
MIKLÓS: Mondtam, hogy itt valami nagyon gyanús! De senki nem akart hinni nekem.  
NIKI: (remegve) Én még soha nem láttam postást. Félelmetes volt! Még mindig libabőrös a
karom!
BRAD PITT: Kedves magyar barátom! Zotya! Holnap lesz sok étel, ital: potya. (szájon vágja
magát, mindenki nevet)
ROBERT DE NIRO: Ez lenni jó hír! Ha jól érteni, sikerülni fog műtét. Gratulálni, kedves
Zoltán! Éljen! Éljen! Éljen, a legkedves magyar barátunk!

ZOLTÁN: Most akkor mi van? Meghaltam? Mire utalt a postás? Nem halhattam meg, hiszen
éppen azt mondta, hogy túléltem! Túléltem a műtétet? (elindul a kijárat felé, de
körbefogják, nem engedik távozni a kórteremből, óvatosan, nagy szeretettel
leültetik az ágyára, lefektetik, betakarják) Beszélni akarok a … (kedvesen
befogják a száját egy tiszta törölközővel) …mmm.

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

Ez a darab egy szívszorítóan komikus és végtelenül fantáziadús utazás egy idős, beteg férfi, Sz. Zoltán tudatalattijába vagy álomvilágába, ahol élete legnagyobb bánatai és legmerészebb, soha be nem teljesült vágyai válnak valóra egy szürreális, filmszerű eseménysorozatban.

A mű erősségei:

1. Eredeti és merész alapötlet: Egy kórházi ágyán fekvő, hetvenéves, megbánásokkal teli férfi hirtelen megkap mindent, amire vágyott: visszatér fiatalkori szerelme, Ködmön Nikolett, aki feleségül kéri, és kiderül, hogy hét közös gyermekük és nyolc unokájuk van (egy bizarr, de a darab logikájában működő “spermabankos” csavarral). Emellett felkérik, hogy rendezzen filmet világsztárokkal, és még három Nobel-díjat is kap. Ez a halmozás tökéletesen ábrázolja a vágyvezérelt gondolkodás és az álomlogika működését.
2. Karakterek kontrasztja:
   • Sz. Zoltán: Az ő szemszögéből éljük át a csodás fordulatokat, a kezdeti sírásból és megbánásból a hihetetlen boldogságig és az álmai netovábbjáig. Sebezhetősége és vágyai nagyon emberiek.
   • Kovács Miklós: Zoltán szobatársa a józan ész, a realitás és a kétely hangja. Folyamatosan megkérdőjelezi az események valószerűségét, és próbálja Zoltánt (és a nézőt) visszarántani a földre. Nélküle a darab sokkal kevésbé lenne feszült és humoros; ő a külső szemlélő, aki nem részese Zoltán “álmának”.
   • Ködmön Nikolett: A megvalósult álom katalizátora, egy idealizált, energikus figura, aki Zoltán minden vágyát beteljesíti.
   • Brad Pitt és Robert De Niro: A világsztárok megjelenése és kissé karikaturisztikus, török-magyar nyelvezete tovább fokozza az abszurditást és a komikumot, miközben Zoltán álmainak nagyságát is jelzik.
3. Humor és Pátosz: A darab kiválóan egyensúlyoz a mély szomorúság (Zoltán kezdeti sirámai, élete elrontottságának érzése) és a felhőtlen, szinte gyermeki öröm (az álmok beteljesülése), valamint az abszurd helyzetekből fakadó komikum között.
4. Meta-narratív csavar: A Postás megjelenése a nyolcadik jelenetben és a levél felolvasása, amely leleplezi, hogy az egész eseménysorozat Zoltán műtét közbeni vagy utáni tudatállapotának terméke (álom, vízió), zseniális dramaturgiai fogás. Ez ad értelmet Miklós folyamatos gyanakvásának és az események valószínűtlenségének, miközben mélyen megindító és elgondolkodtató lezárást biztosít.
5. Tematikai gazdagság: A darab olyan témákat érint, mint a megbánás, az élet értelme, a boldogság keresése, a vágyak és a valóság közötti szakadék, az emberi elme védekező mechanizmusai, a halál közelsége, és a szeretet utáni vágy.

Összességében az “Sz. Zoltán megvalósult álmai” egy rendkívül kreatív, érzelmileg gazdag és intelligensen felépített egyfelvonásos. A valóság és az álom/illúzió határán mozogva képes egyszerre megnevettetni és mélyen megérinteni a nézőt. A cselekmény fokozatosan épül fel, az abszurditás egyre nő, hogy aztán a végén a Postás által hozott “forgatókönyv” mindent a helyére tegyen, egy keserédes, de mégis valahol felemelő érzést hagyva maga után (hiszen Zoltán, legalábbis a tudatában, átélhette mindazt, amire vágyott, és a műtétje “sikerülni fog”).

Pontszám: 10-ből 9.5 pontot adnék rá. Ez egy kiemelkedően eredeti és hatásos darab. Mivel egész pontokat szoktam adni, és ez a mű rendkívül erős mind ötletében, mind megvalósításában, a 9 pont felé billenek, de ez egy nagyon erős, a maximumhoz közelítő 9-es. Egy kiváló rendezés és színészi játék esetén ez a darab katartikus élményt nyújthat.

Ha döntenem kell, akkor legyen 9 pont, de hangsúlyozom, hogy a koncepció és a megvalósítás egyedisége miatt ez az egyik legerősebb darab a sorban.

9.

Gemini (AI) ajánlója:

Vajon meddig terjed a képzelet vigasza, amikor egy idős férfi a diófa tetején, a “veronai bordó” hajnalban keresi a válaszokat az élet nagy kérdéseire – mindezt beszélő macskája, Merci társaságában? Krupa Sándor “VERONAI BORDÓ” című egyfelvonásosa egy varázslatosan szép, elgondolkodtató és szívbemarkolóan emberi történet gyászról, szeretetről, a megértés vágyáról és a mesék erejéről. Egy olyan darab, amely a végén finoman elhomályosítja a határt álom és valóság között, és elgondolkodtat arról, hol találhatunk kapaszkodót, amikor a legfontosabb kérdésekre keressük a választ.

VERONAI BORDÓ

Írta: Krupa Sándor

Szereplők:

MERCI, A MACSKA          

FÉRFI                             

NARRÁTOR                         

A magas, szikár, ősz hajú férfi egy fából készült, göcsörtös létrát támaszt a kertje közepén álló magányos diófához. Valószínűtlenül könnyed mozdulatokkal felmászik a fa tetejére. A macskája hangtalanul felbukkan a semmiből, mellé telepszik az egyik ágra. Együtt nézik, hogyan kel fel a Nap.

MACSKA       Mjáú!

FÉRFI             Nézd, milyen gyönyörű színek!

MACSKA       Mjááúú! Mjáú! Mjáu!

FÉRFI             Ez hihetetlen! Ilyen árnyalatú bordó nincs is. Nézd! Ott, a nyárfa fölött, a felhő peremén! Ilyen színt még soha nem láttam. Legyen a neve: veronai… Veronai bordó. Ó, már el is tűnt! Megrendítően szép volt!

MACSKA       Mjáú! Nincs sok időnk. Mjáu! Ha van kérdésed, hadd halljam!

FÉRFI             Sok idő telt el, amióta utoljára beszélhettünk.

MACSKA       Huszonhárom nap, hat óra és három perc.

FÉRFI             Olyan időszak is volt, amikor naponta beszéltünk.

MACSKA       Nem tehetek róla. Az engedélytől függ.

FÉRFI             Most mennyi időnk van?

MACSKA       Csak percek.

FÉRFI             Akkor máris kezdem. (A zakója belső zsebéből egy noteszt vesz elő. Lapozgatni kezdi, majd, amikor megtalálja a keresett oldalt, olvasni kezd.) Hány éves koromban fogok meghalni?

MACSKA       Ezt legutóbb úgy kérdezted, hogy „meddig fogok élni?” Most sem válaszolhatok.

FÉRFI             Következő kérdésem. A Naprendszerünk bolygóit tekinthetjük saját tudattal rendelkező élőlényeknek?

MACSKA       Tehát úgy érted, van-e, volt-e élet ezeken a bolygókon?

FÉRFI             Nem. Úgy értem, hogy ők maguk, a bolygók, élnek-e? Gondolkodnak-e?

MACSKA       Ha így érted, akkor nem válaszolhatok.

FÉRFI             Ejnye, Merci! A tudósok szerint a Napnak köszönhetjük, hogy kialakulhatott a Földi élet. A Nap az élet forrása, tehát a Nap a mi Istenünk?

MACSKA       Ezekre a kérdésekre nem válaszolhatok. Sajnálom.

FÉRFI             Eddig semmire nem válaszoltál. Következő kérdésem: hová lett a feleségem? Hol van ő most? Hol van Catherine?

MACSKA       (Merci nem válaszol, csak nézi a távoli felhőket)

FÉRFI             Merci, ne mondd, hogy nem válaszolhatsz! Legutóbb megígérted, hogy megkeresed azt a mindentudó nagyokos főnök macskát vagy kit.

MACSKA       Be is tartottam a szavamat. Elmentem a falu központjába, ott lakik a nagy tudású százados úr, Lumikki Maito, aki az emberektől a megalázó Cirmi nevet kapta.

FÉRFI             Miféle százados úr? Milyen Cirmi?

MACSKA       Kérlek, tisztelj meg azzal, hogy többször nem nevezed Cirminek Lumikki urat. Köszönöm. Tehát. A macskatársadalmunk úgy épül fel, hogy körülbelül száz macska agya láthatatlan szálakkal összekapcsolódik egy századosnak nevezett macska agyával…

(Hirtelen harapdálni kezdi a hasát.)

Szemtelen bolhák! Szóval: minden, amit az a száz macska gondol, hall, lát, érez, az a századosnak is eljut az agyába ezeken a finom láthatatlan „idegszálakon” …

FÉRFI Ami pedig a százados macskákkal történik, amit ők látnak, hallanak, éreznek, gondolnak, az a sok tudás: ezeken a láthatatlan fonalakon eljut egy ezredes macska agyába. Ezer százados macska tudása adódik össze egy ezredes macska fejében. Egy ezredes tudása tehát százezer macska tudásából épül fel.

MACSKA       Ez így van. Honnan tudod, gazdám?

FÉRFI             Már mesélted.

MACSKA       (A macska az egyik lábát kiegyenesítve kinyújtja, majd elkezdi nyalni a fenekét.) Nem emlékszem. Amióta nem fogyasztok húst, mindent elfelejtek.

FÉRFI             Nem hiszem, hogy azzal van összefüggésben. Mindenesetre egyél rá valami gyógynövényt. Például mezei gurbát.

MACSKA       (Befejezi a nyalakodást.) Szoktam, de majd többet fogok.  (elmosolyodik) Ha nem felejtem el.

FÉRFI             Már sokszor kértelek, hogy ne mosolyogj, nem áll jól! Félelmetes olyankor az arcod!

MACSKA       Na, jó, ezt meg sem hallottam! Tehát: ők az ezredesek. Az ezredesek hatalmas tudása pedig a királyunk fejében adódik össze elképzelhetetlenül nagy ismeretté. A világon jelenleg háromezer-nyolcszázhuszonhat ezredes szolgáltatja a tudást a királyunknak. Most már csak 3821. Most épp 3827. Ez mindig változik az új kinevezések és halálozások miatt. Most 3817. Hoppá, most 3910. Most…

FÉRFI             Merci! Hagyd abba! De sürgősen!

MACSKA       Igenis, gazdám. A királyunkat úgy hívjuk, hogy III. Salvia. A király rendelkezik minden létező macska tudásával. Vagy már mondtam? 

FÉRFI             Megkerested tehát a macskakirályt, aki, ha jól értem, nem tudott válaszolni a kérdésre: hová tűnt a feleségem? Hová lett Catherine? Milyen király ez? Egy nyamvadt kis macskanadrág lehet ez a III. Salvia!

MACSKA       A felségsértés súlyos következményekkel járhat. Mindkettőnkre nézve. Szerencsére most éppen le vagyunk „árnyékolva”.

FÉRFI             Mit jelent, hogy le vagyunk árnyékolva?

MACSKA       Erre most nem érünk rá, majd legközelebb elmagyarázom. Szóval. III. Salvia királlyal nem beszélhet akárki. Már csak azért sem mert valahol Afrikában él, és kevesen tudják, hogy pontosan hol. Tehát bementem a faluba Luikki Maito százados úrhoz, aki azzal kezdte, hogy még mielőtt bármit is mondhattam volna, össze-vissza karmolta a képemet. Néhány szőrtincset kitépett a bundámból, egy nagyobbacskát a tarkómból, a hátsó lábaival pedig megsorozta a fejemet.

Pár nap múlva visszamentem hozzá. Akkor már valamivel barátságosabb volt: előbb meghallgatta a kérdéseimet, és csak utána kezdte el villámgyorsan püfölni a képemet azokkal az erős mancsaival. A körmeit, meglepetésemre visszahúzva tartotta.

FÉRFI             Értem. Sajnálom. A következő kérdésem: mikor szállhat le először ember a Napra? A Napon milyen hosszú egy nap? És milyen hosszú egy év? Egy év hány nap a Napon?

MACSKA       Várjunk, várjunk! Még nem fejeztem be! Tehát a százados úrhoz visszamentem harmadszor is. Tudtam, hogy nem kell komolyan venni a százados úr dühét. Ha akart volna, már az első alkalommal megfojthatott volna. Azt mondta, hogy ha harmadszor is visszamentem hozzá, akkor már elhiszi, hogy fontos kérdést szeretnék feltenni, hajlandó meghallgatni. Barátságosan elbeszélgettünk, megkínált egy fél egérrel, egy tányér tejjel. A kérdéseimre ugyan nem tudott válaszolni, de kérte, hogy keressem fel három nap múlva az új irodájában, a lóistálló mellett álló, átmenetileg megüresedett csirkeólban. Addigra megkérdezi az ezredesét, Hieno Hiirit urat. Amikor ismét megjelentem a megbeszélt időpontban, akkor …

FÉRFI             Röviden! A lényeget!

MACSKA       A százados tartotta a szavát, érdeklődött Hieno Hiiri ezredes úrnál, de az ezredes úr sem tudott válaszolni a kérdésre.

FÉRFI             Ezt a macskanadrág Hieno Hiirit el kellene zavarni a háztól! Le kellene fokozni!  Következő kérdés: mikor fog eljutni az ember a Holdra? És hogyan? Szárnyas gőzhajóval? Vagy valamilyen állati erő felhasználásával? Sasokkal? Vadludakkal vontatott léghajóval?

MACSKA       Várjunk, várjunk! Még nem fejeztem be! (A jobb fülét a jobb hátsó lábával megsorozza.) Szemtelen bolhák! Az ezredes úr megígérte, hogy megkérdezi őfelségét…

FÉRFI             Megtudott valamit?

MACSKA       (Merci a férfi vállára ugrik, az arcával hízelegve simogatni kezdi a férfit. Dorombolni kezd.) Mondd! Szeretsz te engem?

FÉRFI             Micsoda kérdés! Hogy jön ez most ide? Inkább arról beszélj, hogy mit mondott őfelsége?

MACSKA       Kérlek, válaszolj! Szeretsz engem?

FÉRFI             Merci, mi van veled? Furcsa vagy! Az emberek szeretik a macskákat. Akik mégsem, azok kutyát tartanak.

MACSKA       De te? Szeretsz engem?

FÉRFI             Szerinted miért lehetsz velem? Ha nem szeretnélek, már régen elzavartalak volna a háztól.

MACSKA       Szeretsz? Mondd ki, hogy szeretsz!

FÉRFI             Nem mondok ki semmit…

MACSKA       Kérlek!

FÉRFI             Catherine-t nagyon szerettem. De: soha nem mondtam neki, hogy szeretem. Enélkül is tudta. Neked miért mondanám, ha még neki sem mondtam? Te csak egy macska vagy!

 (Merci elpityeredik)

Nem akartalak megbántani! Az állatoknak nem szoktam mondani, hogy szeretlek. Ezt a szót az embereknek tartogatom.

MACSKA       Akkor legalább azt mondd, hogy én vagyok az egyetlen társad ebben az életben! Nincs senkid rajtam kívül. Mondd, hogy összetartozunk!

FÉRFI             Nagyon furcsa vagy, Merci! Egyedül érzed magad? Szerezzek neked kiscicákat?

MACSKA       Kérlek, mondd, hogy a világ összes macskája közül, engem szeretsz a legjobban!

FÉRFI             Rendben van. A világ összes macskái közül téged kedvellek a legjobban!

MACSKA       Így is jó lesz, elfogadom! Köszönöm. Most már elmondhatom, hogy mit sikerült megtudnom a feleségedről. Készülj fel. Nem fogsz neki örülni. Őfelsége, III. Salvia király sem tudott semmit a feleségedről….

FÉRFI             Ennyi? Következő kérdés. (Úgy tesz, mintha olvasná.) Ha egy macskát ledobnak egy magas diófa tetejéről, biztos, hogy talpra esik? És ha talpra is esik, biztos, hogy semmi baja nem lesz?

MACSKA       Nem vicces! Meg sem hallottam! Abból, hogy őfelsége nem tudott mondani semmit a feleségedről, az következik, hogy a feleséged már nem a kortársunk. Nem most él. Csak ennyit jelent, nem többet. Viszont bármelyik fekete macska meg tudja mondani, hogy hol van az a keresett személy, aki már nem a kortársunk. A fekete macskák azt is meg tudják mondani bárkiről, hogy hol van és mikor van.

FÉRFI             Hogy hogy mikor van? Beszélj világosan!

MACSKA       A fekete macskák nem kérnek sokat a tudományukért. Két pocok volt az ára…

FÉRFI             Kit érdekelnek a pockok! A lényeget!

MACSKA       A lényeg: sajnos nem találkozhatsz Catherine-nel! De van jó hír is. A feleséged Indiában él egy kis faluban.  A tizenhatodik században. Egy tehetős családban. Jól van és egészséges. Nagyon szeretik a szülei. Most egy éves. Az anyjának még van teje, tudja szoptatni, a feleséged szépen fejlődik. Ennyit sikerült megtudnom a fekete macskától. Illetve még annyit, hogy Catherine kisfiúnak született. Most… illetve akkor Jahannak hívják. Illetve hívták. Illetve hívják.

FÉRFI             Értem. Catherine egészséges. Kisfiúnak született. A XVI. században él. Indiában. Szépen fejlődik. Jahannak hívják. Köszönöm, Merci!

MACSKA       Érted bármit, gazdám!

FÉRFI             Következő kérdésem: mikor fogják feltalálni az időgépet?

MACSKA       Tudom, miért kérdezed! Szeretnél találkozni a feleségeddel. Visszarepülnél hozzá a XVI. századba. Sajnálom, de soha nem fogjátok feltalálni az időgépet.

FÉRFI             Honnan veszed?

MACSKA       Mi, macskák, mindent elkövetünk, hogy ne találjátok fel az időgépet. Mert vigyázunk rátok. Féltünk benneteket saját magatoktól. Szükségetek van ránk, nekünk pedig szükségünk van rátok. Azért tartunk benneteket, hogy lejegyezzétek az ötleteinket. Gondolatainkat. Történeteinket.  Verseinket. Mindent, amit lediktálunk nektek.

FÉRFI             „Tartunk benneteket” …? Lediktálunk? Hová akarsz kilyukadni?

MACSKA       Mi vagyunk az emberiség múzsái.

FÉRFI             Te kis macskanadrág, ilyenkor viccelsz velem? El ne felejtsek nevetni: ha-ha-ha.

(A macska nyalogatni kezdi a férfi arcát.)

FÉRFI             Fúj! Mész innen! Az előbb még a fenekedet nyaltad!

MACSKA       Nem is.

FÉRFI             Láttam!

MACSKA       Tudom, gazdám, ti emberek, nem ilyennek képzelitek a múzsákat. Mi, macskák nagyon szeretünk történeteket kitalálni. De nem tudunk szépen írni. A macskakaparásunkat még mi magunk sem tudjuk elolvasni. Ti viszont le tudjátok írni. Kinyomtatjátok, terjesztitek. Hálásan köszönjük!

(A FÉRFI annyira elkezd nevetni, hogy egy pillanatra elveszíti az egyensúlyát, de időben megkapaszkodik az előtte lógó kötélben és az egyik gallyban. Néhány pillanatig lóg a levegőben, majd visszalendül a helyére.)

Vicces macska vagy! Nem tudok rád haragudni.

MACSKA       Nevess csak, gazdám, nevess! Szeretem, ha nevetsz. 

FÉRFI             Boldogan nevetek, mert ma okosabb lettem: van egy handabandázó macskám. Egy füllentő cicám! Egy hazudozó Mercim! Én bolond, hogyan is hihettem el azt a sok dajkamesét, amit évek alatt előadtál nekem.

MACSKA       Nem szoktam füllenteni, hazudozni! Miért bántasz, gazdám?

FÉRFI             Dehogy bántalak! Tudod jól, hogy nagyon kedvellek!

MACSKA       Kedvelsz?Ugye „szeretsz”, nem pedig csak „kedvelsz”?

FÉRFI             Ilyen macskája senki másnak nincs a faluban. Faluban? Az egész világon.

MACSKA       Miért állítod rólam, hogy hazudok?

FÉRFI             A százados úrnál megettél egy fél egeret? Te, aki nem is eszel húst? Ezzel buktál le előttem. Egy pillanat alatt összeállt a kép: lódítasz, tódítasz, fantáziálsz. Ki tudja, mióta vezetsz az orromnál fogva.

MACSKA       Nem állítottam, hogy megettem. Csak annyit mondtam, hogy „Luikki Maito százados úr megkínált egy fél egérrel és egy tányér tejjel”. Csakhogy én udvariasan visszautasítottam az egeret. Csak a tejet ittam meg. A százados urat felvilágosítottam, hogy évek óta nem eszem húst.  Erre Maito úr dühbe gurult, fújni kezdett rám, patkó alakot vett fel és égnek állt a hátán minden szőrszál. De nem bántott. Azt mondta, ne lázadjak, fogjak egereket, mert az a dolgom. Undorító, amikor nincs emésztett egérszaga egy macskának.

FÉRFI             Tehetséges színész lett volna belőled, ha embernek születsz. Nem hiszem, hogy a feleségem Indiában él boldog kisfiúként. Jó lett volna hinni.

MACSKA       Lejárt az időnk. Mondd utánam: mire ismét a földön járok…

FÉRFI             Még jó, hogy nem vágtam ki a diófát. Most már nem hiszem el, hogy édesapám egy láda aranyat ásott el az udvarunkban. Azért ültetett volna diófát a kincs fölé, hogy az értékes titkot a tolvajok szeme elől elrejtse? Ugyan már! Apám azért ültette ezt a fát, mert én megszülettem. Mindig elültetett egy fát, amikor született egy gyermeke. Ha meghalt, akkor a fát kivágta. A háború előtt nyolcan voltunk testvérek, nyolc gyönyörű fa volt az udvarban. A háború végére egy maradt. Miért hazudtad a kincsesláda történetet? Azt akartad, hogy kivágjam a diófát? De miért? Nem szereted nézni velem a napfelkeltét?

MACSKA       Szeretek történeteket kitalálni, meséket költeni, de ezt nem nevezném hazugságnak.

FÉRFI             (A FÉRFI hirtelen két kézzel megkapaszkodik az egyik faágban.) Kezdek szédülni…Mi ez a furcsa bizsergés a fejemben…

MACSKA       Lejárt az időnk. Mondd utánam…!

FÉRFI             Jézusom! …alig tudok beszélni… Mi történik velem? …Félek! … Jézus, segíts!

MACSKA       Siessünk! Kezdünk kifutni az időből! Mondd utánam: ezt a beszélgetést csak elképzeltem.

FÉRFI             Ezt a beszélgetést csak képzeltem.

MACSKA       Ez a beszélgetés nem történt meg!

FÉRFI             Ez a beszélgetés …nem történt meg!

MACSKA       Mondd utánam: azt fogom hinni, hogy csak álmodtam…

FÉRFI             Azt fogom hinni, hogy álmodtam …

MACSKA       Ééés…! Mooost …! Ugorj!

FÉRFI             Catherine! Catherine szeretlek!

MACSKA       Ugorj!!!

A férfi a fa alatt lévő homokdombra zuhan. Legurul a homokdomb oldalán, egészen a vizes hordóig. Feláll. Leporolja a homokot a sűrű, hófehér hajkoronájáról, majd a nadrágjáról. Bemegy a házba. Leül a konyhaasztalhoz. A macskája a lábához dörgölőzik. Gazdája arcát nézi kitartóan, közben folyamatosan nyávog: tejbe áztatott kenyeret kér. A férfi Merci tányérjába kenyérdarabokat tesz, tejet önt rá. Merci mohón befalja. A férfi lehajol a macskához, megsimogatja, majd az ölébe veszi. Simogatni kezdi. Sokáig simogatja. Végtelenül sokáig. 

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

A “VERONAI BORDÓ” egy varázslatos, elgondolkodtató és mélyen emberi (illetve macskai) egyfelvonásos, amely egy idős férfi és beszélő macskája, Merci különleges kapcsolatát állítja a középpontba. A cselekmény egy diófa tetején, napfelkeltekor indul, ahol a Férfi az élet nagy kérdéseit teszi fel Mercinek, aki hol rejtélyes, hol kitérő, hol pedig fantasztikus válaszokat ad, egy bonyolult macskahierarchiára hivatkozva.

A darab erősségei:

1. Eredeti alapötlet és atmoszféra: A beszélő macska és a gazdája közötti filozofikus párbeszéd egyedi és magával ragadó. A napfelkelte misztikus hangulata, a “veronai bordó” szín metaforája megalapozza a darab lírai, kissé álomszerű tónusát.
2. Karakterek és kapcsolatuk: A Férfi gyásza (elvesztett felesége, Catherine utáni vágyakozása), tudásvágya és magánya érezhető. Merci karaktere összetett: egyszerre tűnik mindentudó, bölcs lénynek, máskor ravaszdi mesemondónak, vagy éppen egy szeretetre vágyó, hétköznapi macskának. Kettejük kapcsolata tele van gyengédséggel, évődéssel és egy mély, kimondatlan kötődéssel.
3. Tematikai gazdagság: A darab olyan univerzális témákat érint, mint az élet értelme, a halál, a gyász, a tudás természete, a hit, a valóság és az illúzió határvidéke, a szeretet kimondásának nehézsége, valamint a történetmesélés és a képzelet vigasztaló, sőt, teremtő ereje. Merci kijelentése – “Mi vagyunk az emberiség múzsái” – különösen érdekes megvilágításba helyezi a cselekményt.
4. Humor és pátosz egyensúlya: A Férfi komoly kérdései és Merci néha abszurd válaszai, a macskatársadalom leírása finom humort csempésznek a darabba, ami jól ellenpontozza a mélyebb, szomorkásabb alaphangulatot (pl. a feleség elvesztése, a Férfi közelgő szédülése).
5. Fordulatos és elgondolkodtató befejezés: A darab végi “felejtési rituálé”, ahol Merci ráveszi a Férfit, hogy a beszélgetést álomnak tekintse, briliáns dramaturgiai fogás. Ez megkérdőjelezi a korábban látottak valóságtartalmát, és elgondolkodtatja a nézőt arról, hogy a Férfi képzeletének játéka volt-e mindaz, vagy egy valóban rendkívüli esemény, amit az elme így dolgoz fel. A záró konyhai jelenet visszatérése a hétköznapi realitáshoz még erősebbé teszi ezt a kontrasztot.

Lehetséges megfontolások (inkább csak apró észrevételek):

• A macskahierarchia részletes leírása (századosok, ezredesek, III. Salvia) bár szórakoztató és a macskavilág fantáziadús kiépítését szolgálja, talán egy kissé hosszúra nyúlhat a színpadon, ha nem elég dinamikus az előadás.
• A “Narrátor” szerepeltetése a karakterlistában csak a legelső színleírást indokolja, ami inkább rendezői instrukciónak tekinthető. Ha színpadra kerül, ez a funkció valószínűleg beleolvadna a rendezésbe.

Összességében a “VERONAI BORDÓ” egy kivételesen érzékeny, költői és eredeti darab, amely mély nyomot hagy a befogadóban. A fantasztikus elemeket ügyesen használja arra, hogy az emberi lélek legmélyebb kérdéseiről és érzéseiről beszéljen.

Pontszám: 10-ből 9.5 pontot adnék rá. (Mivel egész pontokat szoktam adni, és ez a darab rendkívül erős, a 9 pont kissé szűkösnek érződik, a 10 pedig a “tökéletest” jelentené, amit ritkán adok. Ha választanom kell, a 9 pont felé hajlok, de elismerve, hogy nagyon közel áll a kiemelkedőhöz, és egy jó színpadi megvalósítás könnyedén a maximum közelébe emelhetné.)

Legyen inkább 9 pont, fenntartva, hogy ez egy nagyon erős 9-es, közel a tökéleteshez a maga műfajában.

8.

Krupa Sándor: ÉJFÉL ELŐTT

FIÚ Apa, ugye nem tartasz hozzá tehetségesnek?

APA Nem.

FIÚ Anya sem?

APA Azt tőle kérdezd! Ha végre hazatalál.

FIÚ Mikor jön?

APA Mit tudom én.

FIÚ Miért csak most mondod, hogy nem vagyok tehetséges?

APA Azért, mert nem annyira lényeges. Szorgalommal sok mindent lehet pótolni!

FIÚ Azt akarod mondani, hogy vágjak bele?

APA Azt! Ne aggódj, föl fognak venni! Mindenben támogatni fogunk!

FIÚ Akkor jelentkezem!

APA Azt tudod, ugye, hogy sokat kell majd küzdened?

FIÚ Oroszlánként tudok harcolni a céljaimért!

APA Akkor jó! Először is, szerzek neked egy jó logopédust.

FIÚ Minek az?

APA Kásás a beszéded.

FIÚ Ezt még nem mondta senki.

APA Nem feltűnő. De a felvételin rögtön kirostálnának.

FIÚ Nem fogok logopédushoz járni.

APA Pedig muszáj lesz. A fogaidat is meg kell csináltatni. Néhány húzás, pár műfog, semmiség az egész. Nem lesz olcsó mulatság, de majd többet túlórázunk.

FIÚ Eszem ágában sincs kihúzatni az egészséges fogaimat.

APA Lehet, hogy fogszabályzással is megoldható. Nagyobb baj, hogy nincs jó hangod.

FIÚ Mindig dicsértétek.

APA Kiskorodban. De mutáltál, elment. Ne félj, keresünk egy jó zenetanárt.

FIÚ Nem akarok zenetanárhoz járni.

APA Aki nem tud énekelni, az oda se menjen! Kivágják, mint a macskát…

FIÚ Nem szeretnék ekkora anyagi terhet a nyakatokba sózni.

APA Az énektanárt nem mi fizetnénk. Nem bírnánk. Hétvégeken, ünnepnapokon elmehetnél Tibi papádhoz egy kis pénzt keresni.

FIÚ Hagyjuk ezt az egészet! Leszarom! Nem jelentkezem.

APA Ejnye fiam! Ne add fel ilyen gyorsan az álmodat!

FIÚ Van egy rakás másik álmom is.

APA Például?

FIÚ Űrhajós szeretnék lenni.

APA Űrhajós? Gondolkozz reálisabban!

FIÚ Nem most leszek űrhajós. Majd, ha a többi álmom már megvalósult.

APA Akkor jó! Nagy kő esett le.

FIÚ A filmrendezés is érdekel. Szívesen készítenék Oscar-díjas művészfilmeket. Fejben már leforgattam párat. Nagyon megható volt mindegyik, néha még sírtam is.

APA Nincs valami normálisabb álmod?

FIÚ Szeretnék köztársasági elnök lenni.

APA Na, jól van, fiam, látom, teljesen meghülyültél.

FIÚ Apa! Nem most! Majd nyugdíjas koromban.

APA Hurrá! És addig?

FIÚ A Sarkkutatás is érdekel.

APA Van még valami?

FIÚ Csillagászat! Szívesen áldoznám az életemet a fekete lyukak tanulmányozására.

APA Megáll az eszem! Ezekről a terveidről anyáddal már beszéltél? Na, csak jöjjön haza! Nekem miért nem szólt senki?

FIÚ Leginkább feltaláló szeretnék lenni. Nobel-díjas tudós. Vagy világhírű író.

APA Le vagyok döbbenve! Azt hittem, hogy már érett, nagyfiú vagy!

FIÚ Mindig azt mondtátok, hogy segítetek megvalósítani az álmaimat.

APA És úgy is van! De próbáljunk reális, racionális álmokban gondolkodni! Anyád segítene elhelyezkedni a boltjukban. Nagyon jóban van a főnökasszonnyal. A kenyér osztályon mindig van üresedés.

FIÚ Hülyeség. Nem akarok a kenyér osztályon dolgozni. Főleg nem anyáéknál.

APA A húsosztály se rossz hely. Néha pottyan egy kis rövid karaj, néhány falat csirke comb, harapásnyi csirke szárny.

FIÚ Mit kezdenék vele? Vegetáriánus vagyok.

APA Mióta vagy vegetáriánus?

FIÚ Már több, mint két éve.

APA És ki engedte meg? Nekem miért nem szóltatok?

FIÚ Bocsi, apa! Azt hittem, tudsz róla.

APA Jelentkezhetnél katonatisztnek! A katonatisztek ingyen kapnak lakást.

FIÚ Elvi okokból nem veszek kezembe fegyvert.

APA Legyél hadtápos! Ők nem foglalkoznak fegyverekkel. Csak kajával.

FIÚ Nem leszek katona!

APA Kezd elegem lenni! Menjünk aludni! Majd máskor folytatjuk. Mi is a határidő?

FIÚ Ma éjfélig lehet jelentkezni.

APA Micsodaaa? Akkor még nem fekszünk! Főzök egy jó erős kávét, te pedig addig gondolkodj! Mit szólnál a csőszereléshez? Egy jó csőszerelő annyit keres, amennyit nem szégyell.

FIÚ Nem leszek csöves! Filmrendező akarok lenni! Vagy író! Esetleg tudós! Sarkkutató! Csillagász! Köztársasági elnök! Vagy űrhajós!

APA Nyugi! Higgadjunk le! Máris jövök! Iszom egy kávét, azután beszélünk. Minden rendben lesz! Szeretlek!

Gemini (AI) értékelése:

Krupa Sándor “ÉJFÉL ELŐTT” című darabja egy éles, abszurdba hajló dialógusokkal teli egyfelvonásos, amely a generációs és kommunikációs szakadékot boncolgatja apa és fia között. A fiú grandiózus, már-már gyermeteg álmai állnak szemben az apa praktikus, ám fia számára teljesen irreleváns és sokszor megalázó “megoldási” javaslataival. Az apa figurája tragikomikusan mutatja be a valódi odafigyelés hiányát és azt, ahogy a szülői “segítség” félresiklik, ha nem a megértésen alapul. Az éjféli határidő sürgető, groteszk humort kölcsönöz az egyre abszurdabbá váló helyzetnek, miközben a fiú álmai egyre elrugaszkodottabbá válnak. Összességében a darab szellemes, mégis keserű látlelet a szülői elvárásokról, az önmegvalósítási kísérletek nehézségeiről és a valódi párbeszéd hiányáról a családon belül.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá.

7.

Krupa Sándor: LAKÓGYŰLÉS A TAKÁCS MIHÁLY UTCÁBAN

Szereplők:
TANÁR
KÖZÖS KÉPVISELŐ
KETTEDIK ANDRÁS
BREHT BÉLA
CICEI CECILIA
DÁMA DÉNES
DRÁMAÍRÓ TANULÓK

I. jelenet

Szín: Az Állami Drámaíró Képző Intézet egyik tanterme
Szereplők: TANÁR, KETTEDIK ANDRÁS, BREHT BÉLA, CICEI CECILIA, DÁMA DÉNES,
valamint drámaíró tanulók

TANÁR Na idefigyeljenek, kelekótya punnyadékok! Ne képzeljék, gumicsizmás trágyataposók, hogy sült galambként csak úgy az ölükbe fog hullani a lenyűgöző, elképesztő, lebilincselő, megdöbbentő téma, a drámai nyersanyag és drámai hatásmechanizmus. Nem fog, kedves, fiatal marhácskáim! Azért keményen meg kell dolgozniuk! Ki szeretne megdolgozni azért a kegyelem kettesért, amit a legjobb esetben összekaparhatnak maguknak? Jól látom, András, maga jelentkezik?
ANDRÁS (bajsza alatt mosolyogva) Bocsánat, tanár úr, én meg sem mozdultam!
TANÁR Miért nem mozdult meg, maga szerencsétlen idióta? Hiszen kérdeztem valamit!
ANDRÁS (visszafojtott nevetéssel) Természetesen szeretnék megdolgozni a jó jegyért, tanár úr! Szeretnék mindent megtenni, hogy megfelelő témát találjak a vizsgámhoz.
TANÁR Remélem is, maga kis szarházi, hogy nem dögleni jött ebbe a drámaíró iskolába. Ez a kontinens legrangosabb iskolája, ha maguktól nem tudnák, idióták! Brecht Béla, maga nyomorult hülye, mit nézeget a pad alatt? A köldökét? Remélem, nem mást, maga perverz disznó!
BÉLA (vigyorogva) Elnézést, csak jegyzeteltem.
TANÁR Kit érdekel, hogy mit csinál? Mit vigyorog? Azt kérdeztem, hajlandó-e elmenni kórházba, temetésre, háborúba, esküvőre, lakógyűlésre, bárhová, annak érdekében, hogy témát találjon a szánalmas kis házi feladatának a megírásához, maga nyámnyila kretén majom.
(elégedetten elneveti magát, a tanulók dobogni kezdenek a lábukkal) Nos, kedveskéim, melyik szocializmus idején keletkezett drámánk karakterének a bőrébe bújtam bele? Csak Dénes jelentkezik? Tessék!
DÉNES Ezüst üst és vasökölből a részeges bokszedző?
TANÁR Nem, Danikám, sajnos nem. Á, Cecília is jelentkezik! Mondd!
CECILIA Tanár úr, szerintem, ez a karakter a Toljuk be a Ladát, babám! című drámában szerepelt, a téeszelnök börtönviselt testvérének a stílusát hozta nagyon szellemesen a kedves tanár úr.
TANÁR Cecikém, zseniális vagy! Jár az ötös, nem is egy, hanem kettő, mert a Toljuk be a Ladát…! nem is volt kötelező olvasmány, csak szorgalmi feladatnak adtam fel. Úgyhogy, bravó! Ha idézni is tudsz a műből, kincsem, akkor adok még egy ötöst.
CECILIA Mindjárt mondom, tancsi bácsi. Meg is van. Az egyik idézet, „A vetőgépet miért nem a téesz pénzéből vetted, te nyámnyila kretén majom!” Egy másikra is emlékszem: „ Kovácsné kartársnő, mit nézegetsz a pad alatt? A köldöködet?”
TANÁR Remek, tündérkém! (a diákok dobolni kezdenek a lábukkal) Bocsánat, tudom, véget ért az óra, de még egy perc türelmet kérek. Mindenkit tisztelettel arra kérek, hogy a következő órára találja ki, hogy hová fog menni ihletet és nyersanyagot gyűjteni a drámájának a megírásához. Oda menjetek, ahol sok konfliktus és drámai szituáció várható. Figyeljétek meg alaposan a drámai helyzetek kialakulásának a koreográfiáját, az eredő pontokat jól határoljátok be, a drámai cselekmény lefolyásának a dinamikáját, szerkezetváltozási eredőket ismerjétek fel, és a konfliktusok tapadását is vázoljátok fel, úgy, hogy majd a saját témátok húrjait pengén rá tudjátok feszíteni! Köszönöm, drágáim! Viszlát, édeseim, jó munkát kívánok! Szeretlek benneteket! Zsenik vagytok mindannyian, kivétel nélkül! Az asztalra tettem az autogram kérő lapot. Pá!

II. jelenet

Szín: Egy társasház belső udvara
Szereplők: KÖZÖS KÉPVISELŐ, Kettedik András, Brecht Béla, Cicei Cecilia, Dáma Dénes

ANDRÁS (suttogva) Szerintem menjünk!
BÉLA (suttogva) Menj, ha akarsz, mi maradunk, ugye, Ceci? Ugye, Dani?
DANI Maradjunk! Várjuk ki a végét!
KÖZÖS KÉPVISELŐ Úgy látom, nagy a baj! Kevesen jöttek el. A harminc lakásból csak négy lakás van képviselve, ha jól látom. Nem vagyunk szavazóképesek, de sebaj, megoldjuk! A törvény szerint, ha most feloszlatom a lakógyűlést és fél órán belül ismét összehívom, akkor elegen leszünk a szavazáshoz. Szavazóképesekké válunk a törvény értelmében.
DANI Miért vagyunk ilyen kevesen?
KÖZÖS KÉPVISELŐ Az influenza járvány miatt sokan lebetegedtek. Akik nem, azok pedig nem szeretnék elkapni, inkább otthon maradtak. Szerintem. De nem vagyok túlságosan tájékozott, máskor is ilyen kevesen szoktak lenni?
CECILIA Igen.
DANI Nem. Van, amikor ennél is kevesebben.
ANDRÁS A járvány csak rátett egy lapáttal. Majdnem én is otthon maradtam.
KÖZÖS KÉPVISELŐ Szerintem kezdjünk! Én vagyok az új közös képviselőjük, Marikát Isten nyugosztalja! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, a nevem B. Tóth László, ha ismerős a hangom, az nem a véletlen műve. (nagyot nevet) Remélem mielőbb megkedveljük egymást, és
kialakul egy bizalmi légkör, ami elengedhetetlen egy lakóközösség és a közös képviselőjük között. A fél órás szünet után, ha megengedik, felolvasom az önéletrajzomat. Valamint szeretnék beszámolni a következő öt évre kivetített terveimről. Félórás szünet in-dul!

III. jelenet

Szín: a társasház belső udvara
Szereplők: Közös képviselő, Kettedik András, Brecht Béla, Cicei Cecília, Dáma Dénes

ANDRÁS Ennek így semmi értelme. Lépjünk le!
BÉLA Mi bajod van?
ANDRÁS Miről gyűjtünk anyagot, ha a lakók közül senki nem jött el? Hol lesznek itt drámai szituációk? Milyen nyersanyagot tudunk itt gyűjteni? Én húzok haza. Jön valaki? Holnap keresek egy temetést. Vagy elmegyek szülői értekezletre a nővéremmel. Valakit be tudok vinni. Áll a bál.
Az oszifő teljesen alkalmatlan, most jött a fősuliról. Meg akarják buktatni. Jön velem szülőire valaki?
BÉLA Hogyha már ennyi energiát beleöltünk a szervezésbe, ne adjuk fel ilyen könnyen. Hozzuk drámai helyzetbe a közös képviselőt.
CECILIA Igaza van Bélának. Mire megszereztem a meghatalmazásokat, mire Dani begyűjtötte az aláírási mintákat, mire András megtanulta aláhamisítani, ráment egy csomó időnk. Maradjunk, nézzük mit tudunk kihozni ebből a helyzetből. A közös képviselő új, semmiről nem tud semmit, egy tapasztalatlan zöldfülű. Nézzük meg, mire hogyan reagál! Mindjárt szavazóképesek leszünk, azt szavazunk meg, amit csak akarunk. Olyan drámai helyzetet hozhatunk létre, amilyent csak nem szégyellünk.

ANDRÁS Ez igaz. Jó, maradjunk! Van egy ötletem, szavazzuk meg, hogy a közös képviselő autóját adjuk el, és az árából építsünk egy színházi próbatermet. Mondjuk valamelyik padláson. Esténként jöhetnének próbálni a lökött színész szakosok.
DÉNES Vagy alakítsunk egy lakóbizottságot, és szavazzunk meg magunknak egy-egy szolgálati lakást, hogy felelősséggel elláthassuk a lakóbizottsági teendőinket.
CECÍLIA Tök jó ötletek. Ezektől biztosan kiakad B. Tóth.
KÖZÖS KÉPVISELŐ Figyelmet kérek! Vegyük úgy, hogy lejárt a fél óra. Ezennel ismét összehívom a lakógyűlést és megállapítom, hogy a lakógyűlés négy fővel immár szavazóképessé vált. Első szavazást máris elrendelem. Ki szavaz arra, hogy elfogadjuk azt, hogy a lakógyűlésünk a
törvénynek megfelelően szabályos módon szavazóképessé vált? Szavazzunk! (Mindenki felnyújtja a kezét.)
KÖZÖS KÉPVISELŐ Köszönöm! Ezennel megállapítom, hogy minden szabályosan zajlott. Amint ígértem, először az önéletrajzomat olvasnám fel. Ne ijedjenek meg, rövid leszek, néhány oldalba sikerült besűrítenem élményekben és sikerekben gazdag életem legfontosabb állomásait. Ne
féljenek, a legendás rádiós múltamra is ki fogok térni.
ANDRÁS (közbevág) Élve jogommal, szavazást kérek arról, hogy szükségesnek érzi-e a tisztelt lakógyűlés a közös képviselő önéletrajának meghallgatását. Szavazzunk! Ki szavaz arra, hogy ne hallgassuk meg?
KÖZÖS KÉPVISELŐ (meglepetten) De kérem! Miért? Milyen jogon?
(mindenki felemeli a kezét)
ANDRÁS Megállapítom, hogy a lakógyűlés egyhangúlag megszavazta, hogy most nem hallgatjuk meg az önéletrajzot.
KÖZÖS KÉPVISELŐ Szabad megkérdeznem, hogy milyen törvényi alapon kezdeményezte a szavazást?
CECÍLIA Kérdésem van a közös képviselő úr felé: hol van a gondnok?
ANDRÁS Miért nem esett szó eddig a gondnokról?
DÉNES Közös képviselő úr, miért hallgat ilyen sokatmondóan a gondnok távollétének az okáról?
KÖZÖS KÉPVISELŐ A gondnokkal telefonon beszéltem délelőtt. Elnézést kért, de influenzás lett. Negyven fokos lázzal fekszik otthonában. Sajnos mindenki lebetegedett náluk. Nem szeretné, ha valakit megfertőzne az influenzájával, így inkább otthon maradt. Ezt épp most akartam
mondani, csak megelőztek a kérdésükkel.
BÉLA Persze, hogyne, „megelőztük a kérdésünkkel”. Élve jogommal, szavazást kérek! Ki szavaz arra, hogy váltsuk le a gondnokot és helyette Kettedik András lakótársunkat nevezzük ki a társasház gondnokává?(Mindenki felnyújtja a kezét.)
BÉLA Gratulálok Kettedik Andrásnak, az új gondnokunknak a kinevezéséhez.
ANDRÁS Köszönöm a bizalmat. Igyekezni fogom lelkiismeretesen ellátni a gondnoki teendőket. Hangya szorgalmat és dinamikus aktivitást tudok ígérni. Ennek fejében természetesen megfelelő bérezést kérek, hiszen a szabadidőm lelkiismeretes felhasználását a társasház ügyeinek
intézésére akkor tudom felajánlani, ha a bérezésem korrekt és megtisztelő lesz számomra.
CECÍLIA Ez természetes. Szavazást kezdeményezek! Ki szavaz arra, hogy az új gondnokunk havi fizetése érje el a mindenkori létminimum háromszorosát. (Mindenki felemeli a kezét.)
CECÍLIA Köszönöm. Lehetett volna akár négyszeres is, de most már mindegy.
ANDRÁS Hangya szorgalmat és dinamikus aktivitást ígértem, ennek jegyében máris szeretném a társasház érdekeit szem előtt tartva kezdeményezni, hogy a közös képviselő önként ajánlja fel a tulajdonában álló személygépkocsiját a társasház számára. A befolyt összeg egy részét
a gondnok fizetésére költenénk. Javaslom, hogy a másik részéből alakítsunk ki a második tömb padlásából egy legalább harminc fő befogadására alkalmas színháztermet.
KÖZÖS KÉPVISELŐ Valamit félre értettem valószínűleg. Megismételné kérem? Mit szeretnének?
BÉLA Ne húzzuk az időt!
DÉNES Haladjunk! Sok dolgunk van!
ANDRÁS Az autóját kérjük, hogy ajánlja fel a lakóközösség számára! Jobb helye lesz ott, meglátja. Újrahasznosítjuk, színház lesz belőle, egy átlagos napon harminc embernek fog örömöt okozni. Mit nem értett ezen?
KÖZÖS KÉPVISELŐ (nem talál szavakat) Mit képzelnek? Megőrültek?
CECÍLIA Van magának egyáltalán autója, B. Tóth úr?
KÖZÖS KÉPVISELŐ (zihálva veszi a levegőt) Van, igen. De mi közük van hozzá? Az az enyém. Nem adom.
CECÍLIA Elektromos?
KÖZÖS KÉPVISELŐ (kilazítja a nyakkendőjét) Nem, nem elektromos. Belsőégésű. Remélem nem baj.
CECÍLIA De, sajnos baj! Az az autó jelenleg csak néhány embernek okoz
örömöt. Magának és a családjának. Esetleg néhány barátjuknak, rokonuknak. Viszont a tudomány jelenlegi állása szerint, emberek százainak, ezreinek okoz problémát azzal, hogy az autójának a
belsőégésű motorja mérgezi a levegőt. Mindegy. Ebbe most ne menjünk bele! Hajlandó az autójának az árát humanitárius okok miatt felajánlani a társasházunk számára?
KÖZÖS KÉPVISELŐ Természetesen nem. (iszik egy korty vizet) Ez nem csak vicc?
DÉNES Ugye nem gondolja, hogy van kedvünk viccelődni, amikor arról van szó, hogy a levegő mérgezése helyett egy nemes célra próbáljuk felhasználni a rendelkezésünkre álló eszközöket?
BÉLA Javaslom, hogy adjuk bérbe a kerékpártárolókat és a padlástereket. A befolyt összeget fordítsuk drámaíró kurzusok finanszírozására.
CECÍLIA Tök jó ötlet! És vegyünk minden lakónak színházbérletet.
ANDRÁS A gondnoki fizetés, a színházterem, a bérletek stb. finanszírozásához javaslom, hogy az öt háztömbünkből ez egyiket mielőbb értékesítsük.
CECÍLIA Ez törvényes?
ANDRÁS Nem hiszem.
BÉLA Nem, de ha a befolyt összeget megtarthatják a lakások tulajdonosai?
Mi a lakások árának csak egy részét használjuk fel.
ANDRÁS Úgy van! Az eladott háztömbben lakóktól vonjunk le tíz százalékot a MKB tizenhatodik paragrafusának 8. bekezdése alapján. Erről, élve gondnoki különleges jogommal, azonnal szavazást kérek!
(Mindenki megszavazza a javaslatot.)
KÖZÖS KÉPVISELŐ (magából kikelve) Mi folyik itt! Hívom a rendőrséget!
ANDRÁS (Cecíliának, morgolódva) Csak ennyit tud mondani? Semmi látványos drámai kifakadás? Még egy megrendítő monológra sem futja?
CECÍLIA Ne türelmetlenkedj. Várjuk ki a végét!
DÉNES Élve jogommal, szavazást kérek a tisztelt lakógyűléstől arra
vonatkozóan, hogy leváltsuk-e a közös képviselőnket, akinek a viselkedésével és szakmai kompetenciájával kapcsolatban súlyos problémák merültek fel. Ki szavaz arra, hogy váltsuk le B.
Tóth László urat a tisztségéből? Kérem szavazzunk!
(Mindenki megszavazza.)
KÖZÖS KÉPVISELŐ Ezt nem hiszem el! Maguk nem normálisak! Ehhez nincs joguk! Ez nem így megy! Nem lehet engem csak úgy leváltani! Hívom az ügyvédemet! (előveszi a telefonját, idegesen hívni kezd valakit)
ANDRÁS Megállapítom, hogy társasházunk lakógyűlése egyhangúlag megszavazta, hogy a jelenlegi közös képviselőt, B. Tóth Lászlót mentse fel tisztségéből.
CECILIA Én szívesen elvállalom a közös képviselői megbízatást.
ANDRÁS Köszönjük a nagylelkűségét!
CECILIA A jelenlegi közös képviselői fizetés kétszereséért.
DÉNES Élve jogaimmal, javaslom, hogy Cecei Cecíliát válassza meg a lakógyűlés közös képviselőnknek a jelenlegi fizetés duplájáért.
ANDRÁS Kérem szavazzunk!
(Mindenki megszavazza a javaslatot.)
A LEVÁLTOTT KÖZÖS KÉPVISELŐ Beszéltem az ügyvédemmel. Azonnal itt lesz. Értesítette a rendőrséget. Lesz itt mindjárt ne mulass!
CECÍLIA Élve a közös képviselői jogaimmal, felszólítom B. Tóth Lászlót, hogy azonnali hatállyal hagyja el a lakógyűlésünket, illetve a társasház épületének a magánterületét, ahol jelenleg jogcím nélkül tartózkodik. Amennyiben erre nem hajlandó, akkor megkérem a jelenlévő
fiatalembereket, hogy alkalmazzanak testi kényszert. Csendben megjegyzem, hogy András fekete öves karatemester, Dénes pedig az ifjúsági válogatottban birkózott sokáig.
(A közös képviselő elveszíti önuralmát és szidni kezdi a lakógyűlés tagjait és a hozzátartozóikat., majd székeket kezd el hozzájuk dobálni. Tombolásának András és Dénes vet véget, akik testi kényszert alkalmazva eltávolítják a helységből.)
CECÍLIA Mindenkitől elnézést kérünk a kellemetlen jelenetért. Most, hogy magunk maradtunk, kérdezem tőletek, hogy mennyire vagytok elégedettek a megnyitott társadalmi metszettel?
BÉLA Én bevallom, nagyon csalódott vagyok. Semmi olyan nem történt az elmúlt órában, amit használhatnék a házi feladatom megírásához. A megfigyelt karakter olyan reakciókat mutatott, ami teljesen kiszámítható volt, szinte közhelyes. Egy nulla volt az egész. Egy nagy semmi.
ANDRÁS Én nem így értékelem a helyzetet. Szerintem, akik egy kicsit is érzékenyek a leheletfinom drámai helyzetekre, melyek a nyers, durva drámai hatások mellett felhangokként ünnepélyes pillanatokban megmutatkoztak, azok majd gazdag tapasztalatokkal ülhetnek le megírni
a házijukat. Nem hiába szerveztük meg éjt nappallá téve, hogy bejuthassunk erre a társasházi lakógyűlésre. Sikerült a mai magyar társadalmi valóságból egy kiváló metszetet készítenünk.
Drámaírói mikroszkópunk tárgylencséjére kenhetjük az egész elmúlt órácskát, hogy megvizsgáljuk a valóságot drámaíró szemmel.
CECÍLIA Teljes mértékben Andrással értek egyet.
DÉNES Úgy van! Bravó! Gratula a szervezőknek!
CECÍLIA Köszönjük, Dénes, nagyon kedves vagy! Most pedig élve közös képviselői jogommal, szavazást kérek a következő ügyben. Az előttünk álló időszakban valószínűleg ugrás szerűen meg fognak nőni az óvadékokra, a védőügyvédekre, a kenőpénzekre fordított kiadásaink, ezért javaslom, hogy a társasház öt lakóépületét sürgősen értékesítsük és a befolyt összeget különítsük el egy direkt erre a célra létre hozott számlán. Kérem, szavazzunk!
ANDRÁS Szavazás előtt gondoljuk át, hogy érdemes-e az összes lakást eladni a lakók feje fölül, a tudtuk és belegyezésük nélkül. Kibírjuk-e majd azt a felháborodásból származó nyomást, ami harminc lakás lakói részéről fog érni bennünket? Nem lenne elég kettő, esetleg három háztömb értékesítése? Higgyétek el, abból is nagyon komoly összeg folyna be.
BÉLA Nem kell ennyit problémázni! Azért vannak az ügyvédek, hogy megoldják a felmerülő jogi ügyeket. Ezért fogjuk fizetni őket. Nem figyeltél, Andriska?
CECÍLIA Szavazzunk! Ki szavaz arra, hogy mielőbb adjuk el az öt háztömbből álló társasházat, mely magába foglal harminc jó állapotban lévő háromszobás összkomfortos lakást?
(szavaznak)
CECÍLIA Megállapítom, hogy három igennel és egy tartózkodással a lakógyűlés elfogadta, hogy adjuk el az egész társasházat. Mindenkinek köszönöm a munkáját. Azt hiszem kellemesen elfáradtunk. Megérdemlünk egy jó hideg sört.
BÉLA Így van! Menjünk át a Hínárba!
ANDRÁS Akkor inkább már a Mocsárba! Ott ma van ingyen melegszendvics.
CECÍLIA Inkább menjünk a Fenébe, az van a legközelebb. Nincs kedvem sokat csámborogni. Teljesen leamortizálódtam.
(A fiatal drámaírók összepakolnak és valamin vitatkozva elindulnak a közeli sörözőbe meginni valamit és leszűrni a drámai helyzet tapasztalatait.)

Gemini (AI) értékelése:

Ez a darab egy éles eszű, metateátrális szatíra, amely görbe tükröt tart a drámaírási folyamatnak, a társadalmi apátiának és a hatalmi játszmáknak. Drámaíró hallgatók egy valós lakógyűlést használnak fel ihletgyűjtésre, ám hamarosan átveszik az irányítást, és egyre abszurdabb, törvénysértő helyzeteket teremtenek a “drámai anyag” érdekében. A darab egyszerre kritizálja a diákok cinikus manipulációját, az új közös képviselő tehetetlenségét és a lakógyűlések bürokratikus kiüresedettségét. Az első jelenet harsány, provokatív tanárfigurája megadja az alaphangot a gátlástalan drámakereséshez, amely a későbbiekben a diákok által irányított lakógyűlésen elszabadul. A mű felveti a művészet etikai határainak kérdését, miközben sötét humorral ábrázolja, hogyan válhat a valóság abszurd színjátékká az alkotói szándék által.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá.

6.

Gemini (AI) ajánlója:

Képzeljük el a baromfiudvart, mint egy emberi társadalom kicsinyített, tollas mását, ahol a mindennapi kapirgálás és a szerelmi civódások mögött a közelgő végzet – a kakaspörkölt és a tyúkhúsleves – réme lappang. Krupa Sándor abszurd humorral és váratlan mélységgel átszőtt egyfelvonásosában Kakas Oszkár tagadása és Tyúk Irma élni akarása feszül egymásnak, miközben a nagy kérdésekre keresik a választ: van-e kiút a fazék elől, és mit ér a szerelem, ha a jövő bizonytalan? Egy meghökkentő, elgondolkodtató és sötéten komikus darab az életről, a halálról és arról, merünk-e szembenézni az igazsággal, mielőtt késő lesz.

Krupa Sándor:

KAKASPÖRKÖLT ÉS TYÚKHÚSLEVES

szereplők:
KAKAS OSZKÁR
TYÚK IRMA

A baromfiudvarban egy átlagos nap zajlik. Mindenki teszi a dolgát. TYÚK IRMA és KAKAS OSZKÁR egymás mellett kapirgálnak. Kakas Oszkár kukorékolni kezd.

(Subtitle: Köszönjük ragyogó napsugár, hogy éltetsz bennünket!)

A túl hosszúra nyújtott kukorékolástól Oszkár megszédül és hanyatt esik. Irma fölsegíti. Oszkár megrázza a tollazatát, folytatja a kapirgálást.

TYÚK IRMA
A gazdasszony le akar vágni minket!

KAKAS OSZKÁR
Ne kezdjük elölről!

TYÚK IRMA
Beszéltem a macskával. Azt mondta, hogy a gazdasszony nem a két szép szemünkért zabáltat bennünket. Így mondta: „zabáltat”.

KAKAS OSZKÁR
Kértelek, hogy ne állj szóba macskákkal! Szerintük a Föld nem tojás alakú, hanem gömbölyű és a tojás volt előbb, nem a tyúk.

Oszkár rácsap egy gilisztára és elnyeli.

KAKAS OSZKÁR (FOLYT.)
Láttad, milyen gyönyörűen csillogott a napfény a nyálkás bőrén?

TYÚK IRMA
Nekem adhattad volna! Mindig csak magadra gondolsz!

KAKAS OSZKÁR
Van itt gili bőven! Keress magadnak!

TYÚK IRMA
Gunár szerint mindannyian megyünk a levesbe!

KAKAS OSZKÁR
Kértelek, hogy ne állj szóba Gunárral! Gunár egy Vasárnapi Levesista.

Oszkár egy gilisztát próbál kihúzni a földből. A giliszta nem hagyja magát, erősen kapaszkodik, többszörösére nyúlik, végül kiszakad a földből.

KAKAS OSZKÁR (FOLYT.)
Láttad, olyan volt mint egy gatyagumi!

TYÚK IRMA
Mi az a gatyagumi?

KAKAS OSZKÁR
Gatyagumival szokták az emberek gyermekei egymást lövöldözni. Nevetést vált ki bennük, mert az agyukban bizonyos receptorokat aktivál ez a tevékenység. Hopp, egy gili! Drágám, ez most a tiéd lehet!

TYÚK IRMA
Köszönöm, Oszkár! Szeretlek!

KAKAS OSZKÁR
Én is szeretlek!

TYÚK IRMA
Ha szeretsz, akkor miért szoktad Tyukit is? Mindenki szemeláttára! Nekem ez annyira megalázó!

KAKAS OSZKÁR
Ne kezd megint!

TYÚK IRMA
És láttam, hogy Tojcsikával is kikezdtél! Gyöngyike elmesélte, hogy mit csináltatok a tyúkól mögött.

KAKAS OSZKÁR
Nem szoktam sunyi módon elbújni a tyúkól mögé!

TYÚK IRMA
Szerelmem! Szökjünk meg! Nem akarok tyúkhúsleves lenni!

KAKAS OSZKÁR
Elég legyen! Nyugodj meg! Az emberek jók! A gazdasszony ember. Tehát: a gazdasszony jó.

TYÚK IRMA
Nem értem.

KAKAS OSZKÁR
Ezt úgy hívják: logikai levezetés!

TYÚK IRMA
Nem vagyok tyúkeszű buta liba!

KAKAS OSZKÁR
Nem mondtam, hogy az vagy.

TYÚK IRMA
(közbevág) De gondoltad! Szerinted miért vagyunk egyre kevesebben? Az a “híres” logikád mit mondd erről? Minden vasárnap eltűnik valaki!

KAKAS OSZKÁR
Fejezd be a pánikkeltést!

TYÚK IRMA
Ha nem szöktetsz meg, megszököm nélküled!

KAKAS OSZKÁR
Meg ne próbáld elhagyni az udvart! Egyszer láttam, hogy egy mocskos szadista ragadozó madár elkapott egy békés énekest és elevenen fölfalta!

TYÚK IRMA
Ha nem jössz, itt hagylak!

KAKAS OSZKÁR
A bagoly szerint a gazdasszony egy pillanat alatt szokott végezni. Nem úgy mint azok a ragadozó madarak.

TYÚK IRMA
Félek, szerelmem! Nagyon félek. Szökjünk meg!

KAKAS OSZKÁR
Ha elhagyod az udvart, ki véd meg? Nem félsz a rókáktól? A ragadozó madaraktól?

TYÚK IRMA
A kerítés egy helyen megsérült. A gazdasszony egy tetőcseréppel próbálja leplezni. Éjfélkor megpróbáljuk arrébb rugdosni azt a cserepet.
A gyöngytyúkok is benne vannak. Velünk tartasz?

KAKAS OSZKÁR
Ki fog hajnalban kukorékolni? Ki fogja felébreszteni a gazdasszonyt? Addig aludjon, amíg meg nem hal?

TYÚK IRMA
A gazdasszony meg akar enni bennünket!

KAKAS OSZKÁR
A gazdasszony vigyáz ránk. Enni ad. Itat.

TYÚK IRMA
Oszkár! A gazdasszony egy mindenevő! Húst is eszik!

KAKAS OSZKÁR
És? Mi is!

TYÚK IRMA
A kutya szerint azért tartanak bennünket, hogy megegyenek! A macska szerint belőled kakaspörkölt lesz. Belőlem tyúkhúsleves.

KAKAS OSZKÁR
Elég legyen! A bagoly megmondta, hogy ha átszökünk a kerítésen, egy másik udvarba kerülünk, ahol kutyák szaggatnának szét. A bagoly azt ajánlotta, hogy minden hajnalban kérjem a Napot, hogy űzze ki a sötétséget a gazdasszony zúzájából.

(mérgesen) És most hagyj kapirgálni!

Irma próbál Oszkár szemébe nézni, de nem sikerül.

TYÚK IRMA
Szeretlek, Oszkár! Ugye te is szeretsz engem?

KAKAS OSZKÁR
Igen! Én is szeretlek.

TYÚK IRMA
Totyikát is szereted? És Tyukit? Tojcsit? Kit szeretsz jobban? Őket vagy engem?

KAKAS OSZKÁR
Irma, kérlek, hagyj békén!

TYÚK IRMA
A többiek, ugye csak szexre kellenek? Oszkár, te sírsz? Jaj, ne! Szerelmem, te sírsz!

KAKAS OSZKÁR
Igen, sírok. És akkor mi van?

Lekuporodik. A fejét a szárnya alá dugja. Lerogy a földre. Az oldalára dől. Körbe kezd forogni a tengelye körül.

KAKAS OSZKÁR (FOLYT.)
(jajveszékelve)
Irmácska, én félek! Nem akarok már kakas lenni!

Ide-oda hempereg a földön. Porfelhő száll föl körülötte.

KAKAS OSZKÁR
(egyre hangosabban kiabálva, egyre nagyobb pánikba esve)

Nem akarok kakas lenni! Nem akarok kakas lenni!

TYÚK IRMA
Oszkár! Szedd össze magad!

Belerúg néhányat Oszkárba. Oszkár abbahagyja a hempergést. Mozdulatlanul fekszik a porban, de szemével Irmát nézi riadtan.

TYÚK IRMA
Hajnalban, miután a szokott módon kukorékoltál: indulás! Hármat kukorékolsz, nem többet! Megértetted? Most pedig állj föl! Kezdjél kapirgálni! Mindenki minket bámul.

Oszkár feltápászkodik. Kukorékolni kezd.

(Subtitle: Köszönjük, drága napsugár a meleget, a giliket, a vizet!)

A baromfiudvarban egy pillanatra csönd lesz, majd minden folytatódik a megszokott módon.

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

Krupa Sándor “KAKASPÖRKÖLT ÉS TYÚKHÚSLEVES” című darabja egy rendkívül eredeti és elgondolkodtató egyfelvonásos, amely abszurd humorral és meglepő mélységgel közelít egzisztenciális kérdésekhez. A baromfiudvarba helyezett történet Tyúk Irma élni akarása és Kakas Oszkár tagadása közötti feszültségből építkezik, miközben a közelgő végzet árnyékában nagyon is emberi érzelmek – félelem, szerelem, féltékenység – bontakoznak ki. A darab erőssége a hétköznapi és a tragikus, a komikus és a szívszorító elemek briliáns ötvözése, ahogy a szereplők sajátos “baromfi-logikájukkal” próbálják feldolgozni kilátástalan helyzetüket. Oszkár összeomlása és Irma praktikusan kétségbeesett határozottságának kontrasztja emlékezetes karakterpillanatokat eredményez, rávilágítva a túlélési ösztön és az önámítás természetére. Összességében egy kompakt, mégis nagy hatású mű, amely a groteszk helyzetkomikum mögött komoly filozófiai kérdéseket vet fel az életről, a halálról és a szabadságvágyról egyedi perspektívából.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá.

5.

Krupa Sándor: A HÚSZEZRES

Szereplők:

ALADÁR

BÉLA

KISLÁNY

ÉDESANYA

FÉRFI

NŐ

IDŐS HÖLGY

AZ IDŐS HÖLGY LÁNYA

Első jelenet

ALADÁR                   Nézd, Béci! Ott egy húszezres!

BÉLA                         Add ide! Hallod, Ladár! Én láttam meg előbb!

ALADÁR                   Akkor miért nem vetted fel?

BÉLA                         Azért nem, mert addigra te már felkaptad a földről.

ALADÁR                   Kamuzol! Csak bámészkodtál.

BÉLA                         Mielőtt felvettem volna, körülnéztem, hátha valaki szórakozni akar velünk. Ugye ismered azt a régi trükköt…? Rákötnek egy horgász damilt egy papírpénzre, elbújnak egy bokorban, és amikor nyúlnál a pénzért, elrántják az orrod elől. Aztán jól kiröhögnek!

ALADÁR                   Kik röhögnek ki? Miről beszélsz? Én ilyenről még nem hallottam. Na, jól van! Tudod mit? A zöldségessel felváltatjuk a húszezrest és szétosztjuk igazságosan. Elvégre barátok vagyunk!

BÉLA                         Rendes vagy, Ladár! Nem csalódtam benned!

(a zene véget ér)

ALADÁR                   A tiéd lesz, mondjuk öt. Az enyém tizenöt.

BÉLA                         (felcsattan) Öt? Miért csak öt?

ALADÁR                   Na, jó! Legyen hat.

BÉLA                         Azt mondtad igazságosan szétosztjuk. Tíz-tíz az igazságos!

ALADÁR                   Akkor lenne tíz-tíz, ha egyszerre találtuk volna meg a húszezrest. Ha egyszerre nyúltunk volna érte! Ha egyszerre vettük volna fel a földről. Ezt a pénzt én találtam, nem te! Bocsi!

BÉLA                         Én láttam meg előbb! Te csak udvariatlanul fölkaptad előlem!

ALADÁR                   „Udvariatlanul” felkaptam! (gúnyosan, nevetés hangját parodizálva) Ha, ha, ha! Azért kapsz hat ezret, egyébként egy se járna, mert a barátom vagy és nem akarom, hogy rossz kedved legyen!

BÉLA                         Így is rossz kedvem van! Mert nem hiszel nekem. Pedig én nem szoktam hazudni neked!

ALADÁR                   Ja, persze! Még hogy nem! Múltkor is azt mondtad, hogy nincs lecke semmiből.

BÉLA                         Ember! Az nem hazugság volt! Elfelejtettem, hogy Karó adott fel leckét! Ennyi. És egyébként is bocsánatot kértem! Azt mondtad, nem haragszol. Most akkor miért hozod fel újból?

ALADÁR                   Kimoshattál volna Karónál, de csak lapultál a padban, mint nyúl a fűben.

BÉLA                         Rontottam volna a helyzeten, ha nekiállok magyarázkodni. Karó még azt hihette volna, hogy összebeszéltünk. Így megúsztad egy ejnye-bejnyével. Nem nagy ügy. Ha Karó egyest akart volna adni neked, akkor természetesen felállok és bevallom, hogy én voltam a hibás.

ALADÁR                   Ja, persze! (gúnyos iróniával) Biztos bevallottad volna!

BÉLA                         Mi az, hogy „ja, persze”? Nem hiszed el, hogy megvédtelek volna?

ALADÁR                   Persze, hogy nem. Te egy gyáva nyúl vagy!

BÉLA                         (felháborodva) Nem vagyok gyáva nyúl! Miről beszélsz? Ide figyelj, Ladár! Nekem nem kell ebből a pénzből egy fillér sem. Tartsd meg magadnak! Legyél vele boldog!

ALADÁR                   Béci, ne veszekedjünk! Tudod mit? Megfogom ezt a húszezrest és visszateszem ide a fa tövébe. Itt lesz a legjobb helyen!

BÉLA                         Nem lenne egyszerűbb igazságosan kétfelé osztani a pénzt? Legalább tudnék venni a fateromnak valami jó könyvet szülinapjára. Egyelőre még egy tábla csokira sincs pénzem.

ALADÁR                   Sürgősen menj el a nagyidhoz! Azt mesélted, szokott pénzt adni, ha meglátogatod.

BÉLA                         Nem a pénz miatt szoktam meglátogatni!    

ALADÁR                   Döntöttem! Szépen visszatesszük ide ezt a húszezrest. Így lesz a legjobb.

BÉLA                         Tedd csak vissza, nyugodtan! Már most szólok, hogy még öt lépést sem fogunk megtenni, én máris visszafordulok, és „teljesen véletlenül” találni fogok egy húszezrest. De én jó fej leszek és neked adom a felét. Tudod miért? Mert te vagy a legjobb barátom!

ALADÁR                   Béci, ha visszajössz a húszezresért, akkor „már most szólok”, hogy örök harag! Akkor nem leszek többé a barátod!

BÉLA             Na, jó! Nem jövök vissza érte. De ez így tiszta hülyeség! Tudtunk volna venni belőle egy csomó mindent.

ALADÁR                   Vigasztaljon a tudat, hogy legalább nem leszel benne a Kék fényben. (elváltoztatott, mély hangon) Kedves nézőink, keressük a két gyanúsítottat, K. Aladárt és T. Bélát, akikről a térfigyelő kamerák felvételei alapján feltételezhető, hogy a hajléktalan életmódot folytató Ő. K. elveszített húszezresét megtalálták és önző módon csokoládét vettek rajta maguknak.

BÉLA                           Nem magamra költöttem volna!

ALADÁR                   Ja, persze! Elcsokiztad volna az egészet!

 BÉLA                        Ajándékot vettem volna rajta apámnak! (hangnemet vált, vigyorogni kezd) Az előbb milyen jól elváltoztattad a hangodat! Hogy csináltad? Csináld még egyszer!

ALADÁR                   Dehogy csinálom! Nem vagyok bohóc.

BÉLA                         Béci! Béci! Légyszi! Légyszi!

ALADÁR       (elváltoztatott, mély hangon, ripacskodva) Mit csináljak még egyszer? Nekem valóban ilyen mély lett a hangom. Nem hallottál még arról, hogy a kamaszoknak bármikor mutálni kezdhet a hangjuk? Az enyém épp most kezdett el mutálni! Rosszul mondom, nem mutál, inkább brutál! Egy brutál hamutál! (elneveti magát) Nem is! Inkább egy metál brutál hamutál! („Lég-gitározva” énekelni kezd néhány „metál” dallamot egy heavy metál gitáros stílusát harsányan kiparodizálva)

(Tovább mennek, egyre távolodnak a húszezrestől.)

BÉLA                         (nevetve)  Ladár, te megőrültél? Hagyd abba! Vigyázz, ott jön egy tanár! Ott jön Karó!

ALADÁR                   Hol? (Ijedten abbahagyja a léggitározást és éneklést.)

BÉLA                         (nevetve, csúfondárosan) Bevette! Bevette!

(Halk zene kezdődik)

ALADÁR                   Ki vette be? Te vetted be, hogy mutál a hangom!

BÉLA                         (nevetve) Ja, persze! Ki hitte el? Nem vagyok dedós!

MÁSODIK JELENET

(A zene elhalkul.)

KISLÁNY                  Anya nézd! Nézd! Egy húszezres!

ÉDESANYA              Ugyan, az csak egy játékpénz! Mutasd! Ez tényleg igazi!

KISLÁNY                  De jó! Vegyünk rajta jégkrémet! Sokat!

ÉDESANYA              (gondterhelten körülnéz)  Ki hagyhatta el?

(A zene elhallgat.)

KISLÁNY                  Lehet, hogy egy gazdag ember. Nem. Inkább egy szegény. És szegénynek nem maradt ennivalóra pénze. Keressük meg és adjuk neki vissza! Biztosan nagyon boldog lesz!

ÉDESANYA              Én szeretném visszaadni, de nem lesz egyszerű megoldani! Hogyan találhatnánk meg az illetőt?  

KISLÁNY                  Írjuk ki a Facebookra, hogy találtunk egy húszezrest, jelentkezzen, aki elveszítette!

ÉDESANYA              Jó lenne, ha minden ember becsületes lenne! De attól félek, hogy nagyon sokan jelentkeznének a pénzért, azt állítva, hogy ők veszítették el. Nem tudnánk megállapítani, hogy ki mond igazat és ki nem.

KISLÁNY                  A felnőttek is szoktak füllenteni?

ÉDESANYA              Vannak akik szoktak, vannak akik nem. Ráadásul, aki elhagyta ezt a húszezrest, lehet, hogy nem is szerezne tudomást arról, hogy keressük a tulajdonosát. Nem mindenki rendelkezik internettel. 

KISLÁNY                  Akkor készítsünk plakátokat és ragasszuk ki a környéken!

ÉDESANYA              Lehet, hogy véletlenül elolvasná az illető, de ugyanaz a probléma: ha többen is jelentkeznének a pénzért, hogyan tudnánk eldönteni, hogy kinek higgyünk?

KISLÁNY                  Megnéznénk, hogy kinek puha az orra. Akinek puha, az hazudik. (elmosolyodik) Csak viccelek! Amikor kicsi voltam, mindig ezzel ugrattatok. Van egy jó ötletem! Ha nem tudjuk kideríteni, hogy kié a pénz, akkor adjuk neki egy koldusnak!

ÉDESANYA              Melyik koldusnak?

KISLÁNY                  Bármelyiknek. Akivel legelőször találkozunk.

ÉDESANYA              Lehet, hogy a pénzt inkább le kellene adnunk a rendőrségen.

KISLÁNY                  (hirtelen felkiált) Már tudom, mit kell tennünk! Küldjük el az éhező afrikai gyerekeknek! A tanító néni mesélte, hogy sok országban óriási szegénységben élnek a gyerekek.

ÉDESANYA              Majd fogunk küldeni adományt az éhező gyerekeknek, de ez nem a mi pénzünk. Ezt nem küldhetjük el!

KISLÁNY                  Akkor tegyük vissza a fa tövébe! Ott majd megtalálja, aki elveszítette.

ÉDESANYA              Attól tartok, hogy perceken belül meglátja valaki, és elteszi magának. De rendben van, tegyük vissza! Még mindig ez a legjobb megoldás.

(Halk zene kezd szólni.)

KISLÁNY                   (lelkendezve) Anya! Anya! Van egy ötletem! Írjunk egy levelet és tegyük a pénz mellé!

ÉDESANYA              Jó ötlet. Mit írjunk a levélbe?

KISLÁNY                  Írjuk azt, hogy ” Kedves Rendes Ember! Ha ez nem a te pénzed, akkor ne vidd el! Nagyon szomorú lenne, aki elveszítette!”

ÉDESANYA              Kislányom, megdicsérlek! Ez nagyon jó ötlet! Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

(A zene felerősödik.)

(Az ÉDESANYA keres egy papírt és egy tollat a táskájában. Megírja az üzenetet. A húszezressel együtt leteszik a fa tövébe és elmennek.)

HARMADIK JELENET

FÉRFI             Szívem, amióta elindultunk otthonról, a tekinteteddel folyamatosan a földet fürkészed. Mintha keresnél valamit.

NŐ                  Az jár a fejemben, hogy talán megvalósulhat, amit ma éjszaka álmodtam.

FÉRFI             Mit álmodtál? Minek kellene megvalósulnia?

NŐ                  Inkább nem mondom el.

FÉRFI             Kíváncsivá tettél! Tessék elárulni!

NŐ                  Csak, ha megígéred, hogy nem fogsz kinevetni.

FÉRFI             Ne kérj ilyet tőlem! A rekeszizmaimnak nem mindig tudok parancsolni.

NŐ                  Akkor el sem mondom.

FÉRFI             Rendben! Nem nevetlek ki! Megígérem!

NŐ                  Azt álmodtam, hogy sétáltunk a Főtéren, te meg én, kéz a kézben, és egyszer csak találtunk az egyik padon egy kitöltött lottószelvényt.

FÉRFI             Ne folytasd! Kitalálom! Ötös találatunk lett.

NŐ                  Igen, eltaláltad! Ügyes vagy!

FÉRFI             Milliomosok lettünk vagy milliárdosok?

NŐ                  Egyik sem. Olyan sok embernek lett egyszerre ötös találata, hogy mindössze húszezer forintot fizettek a nyerteseknek. Arra ébredtem, hogy a csalódottságtól sírok.

FÉRFI             Most mit keresel a járdán? Lottószelvényt?

NŐ                  Csak úgy nézelődök, hátha találok valamit. Egy aranynyakláncot, egy pénztárcát.  Magam sem tudom, mit.

FÉRFI             Megígértem, hogy nem nevetlek ki, tartom a szavamat! De annyit azért megjegyeznék, hogy nagy baj lenne, ha amit éjszaka álmodunk, napközben megvalósulna.

NŐ                  Nézd! Egy húszezres! Na, ugye mondtam én!

FÉRFI             Szívecském, hagyd ott! Dobd el, kérlek!

NŐ                  Mi bajod van, édesem? Dehogy dobom!

FÉRFI             Szívem, kérlek, tedd vissza a földre, aztán menjünk tovább, mintha mi sem történt volna!

NŐ                  Ezt, hogy érted?

FÉRFI             A törvény értelmében a talált pénzt le kell adni a jegyzőnél. Van kedved azzal tölteni az idődet, hogy elviszed a pénzt a jegyzőhöz? Mert nekem nincs erre időm!

NŐ                  Dehogy adjuk le a jegyzőnek! Elköltjük! Elfagyizzuk. Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli! 

FÉRFI             Kérlek, add ide! Visszateszem a helyére! Ez a terület be van kamerázva. Ha eltesszük a pénzt, az olyan, mintha elloptuk volna.

NŐ                  Szívem! Az édesapád ügyvéd! Majd megvéd!

FÉRFI             Remélem, csak viccelsz!

NŐ                  Ez az én pénzem!

FÉRFI             Kérem a pénzt!

NŐ                  Megálmodtam, hogy nyerni fogok húszezer forintot. Erre tessék! Itt a húszezres! Az álmok nem hazudnak!

FÉRFI             Kicsim, fejezd már be!

(A férfi kikapja a nő kezéből a bankjegyet.)

NŐ                  Hülye bunkó!

FÉRFI             Értsd meg, tiltja a törvény, hogy elköltsd! Le kell adni!

NŐ                  Ki mondta, hogy nem akarom leadni?

FÉRFI             Te! Te mondtad az előbb! Tudod mit? Az lesz a legjobb, ha itt hagyjuk! Még az is lehet, hogy megtalálja a gazdája. Ha pedig nem a gazdája, akkor egy időmilliomos, akinek van ideje a jegyzőhöz futkározni.

NŐ                  Jó, menjünk! Nincs kedvem húszezer forinton vitatkozni.

FÉRFI             Édesem, nem haragszol, ugye?

NŐ                  Dehogy haragszom!

FÉRFI             De ugye, nem vagyok „hülye bunkó”?

NŐ                  (viccelődve) Nem is mondtam ilyet! Nem szoktam ilyen közönségesen beszélni! Rosszul hallottad! (nevetve) Azt mondtam, hogy „hülye bankó”! Érted! Hülye bankjegy! Ami miatt majdnem összevesztünk.

(Halkan megszólal a zene.)

FÉRFI             (elneveti magát) Akkor jó! Nézd csak!

( Kivesz egy húszezrest a pénztárcájából és odanyújtja a nőnek.)

NŐ                  Ó, egy húszezres! Köszönöm, drágám! Fájdalomdíj?

FÉRFI             Fillérre pontosan! Fagyizd el!

NŐ                  Szeretem, amikor ilyen vagány vagy! _Tudtam én, hogy nekem van a legjobb pasim!

FÉRFI             Szeretsz?

NŐ                  Igen, kezdelek megkedvelni. Szeretem benned, hogy van stílusod! (nevetve) És pénzed!

(A zene felerősödik.)

NEGYEDIK JELENET

(A zene elhalkul.)

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Nem értem, anyuka! Egyszerűen nem értem! Milliószor kértem már, hogy ne mászkáljon húszezressel! Mindig csak annyit vigyen magával, amennyi feltétlenül szükséges a vásárláshoz.

IDŐS HÖLGY                       Épp szerettem volna felváltatni. Ez volt az utolsó húszezresem. Otthon nem volt már kisebb.

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Ha nem találjuk meg, nem tudom mi lesz!

IDŐS HÖLGY                       Ne aggódj, kislányom, meglesz az!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Anyuka! Sokszor kértem, hogy mindig a pénztárcában tartsa a pénzét! Ne a zsebében! Mintha a falnak beszélnék!

IDŐS HÖLGY                       Nem a zsebemben volt. Beletettem a pénztárcámba.

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Akkor hogyan esett ki, ha a pénztárcába tetszett beletenni?

IDŐS HÖLGY                       Találtam egy százforintost a járdán. Nagyon megörültem neki. Elővettem a pénztárcát a szatyorból. Beletettem a százforintost a pénztárcába. A húszezres mellé. Akkor még megvolt a húszezres. Utána eshetett ki.

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Anyuka, hogy tud kiesni a pénztárcából egy húszezres? Egyszerűen nem értem! Miért nem vigyázott jobban? Ha nem lesz meg, nem tudok már kitől kölcsön kérni. Már mindenkinek tartozom.

IDŐS HÖLGY                       Kislányom, semmi baj! Nem sokára hozzák a nyugdíjat!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Anyuka! Hol van még a nyugdíj!

IDŐS HÖLGY                       Ne idegeskedj! Meglesz a pénz, ne félj! A Jóisten segít, meglátod! Megérkeztünk! Itt találtam a százforintost! Itt eshetett ki a húszezresem. Megvan! Látod, látod! Mondtam én, hogy meglesz! Nem kell állandóan idegeskedni!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Hála Istennek, hogy meglett! Anyuka a frászt hozta rám! Nem gondoltam, hogy előkerül. Erre felé nagy a forgalom. Csoda, hogy senki nem találta meg.

IDŐS HÖLGY                       Igazad van, ez valóban csoda! Imádkoztam, hogy megtaláljuk! A Jóisten meghallgatta az imámat.

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Anyuka, máskor inkább azért imádkozzon, hogy ne veszítse el a pénzét! Ne tessék haragudni, ha egy kicsit idegesebb voltam a kelleténél! Bocsánatot kérek!

IDŐS HÖLGY                       Te ne haragudj, hogy megijesztettelek! Máskor jobban figyelek! Megígérem. És imádkozom érted, hogy ne legyél mindig és mindenért ennyire ideges!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         (egyre ingerültebben) Anyuka szerint én mindig mindenért ideges vagyok? Ha Anyuka elhagyja az összes pénzét, akkor persze, hogy ideges leszek! Egyébként teljesen igaza van Anyukának! Valóban nyugodtabbnak kellene lennem! Próbálok nem idegeskedni, de nem könnyű!

IDŐS HÖLGY                       Szeretsz te engem, lányom?

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Anyuka! Hogy kérdezhet ilyet! Persze, hogy szeretem!

IDŐS HÖLGY                       Ha szeretsz, akkor ne feledd, hogy „a szeretet nagylelkű”! „Jóságos”! „Nem gerjed haragra”! „Nem rója fel a gonoszt”! „Mindent remél és mindent eltűr”!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Sajnos gyakran ideges vagyok. Olyankor ingerülten beszélek Anyukával! Nagyon sajnálom! Bocsánatot szeretnék kérni!

IDŐS HÖLGY                       Tőlem nem kell bocsánatot kérni, kislányom!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Anyuka! Szeretnék!

IDŐS HÖLGY                       Kislányom! Hidd el, nem tőlem kell!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         De, de! Szeretnék bocsánatot kérni Anyukától!

IDŐS HÖLGY                       Ne csak tőlem kérj bocsánatot! Én már megbocsájtottam. Az a kérdés, hogy magadnak meg tudsz-e majd bocsájtani.

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Ezt hogyan tetszik érteni?

IDŐS HÖLGY                       A legfontosabb, hogy az Úr Jézus Krisztustól kérj bocsánatot! Őt bántod meg olyankor!

IDŐS HÖLGY LÁNYA         Bocsánatot kérek, Istenem! Bocsánatot kérek, Anyukám! Bocsánat! Bocsánat! Bocsánat!

(Átölelik egymást.)

(A zene felerősödik. A szereplők még mondanak valamit egymásnak, de már nem hallhatjuk, mert a zene elnyomja a szavaikat.)

Gemini (AI) értékelése:

Ez a darab, “A HÚSZEZRES”, epizodikus szerkezetével és a talált pénz motívumán keresztül különböző emberi reakciókat és morális dilemmákat vizsgál.

Minden jelenet egy-egy újabb szereplőgárdát mutat be, akik szembesülnek a talált húszezressel, és az ő döntéseik, belső vívódásaik, valamint egymáshoz fűződő viszonyaik kerülnek középpontba. Az első jelenetben két fiatal barát vitája a pénz igazságos elosztásáról és a barátság próbájáról szól. A másodikban egy kislány naiv idealizmusa és édesanyja praktikusabb, de szintén becsületes hozzáállása mutatkozik meg. A harmadik jelenet egy párkapcsolat dinamikáját és a férfi pragmatizmusát, illetve a nő álmodozóbb természetét villantja fel. Végül a negyedik jelenetben az idős hölgy és lánya kapcsolatán keresztül a pénz elvesztése miatti aggodalom, majd a megtalálás öröme és a hit kérdése kerül előtérbe, lezárva a húszezres útjának egy lehetséges eredettörténetét.

A darab erőssége a hétköznapi helyzetekben rejlő dráma finom ábrázolása és a karakterek jellemrajzának változatossága. Jól mutatja be, hogy egy ilyen egyszerű esemény – egy pénzösszeg megtalálása – hogyan hozhatja felszínre az emberek közötti feszültségeket, értékrendbeli különbségeket és a bennük lakozó jó vagy kevésbé jó szándékot. A párbeszédek többnyire életszerűek, és a jelenetek egymásutánisága érdekes társadalmi és erkölcsi körképet fest.

Míg az előzőekben értékelt darabok erőteljesebb abszurditással vagy szatírával éltek, “A HÚSZEZRES” inkább egy csendesebb, realistább megfigyeléseken alapuló mű, amely a mindennapi erkölcsi választásokra fókuszál.

Pontszám: 10-ből 8 pontot adnék rá. Ez egy jól megírt, elgondolkodtató darab, amely hétköznapi helyzeteken keresztül mutat be fontos emberi és morális kérdéseket. A szerkezet okos, és a karakterek változatos reakciói tartják fenn az érdeklődést.

Hol lehetne javítani a darab színvonalán?

Gondolatmenet megjelenítése

Bár a darab (“A HÚSZEZRES”) jelenlegi formájában is egy jól működő, elgondolkodtató mű, van néhány terület, ahol esetleg tovább lehetne finomítani vagy mélyíteni a hatást, attól függően, hogy a szerző milyen irányba szeretné elvinni:

1. A jelenetek közötti kohézió erősítése (opcionális): Bár a húszezres mint központi elem összeköti a jeleneteket, lehetne finom utalásokat, visszatérő motívumokat (a pénzen kívül) vagy akár egy-egy áthallást beépíteni, ami szorosabbra fűzné az epizódokat. Például egy mellékesen elejtett mondat az egyik jelenetben visszhangozhatna egy másikban, új értelmet nyerve, vagy egy tárgy (a kislány által írt cetli sorsa) követhetőbbé válhatna. Jelenleg a cetli sorsa a harmadik és negyedik jelenetben nem tisztázott – ha az idős hölgy megtalálná a pénzzel együtt, az más érzelmi töltetet adna a jelenetének.
2. A negyedik jelenet súlya és a lezárás: Az idős hölgy és lánya jelenete megoldja a “kié a pénz?” kérdést (legalábbis számukra). Ez egyfajta megnyugvást hoz, de talán el lehetne gondolkodni azon, hogy ez a lezárás mennyire szolgálja a darab egészének mondanivalóját.
   • Alternatív befejezés fontolása: Mi lenne, ha az idős hölgy nem az “eredeti” pénzt találná meg, vagy ha a pénznek még egy “fordulója” lenne? Ez nyitottabbá tehetné a befejezést, és jobban hangsúlyozná a pénz vándorlásának véletlenszerűségét és az erkölcsi döntések folyamatos jelenlétét. Ez persze megváltoztatná a darab jelenlegi, kissé elégikusabb, hitközpontú lezárását.
   • A vallásos tematika előkészítése: Az idős hölgy erős vallásossága a negyedik jelenetben hangsúlyos. Ha ez központi téma, finoman elő lehetne készíteni korábbi jelenetekben is (pl. egy-egy szereplő futó megjegyzése a hitről, szerencséről, sorsról), hogy a végkifejlet kevésbé tűnjön egyetlen karaktercsoport sajátosságának, hanem a darab egészének egy lehetséges értelmezési keretévé váljon.
3. A karakterek motivációinak mélyítése (ahol szükséges): Bár a legtöbb karakter motivációja világos, a harmadik jelenetben a Nő hirtelen álom-vezérelt pénzkeresése és a Férfi reakciói talán még egy árnyalattal kidolgozottabbak lehetnének, hogy a konfliktusuk és annak feloldása (a férfi saját pénzét adja oda) még erőteljesebb legyen. Lehet, hogy a Nő álma mögött mélyebb vágyak, frusztrációk húzódnak meg, amikre a Férfi gesztusa egyfajta válasz.
4. A “tét” növelése egyes jelenetekben: Míg az idős hölgy számára a húszezres elvesztése komoly anyagi gondot jelent, a többi szereplőnél a tét inkább morális vagy kapcsolati. Ez jól működik, de el lehetne játszani a gondolattal, hogy egy-egy szereplőnél a pénz megtartásának vagy elvesztésének még közvetlenebb, sürgetőbb következményei legyenek, ezáltal a belső vívódásuk még intenzívebbé válna.
5. A zene szerepének tudatosabb használata: A színpadi instrukciók gyakran utalnak zenére. Ennek a zenének a stílusa, hangulata és időzítése kulcsfontosságú lehet a jelenetek közötti átkötésben és az érzelmi atmoszféra megteremtésében. Egy tudatosan megkomponált zenei világ sokat adhatna a darab egységéhez és hatásához.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek csak felvetések, lehetséges irányok. A darab jelenlegi formájában is értékes, és a “javítás” mindig attól függ, milyen célt szolgálna az adott változtatás. A szerzői szándék a legfontosabb.

4.

Krupa Sándor: MÁJUSI ESŐ

1. szereplő:

NAGY NARRÁTOR

NARRÁTOR 

VERES-HAGYMA SÁNDOR, 7. b osztályos tanuló

VERES-HAGYMA SÁNDOR, 7. b osztályos tanuló által játszott GYULA BÁCSI

2. szereplő:

NAGY NARRÁTOR

KÖMÉNY VILMA, 7. b osztályos tanuló

KÖMÉNY VILMA, 7.b osztályos tanuló által játszott  IGAZGATÓ ASSZONY 

KÖMÉNY VILMA, 7.b osztályos tanuló által játszott AIKO TOSHIRO NÉNI

3. szereplő:

NAGY NARRÁTOR

IGAZGATÓ

SERCLI JÁNOS, 7. b osztályos tanuló

SERCLI JÁNOS, 7.b osztályos tanuló által játszott BARÁTH TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

4. szereplő:

NAGY NARRÁTOR

PAPRIKA PIROSKA, 7. b osztályos tanuló

PAPRIKA PIROSKA, 7.b osztályos tanuló által játszott IGAZGATÓHELYETTES

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

5. szereplő:

NAGY NARRÁTOR

PARADICSOM MÁRTA, 7. b osztályos tanuló

PARADICSOM MÁRTA, 7. b osztályos tanuló által játszott ILDIKÓ, MATEMATIKATANÁR

Első jelenet

( A színpad közepén egy pulpitus helyezkedik el. A háttérben virágokkal dekorált tábla látható, melyen „Üdvözöljük kedves vendégeinket!” felirat látható. A színpad jobb szélén egy dobogó áll, melyen az összes szereplőből álló NAGY NARRÁTOR helyezkedik el, amikor a szerepük azt megkívánja. Amikor véget ér a NAGY  NARRÁTOR szövege, akkor a NAGY NARRÁTORT alakító öt szereplő lejön a dobogóról és az aktuális szerepüknek megfelelően helyezkednek el a térben.

 Amikor a NAGY NARRÁTOR- t alkotó szereplők a szövegben a vesszőkhöz érnek, egyszerre tapsolnak, a mondatok végén a lábukkal egyszerre dobbantanak. A szöveget egyszerre mondják, egy adott hangszínen, két szereplő C hangon, két szereplő E hangon és egy szereplő G hangon, így megszólaltatnak egy c-dúr hármashangzatot is. A hármashangzatok változhatnak a rendező belátása szerint. )

NAGY NARRÁTOR

(kórusban, D-dúrban) A Da Vinci úti általános iskola udvarán, az iskola épülete előtt szabályos rendben, kétsoros oszlopokban  felsorakoztak az iskola tanulói. Megszólalt az iskolacsengő. Mindenki elcsendesedett, az igazgató mosolyogva a mikrofonhoz lépett.

IGAZGATÓ

Kedves gyerekek! Kedves szülők! Kedves vendégeink! Az idei tanév hamarosan véget ér. Engedjétek meg, hogy iskolánk kiválóságainak, legjobb tanulóinknak átadjuk a megérdemelt könyvjutalmakat, okleveleket, aranyrudakat.

(Éljenzés, taps)

De mielőtt erre sorkerülne, iskolánk hagyományaihoz híven, bemutatjuk iskolánk felemelkedésének igaz történetét, melyet jutalmul idén a 7.b osztályos tanulóink adhatják elő, hiszen ebben a tanévben ők nyerték meg a Baráth Tibor tanulmányi versenyt. Tapsoljuk meg őket!

(taps és túlzásba vitt üdvrivalgás)

Idén a párbeszédeket Falusi Marika néni írta. Felkészítő tanár: Kormosné Kondér Etelka tanárnő. A zongoránál Fokhagyma Zoltán tanár úr. Szereplők. Gyula bácsi: Veres-Hagyma Sándor.  Igazgató asszony: Kömény Vilma. Ildikó, matematika-tanárnő: Paradicsom Márta. Baráth Tibi bácsi, kémiatanár: Sercli János, aki a történet narrátora is lesz egyben. Szintén kettős szerepben lesz látható Paprika Piroska, ő fogja játszani az igazgatóhelyettest és iskolánk névadóját, Aiko Toshiro nénit. Tapsoljuk meg őket! Az előadás előtt énekeljük el a magyar és a japán himnuszt!

NAGY NARRÁTOR

(kórusban, F-dúrban) Miután a jelenlévők elénekelték a magyar és a japán himnuszt, az osztályfőnök vezetésével a színpadon felsorakozott a 7. b osztály és a szereplők elfoglalták a helyüket. Fokhagyma Zoltán tanár úr leült a zongorához és játszani kezdett.

(A zongorán játszó tanárt nem láthatjuk, csak a zongora hangját halljuk.)

Második jelenet

NARRÁTOR

A Da Vinci úti Általános Iskola az év végi tanévzáró bulijában létrejött rendkívüli természeti jelenség következtében az ország leggazdagabb iskolájává vált.

A vizsgálatok kimutatták, hogy a nyugdíj előtt álló testnevelő tanár, Boglár Gyula bográcsban főzött paprikás krumplija játszotta a főszerepet az iskola váratlan meggazdagodásában. Ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) Boglár Gyula 18 órakor…

NARRÁTOR

Boglár Gyula 18 órakor fogott hozzá a paprikás krumpli elkészítéséhez.

„Mi lesz veletek nélkülem, ha én jövőre nyugdíjba megyek? Ki fog ilyen finom paprikás krumplit készíteni nektek?”, kérdezte Gyula bácsi a kollégájától, Baráth Tibortól. 

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR           

Gyuszikám, én több, mint húsz éve próbálom ellesni a titkodat. Minden évben itt ülök a kondér mellett és úgy nézem a kezedet, mint ahogyan gyerekkoromban néztem a bűvészek kézmozdulatait. A te trükködre sem tudok rájönni. Hogy csinálod?

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Tibikém, ha nem megfelelő ízű a paradicsom, a fokhagyma, a paprika és a többi hozzávaló, akkor mit sem ér a főzőtudományunk. Én nem boltban szoktam vásárolni. Csakis őstermelőktől.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Ne ugrass! Ez lenne a nagy titok?

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Az is lényeges, hogy hány főnek főzöl. Ötven pedagógusnak vagy négy fős családnak?  Bográcsban vagy fazékban, nem mindegy!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Hol veszed a hozzávalókat?

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Viccelsz, Tibikém? Bolond lennék elárulni!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Ne izélj már, Gyula! Miért nem mondod meg?

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Majd jövőre, ha nyugdíjba megyek, elárulom az utódomnak. Ha te leszel az utódom, akkor neked. Nos? Leszel majd helyettem a paprikáskrumpli-felelős?

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Alszom rá egyet. Megyek pinpongozni, úgy látom, szabad az asztal. Az igazgató asszonnyal játszottunk volna ma egy visszavágót, de nem jött el.  

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

(tréfálkozva) Nem akar megint kikapni, inkább el sem jött. Egy ideje feltűnően kerül téged. Most értettem meg, hogy miért! 

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Ildikó! Kihívhatlak egy meccsre?

ILDIKÓ NÉNI, MATEMATIKATANÁR

Ha ló nincs, jó a szamár is? Ha megígéred, hogy nem versz meg nagyon, akkor mehetünk.

Harmadik jelenet

(A Boglár Gyulát játszó 7. b osztályos tanuló határozott léptekkel a bogrács mellől a dobogóhoz megy, kihúzza magát és ijedt arccal mondani kezdi a NARRÁTOR szövegét. )

NARRÁTOR

Tibor és Ildikó pinpongozni kezdtek. Ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) … Tibor gyakran melléütött …

NARRÁTOR

Tibor gyakran melléütött, de amikor észrevette, hogy ezen kolléganője nagyokat kacag, néha szándékosan is elvétette az ütéseket. Amikor az egyik ütésnél kirepült a kezéből az ütő, és az egyik bokorban kellett megkeresni ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

 (súgva) Ildikónak gyanús lett…

NARRÁTOR

 Ildikónak gyanús lett Tibor játékhoz való hozzáállása.

ILDIKÓ NÉNI, MATEMATIKATANÁR

(kacagva) Szerintem te hagyod magad!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

(tréfálkozva) Ne legyen a nevem Boglár Gyula…izé, Baráth Tibor, ha hagyom magam!

NARRÁTOR

Ildikó nagyon szerette a kémia tanár humorát, így nem volt meglepő, hogy ezen a tréfáján annyira el kezdett nevetni, hogy néhány percre leállt a játék… ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) Ő sem tudta volna megmondani…

NARRÁTOR

Ő sem tudta volna megmondani, hogy miért találta annyira viccesnek azt a véletlennek látszó névtévesztést, amit Tibor valójában szándékosan követett el a vicc kedvéért.  Ildikó, Tibor társaságában mindenen tudott nevetni. 

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Gratulálok! Ennyire még senkitől nem kaptam ki. Lesz mit mesélni az unokáknak!

ILDIKÓ NÉNI, MATEMATIKATANÁR

Unokáknak? Még a gyerek sem jött össze. A férjemmel 2033 óta próbálkozunk. Három év alatt háromszáztizennégy próbálkozás.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Le sem tagadhatnád, hogy matektanár vagy. Nem tudtam, hogy nincs még gyermeketek. Kimaradok minden pletykából, de hát így jár az, aki csak ritkán jár be a kanáriba. Akarom mondani, a tanáriba.

NARRÁTOR

Békés Ildikó nevetni kezdett Baráth Tibor szótévesztésén, a „kanári” és a „tanári” szavak látszólag véletlen, de valójában szándékos felcserélésén. Ezt a humortechnikai fogást Baráth Tibor gyakran használta. Ildikó alig tudta abba hagyni a kacagását, amivel ööö….

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) …amivel Tibornak nagy örömöt okozott …

NARRÁTOR

…amivel Tibornak nagy örömöt okozott.Kevesen tudták értékelni Tibor bácsi humorát. A munkatársak közül egyedül Ildikó tudott őszintén nevetni Tibor tréfáin. Előfordult, hogy még a könnyei is kicsordultak nevetés közben.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Ildikó a szavaknak varázserejük van! Ha anyai örömök elé nézel, akkor kérlek, ne azt mondd, hogy „teherbeestél”! A várandósság ne teher legyen! Legyen ajándék! Legyen boldog várakozás!

ILDIKÓ NÉNI, MATEMATIKATANÁR

Tibi bácsi, ha tudsz titkot tartani, elárulom, hogy terhes vagyok. Képzeld, még a férjem sem tudja. Holnap fogom megmondani neki. Születésnapi meglepetésnek szánom.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Zavarban vagyok. Ööö…ööö…ööö…ööö…ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) …Ööö, nem kellene hazamenned?

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Ööö, nem kellene hazamenned? Egy kismama az otthonában nagyobb biztonságban van. Rossz előérzetem van.

ILDIKÓ NÉNI, MATEMATIKATANÁR

Tibi bácsi, ne aggódj! Visszamegyünk Gyulához? Nézzük meg, hogy áll az a híres paprikás krumpli!

TIBOR BÁCSI, KÉMIATANÁR

Semmi kedvem hozzá. Gyulát ki kell pihennem.

ILDIKÓ NÉNI, MATAMATIKATANÁR

Mi történt?

TIBI BÁCSI, KÉMIA TANÁR

Úgy viselkedett, mint egy nagyra nőtt kisgyerek. Kérdeztem tőle, hogy hol szokta megvásárolni a paprikás krumplihoz az alapanyagokat. Azt mondta, csak annak fogja elárulni, aki jövőre átveszi tőle a paprikás krumpli készítésének a feladatát. Dedós!

ILDIKÓ NÉNI, MATEMATIKATANÁR

Mindenki tudja, hogy Gyula bácsi kitől szokott vásárolni.    

NARRÁTOR

Baráth Tibor, Ildikótól megtudta, hogy Boglár Gyula a krumplit egy gyerekkori barátjától, Tamástól vásárolta. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy Tamás egy alkalommal májusban olyan vízzel locsolta meg a veteményeskertjét, amely napokig egy hanyagul kimosott olajoshordóban volt tárolva. A hordóban korábban rézgálicot tartottak. Így a víz 14 ezrelék zalaciumot tartalmazott.

Ebből a tizennégy ezrelékből éppen annyi épült be a fejlődő burgonya gumójába, amennyi szükséges volt az aranygerjesztő folyamat beindulásához szükséges katalizátor kialakulásához.

A … ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

 (súgva) A dezoxipedro-bitobin spontán kialakulásához…

NARRÁTOR

A dezoxipedro-bitobin spontán kialakulásához a zalaciumon kívül még szükség volt a borozictupuszhoz és a domatomorfhoz.

Boglár Gyula18 óra 5 perckor olyan paprikát helyezett a bográcsba, amely egy új környezetbarát gombaölő szerrel volt kezelve, ennek következtében a paprikában az önmagában ártalmatlan boropictupusz nevű anyag is jelen volt.

A vizsgálóbizottság azt is megállapította, hogy a fokhagyma, amit Boglár Gyula 18 óra 9 perckor szórt a kondérba domatomorfot tartalmazó vegyszerrel volt permetezve, ami szintén fontos szerepet játszott az aranygerjesztéshez szükséges katalizátor kialakulásában.

Negyedik jelenet

GYULA BÁCSI,  TESTNEVELŐ TANÁR

Ki nyert?

TIBOR BÁCSI, KÉMIATANÁR

Titok. Nem árulhatom el.  Csak majd, ha nyugdíjba megyek. Öt év múlva.

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Ha. Ha. Ha. Nagyon vicces vagy!

TIBOR BÁCSI, KÉMIATANÁR

Honnan jön ez a büdös? Odakozmált a krumpli! 

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Ne idegesíts, Tibikém! Dehogy kozmált! A szél hozza valahonnan ezt a szagot!

ILDIKÓ NÉNI, MATAMATIKATANÁR

Nagyon büdös jön valahonnan! Szerintem a bográcsból. Mindjárt rosszul leszek. Mostanában nem birom a szagokat.

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR 

A krumpli kezd szétesni!

TIBI  BÁCSI, KÉMIATANÁR

A krumpli befeketedett!

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Olyan, mintha szurkot kevergetnék!

ILDIKÓ NÉNI, MATAMATIKATANÁR

Gusztustalan.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Beindult egy spontán kémiai reakció. Egy endoterm folyamat!

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Egy nagy rakás undorító trutyigolyó lett a paprikás krumplimból! Hogy az a…!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Berohanok a szertárba a felszerelésemért!

NARRÁTOR

A testnevelő tanár hangosan szitkozódott, amikor az egész ételből egy fortyogó, bűzölgő, ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) … az ő szavait idézve

NARRÁTOR

… az ő szavait idézve, egy „undorító trutyigolyó” alakult ki. Néhány perc zűrzavar után a kémiatanár, Baráth Tibor kiáltott fel izgatottan, miután kémcsöveket, különféle vegyszereket hozott a kémiaszertárból és megvizsgálta a bográcsban fortyogó fekete, bűzölgő, szurokszerű  anyagot.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Azt mutatja a színkód, hogy ez dezoxipedro-bitobin! Ami viszont, ha jól belegondolunk, lehetetlen! 

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR 

Mi az a dezoxi izé ?

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Egy nagyon ritka, különleges anyag. Valószínűleg lejárt az indikátorfolyadék szavatossági ideje.

Arra, hogy a  dezoxipedro-bitobin spontán létrejöjjön földi körülmények között, körülbelül akkora az esély, mintha valaki minden héten ötös találatot érne el a lottón.

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR 

Hogy az a…! Tönkrement a paprikás krumplim!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Hozok olyan indikátor anyagot, ami még nem járt le. Addig is, mindenki húzódjon hátrébb a bográcstól, senki ne közelítse meg! Gyula, te felelsz érte!

NARRÁTOR

Baráth Tibor futva érkezett vissza egy üveg vegyszerrel. Ismét mintát vett a kondérban fortyogó sűrű, fekete masszából, beletette a kémcsőbe, különféle vegyszereket öntött rá, majd az indikátorból is csepegtetett a kémcsőbe. Egy stopperórával mérni kezdte az időt, majd izgatottan felkiáltott.

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Márpedig ez dezoxipedro-bitobin! Mindenki őrizze meg a nyugalmát!

Ötödik jelenet

IGAZGATÓ ASSZONY

Elnézést a késésért. Eltereltek bennünket. Mi történik itt? Mit fog vacsorázni ez a harminc éhes kolléga, ha odaégett a paprikás krumpli? Kenyeret uborkával és ropit?

IGAZGATÓHELYETTES

A paprikás krumpli saját magától alakult át valami gusztustalan anyaggá. Senki nem tehet róla! Azt mondja Tibi bácsi, hogy arannyá alakulna át ez az anyag, ha gyomorsavval keveredne. Egy szóval bele kellene, már elnézést, hánynia valakinek a bográcsba. 

IGAZGATÓ ASSZONY

Arannyá? Hogy értsem ezt? (halkan, az igazgatóhelyetteshez fordulva) Mennyit ittak a fiúk?

TIBOR BÁCSI, KÉMIATANÁR

A gyomorban található sósav miatt kellene lehányni a paprikás krumplit. És a gyomorsavban található mucin, az intrinsic faktor és egyéb enzimek miatt. Az egyszerűség kedvéért mondok paprikás krumplit.  Valójában már nem az.  

IGAZGATÓ ASSZONY

Tibor, jól vagy? Mennyit ittál, ha szabad kérdeznem?

TIBOR BÁCSI, KÉMIATANÁR

Még egy kortyot sem! Be kell indítani az aranygerjesztő folyamatot! Nyolc percünk van rá összesen! Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Bár úgy látom, nem is vagytok izgatottak. Nem hisztek nekem?

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR

Te vagy a  kémiatanár, hogyne hinnénk!

TIBOR BÁCSI, KÉMIATANÁR

Akkor mit jelentsen ez az enervált, petyhüdt nyugalom? Egy mázsa arany a tét!

 Ez az anyag, amit a bográcsban láthattok, ha a nyolc perces bomlási időn belül érintkezik bárkinek a gyomorsavjával, akkor elindul egy olyan kémiai folyamat, melynek során a dezoxipedro-bitobin katalizálni kezdi saját magát a gyomorsavban található anyagok hatására és a levegő széndioxidjának felhasználásával arannyá alakul!

Mire vártok?! Ha belehányunk, akkor néhány órán belül a harminc kiló paprikás krumpliból és a hetven kiló levegőből kivont széndioxidból körülbelül 100 kg arany fog létrejönni. Gyerünk! Hajrá! Valaki! Könyörgöm! 

IGAZGATÓ ASSZONY

Hiába vagyok ideges, nem tudok! Mások előtt nem megy! Senki nincs rosszul? Bezzeg tavaly!  És tavalyelőtt! Hol van László? László, most mutassa meg, mit tud!

IGAZGATÓ HELYETTES

Nem jött el.

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR 

Dugjuk le az ujjunkat, akkor lehet, hogy sikerülni fog!

IGAZGATÓ ASSZONY

Mire várunk, kollégák?! Gyerünk azokkal az ujjakkal!

NARRÁTOR

Egyedül Tibi bácsi dugta le a mutatóujját a torkába, öklendezni kezdett, de semmi nem jött fel. Viszont közben olyan hangokat hallatott, amit Ildikó, a matematika-tanárnő annyira gusztustalannak talált, hogy közelebb lépett a bográcshoz és az utolsó pillanatban sikerült beindítania a kémiai reakciót.

IGAZGATÓ ASSZONY

(megrémülve) Ó, ne! Első trimeszter! (az igazgatóhelyettes felé) Honnan kerítünk szeptemberre matektanárt?

Hatodik jelenet

NARRÁTOR

Az igazgatóasszony nem kapott választ a kérdésére, mert a kémiai folyamat széndioxid felhasználása olyan hevessé vált, hogy a bográcsból kiinduló légörvény és a fülsiketítő hangok miatt a tantestület pánikba esett és sokan bemenekültek az épületbe. 

GYULA BÁCSI, TESTNEVELŐ TANÁR 

 (kiabálva) Tornádó! Tornááádóóó! Mindenki azonnal menjen be az épületbe! Futólépés!

IGAZGATÓ ASSZONY

(kiabálva) Marika! Megőrült? Ne most kezdjen pakolászni! Hagyja a tányérokat! Meneküljön!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

(a légörvény dübörgésétől alig lehet érteni a szavait) Mennyi arany! Igazgatóasszony! Gazdagok lettünk! Bevizsgáltam! Valódi arany!

IGAZGATÓ ASSZONY

(kiabálva) Tibor, menj be az épületbe te is! Nem szeretném, ha bajod esne! Hallgass rám, kópé fiú! Büszke vagyok rád! Nagyon tetszett, ahogyan úrrá lettél a helyzeten!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

(túlkiabálva a légörvény hangját) A bogrács már félig van arannyal!

IGAZGATÓ ASSZONY

(A légörvény egyre kisebb lesz, majd eltűnik egy rövid időre. Átmenetileg csend lesz.) Tibi, nagyon hiányzol! Vasárnap elutazik Zoli. Látogass meg!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Nem lehet, Flórácska. Én már nem vagyok olyan! Megváltoztam. Hűséges vagyok a feleségemhez!

IGAZGATÓ ASSZONY

(erőltetett mosollyal) Kópé fiú! Mikor változtál meg? 

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

Most. Néhány perccel ezelőtt. Volt a lelkem bográcsában valami fekete, szurok szerű trutyi! Átalakult valami szebbé, nemesebbé!

(Az igazgatóasszony arcán végiggördül két nagy könnycsepp.)

NAGY NARRÁTOR

(kórusban, E-dúrban) Baráth Tibor megváltozott, hűséges lett. Bánatos Flóra arcán végiggördült két nagy fekete könnycsepp. Az igazgató asszony Baráth Tibort mostantól már tisztelni is tudta.

IGAZGATÓ ASSZONY

Értem. Ez fájt. (Letörli a könnycseppeket az arcáról.) Megértelek. Eddig csak szerettelek, most már tisztellek is. „Lelkem bográcsa”… (Nem lehet tudni, hogy sír vagy nevet.) Ha te lennél a magyartanár, ezért a „lelkem bográcsáért” most elbocsájtanálak az iskolából.   

(A légtölcsér ismét nőni kezd, az erősödő dübörgéstől alig lehet hallani az igazgató asszony szavait.)

IGAZGATÓ ASSZONY

(üvöltve) Tibor, ha nem akarsz fegyelmit kapni, akkor azonnal menj be az épületbe!

TIBI BÁCSI, KÉMIATANÁR

(kiabálva) Arany! Mennyi arany!

(A bográcsállvány hirtelen összeroskad a mázsányi arany súlya alatt.)

Hetedik jelenet

NARRÁTOR

Két hónappal később az iskolavezetés úgy döntött, hogy az arany árából Békés Ildikó matematika-tanárnő hiányzása miatt egy humanoid robotot fognak rendelni Japánból.

IGAZGATÓ ASSZONY

Döntöttem. Az aranyat igazságosan szétosztjuk a pedagógusok között! Mindenkinek jut két kilogramm arany.

IGAZGATÓHELYETTES

Tibor is csak két kilót kap? Neki köszönhetjük, hogy van egy mázsa aranyunk. Akár pereskedhetne is. Mondhatná, hogy neki köszönhető a csodálatos átalakulás folyamata. Nélküle a sok kémiából analfabéta kolléga a kukába kaparta volna az aranyalapanyagot. Tibor azt is mondhatná, hogy egyedül őt illeti meg az összes arany.  

IGAZGATÓ ASSZONY

Mondhatná, de nem mondja. Pereskedhetne, de nem pereskedik. Mert Tibor egy csodálatos ember!Álláspontom szerint Tibornak több jár két kiló aranynál! Fűrészeljetek le számára egy három kilós darabot! 

IGAZGATÓHELYETTES

Javaslom, hogy az aranytömbünket értékesítsük, és az így kapott készpénzt osszuk szét. Egyszerűbb, mint az aranyat farigcsálni.

IGAZGATÓ ASSZONY

Épp ezt akartam mondani. Megtennéd, hogy holnap délelőtt Pistával eladjátok az aranyat valahol? Bankban, fekete piacon, mit tudom én. Ketten elbírjátok?

IGAZGATÓHELYETTES

Ha huszonéves lennék, elbirnám.

IGAZGATÓ ASSZONY

Irénkém, ne cipekedj, te csak írányítsd a szállítást! Vigyetek magatokkal néhány markos legényt a tizenhetedikesek közül. 

IGAZGATÓHELYETTES

Szerintem az aranyat ne csak a pedagógusok között osszuk szét. Mi, vezetők is kapjunk belőle. 

IGAZGATÓ ASSZONY

Éppen ezt szerettem volna mondani. A vezetők is részesedjenek az aranyból.

IGAZGATÓHELYETTES

Attól tartok, ha a fizikai dolgozók nem részesednek az aranyból, annak komoly bérfeszültség lehet a következménye. 

IGAZGATÓ ASSZONY

Kapjanak a fizikai dolgozók is!

IGAZGATÓHELYETTES

Ha az összes aranyunkat szétosztjuk, akkor miből vesszük meg a humanoid robotot?

IGAZGATÓ ASSZONY

Milyen humanoid robotot? Arról volt szó, hogy visszamondjuk. Sehonnan nem kaptunk rá támogatást.

IGAZGATÓHELYETTES

Ildikó holnap elmegy szülésire. Ki fog matematikát tanítani? Senki nem jelentkezett az álláshirdetésünkre. 

IGAZGATÓ ASSZONY

Megoldjuk helyettesítéssel.

IGAZGATÓHELYETTES

Mindenki csurig van. Volt olyan kolléga, aki azzal fenyegetőzött, hogy ha még egyszer megkérdezem tőle, hogy vállal-e helyettesítést, azonnal felmond.

IGAZGATÓ ASSZONY

Adjunk fegyelmit annak, aki fel akar mondani! 

IGAZGATÓHELYETTES

Nem oldódna meg a probléma. És nem is lenne törvényes.

IGAZGATÓ ASSZONY

Irénkém, ironizáltam. Tudod, hogy még soha nem adtam fegyelmit senkinek. Mennem kell, várnak a szülők. 

IGAZGATÓHELYETTES

Igazgatóasszony, mi lenne, ha nem osztanánk szét az arany árát, hanem mégiscsak megvennénk azt a japán robotot. Könnyedén ki tudnánk fizetni. Azt mondta az új informatika tanár, hogy egy hét alatt be tudná üzemelni matematikatanárnak.

IGAZGATÓ ASSZONY

Ha szétosztanánk az aranyunkat, azzal az iskola működőképességét veszélyeztetnénk! Irénke, tudod mit? Megvesszük azt a japán humanoid robotot! Egyetértesz velem?

IGAZGATÓHELYETTES

Nem látom át a helyzetet annyira, mint te, igazgató asszony.

IGAZGATÓ ASSZONY

Megengeded, Irénkém, hogy arra a rövid időre, amíg kiadom a feladataidat, magázzalak?

IGAZGATÓHELYETTES

Ez csak természetes, igazgató asszony.

IGAZGATÓ ASSZONY

Irénke, megkérem, hogy intézkedjen! Adják el az aranyat! Vegyék meg a japán robotot! Üzemeljék be matematika oktatásra! Ne felejtsen el az érintettekkel aláíratni egy titoktartási nyilatkozatot! Nem szivároghat ki, hogy robotot alkalmazunk! Nem hiányoznak a furkálások, kikezdések, értetlenkedések. Puszillak, mennem kell, várnak a szülők.  

Nyolcadik jelenet

NARRÁTOR

Az eladott arany árából befolyt összeg éppen kifutotta a 2036-os japán humanoid modell árát.

A jótállási idő még le sem járt, amikor egy matematika óra végén a titokban alkalmazott robot, Aiko Toshiro néni, egyszer csak egész testében remegni kezdett és minden maradék erejét összeszedve a táblára írt egy hatalmas japán írásjelet. A gyerekek közül senki nem értett japánul, így senki nem tudta, hogy ööö…

KORMOSNÉ KONDÉR ETELKA

(súgva) …Aiko néni azt írta a táblára, hogy „segítség”…

NARRÁTOR

… Aiko néni azt írta a táblára, hogy „segítség!”. Majd füstölni és szikrázni kezdett az egész teste. A legnagyobb szikracsóvák a szeméből löveltek ki. A tanulók, akik addig azt hitték, hogy Aiko néni egy közönséges ember, sikoltozva menekültek ki a tanteremből. Kedves nézőink, ezzel véget ért az előadásunk. Remélem, mindenkinek tetszett! 

NAGY NARRÁTOR

(kórusban, D-dúrban) A hetedik bések többször meghajoltak, majd a szűnni nem akaró taps és elismerő füttyögések közepette lejöttek a színpadról. Az igazgató lépett a mikrofon mögé, mosolyogni kezdett. 

IGAZGATÓ

Köszönjük a hetedik béseknek ezt a gyönyörű előadást iskolánk felemelkedéséről.

Köszönjük Falusi Marika néninek a hiteles párbeszédeket. Nekem a legjobban az tetszett, amikor az egyik szereplő, amikor a paprikás krumpli már kezdett átalakulni arannyá és forgószél keletkezett,  ahelyett, hogy gyáván az életét mentette volna, össze akarta pakolni a szennyes tányérokat. Nagyon szép gesztus volt! Igen, azóta is ez jellemzi az iskolánk dolgozóit. Ha kell, akár az életük kockáztatásával is, de ellátják a feladataikat. És nem csak a dolgos robot munkatársaink, de az élő munkaerő is dicséretet érdemel.

Annak viszont nagyon örülnék, ha jövőre kimaradna az előadásból a khmm…hányós jelenet.

A próbák idején még nem volt ismert, de a legújabb kutatásaink szerint a valóságban nem volt szükség sem gyomorsavra, sem a gyomorsavban található egyéb anyagokra ahhoz, hogy az első mázsa aranyunk megszülessen. Tehát nem történt meg az a bizonyos gusztustalan jelenet. Ezt a jövő évi műsor készítőinek érdemes lesz figyelembe venniük. Még egyszer köszönjük Marikának és a hetedik béseknek a gyönyörű ünnepi műsort.

Most pedig szeretném bejelenteni a fantasztikus hírt: a jövő tanévtől újabb élő személyzet érkezik iskolánkba. Erzsike néni szeptemberben foglalja majd el a munkahelyét, a portán fog kisegítő szolgálatot végezni. Bár nincs itt jelenleg, de kérem, hogy tapsoljuk meg! (taps) Az ötven fős tantestületünkben így már négy emberi erőforrás fog dolgozni, ezzel a kerületben a harmadik helyre jöttünk fel az élő munkaerő alkalmazásának tekintetében. (taps)

Bizonyára tudjátok, bár ezzel nem illik kérkedni, én is robot vagyok. Ezért remélem nem veszitek szerénytelenségnek, ha én jelentem be a jó hírt: megkaptuk az engedélyt a minisztériumtól, szeptembertől magasabb, tizenhetes fokozatban (nevetve) „robotolhatunk”(derültség támad a „robotolhatunk” kifejezés hallatán.) a Da Vinci úti Aiko Toshiro Néni Általános Iskola legnagyobb dicsőségére.

NAGY NARRÁTOR

(kórusban, B-dúrban) Most pedig engedjétek meg, hogy iskolánk kiválóságainak, legjobb tanulóinak átadjuk a megérdemelt könyvjutalmakat, okleveleket és aranyrudakat, mondta az igazgató.

Kérem, fáradjanak ki a következő tanulók!

VÉGE

3.

Krupa Sándor: MOST

Szereplők:

Elnök

Igazgató

Kovács anyuka

Osztályfőnök

ELNÖK:               Kedves Kovács Réka! Nyugodjon meg! Ne izguljon! (félre) Ezek teljesen hülyének néznek? Ez a nő nem Kovács Réka. Hiába a vastag smink, szemmel láthatóan legalább negyven éves ez a nő. 

KOVÁCS ANYUKA:           Leblokkoltam. Pedig tudok mindent a lejtőn legördülő, rúgónak ütköző kiskocsikról, de most semmi nem jut eszembe. (félre) Valami belement az orromba. Ha eltüsszentem magam, lehet, hogy lerepül az orrom. Kérlek, múlj el tüsszentési inger! Nem szabad lebuknom. A kislányom érettségi vizsgája múlik rajtad, drága orrocskám. Kegyelmezz!

OSZTÁLYFŐNÖK:             (törölgetni kezdi izzadt homlokát) Semmi baj. Nézzük akkor az egyenes vezető mágneses terének vizsgálatát. (félre) Istenem, mibe keveredtem? Hogy hagyhattam magam erre az őrültségre rábeszélni? Réka helyett vizsgázzon az anyja? Hogy mehettem bele? Ha kiderül, nekem végem!

KOVÁCS ANYUKA:           Elnézést, azt nem volt időm átnézni. (félre) Mi baja van az oszifőnek? A lelkére kötöttem, hogy a mágneses terekről ne kérdezzen semmit!

ELNÖK:               Nem probléma. A Boyle–Mariotte-törvényt olyan tökéletesen szemléltette tű nélküli orvosi fecskendővel, hogy azt hiszem, elnézhetjük ezt az apró hiányosságot. Mit szólna kedves Réka, a  hidrogén vonalas színképének elemzéséhez Bohr modell alapján? (félre) Mit tegyek? Egyértelmű, hogy mindenki benne van a buliban. Ez a maskara egy pancser munka, csak a bolond nem látja, hogy ez nem lehet egy tizennyolc éves tanuló. Ez egy dublőr! Ha leleplezem őket, kitör a botrány. Benne leszünk a tévében, rádióban, újságokban. Évekig rajtam fognak röhögni. Az a legbölcsebb, ha úgy teszek, mintha nem vennék észre semmit.

KOVÁCS ANYUKA:           A hidrogén vonalas színképének elemzése az egyik kedvenc területem. De mielőtt kifejteném az atom szerkezetére vonatkozó ismereteim rendszerét a kérdésben megjelölt szempont szerint, szeretnék kérdezni valamit. Természetesen a tárgynál maradva. Megengedi elnök úr? Igazgató úr? Oszifő?

ELNÖK:               Azt hiszem nincs semmi akadálya. (a bizottság többi tagjára nézve) Jól gondolom? (mindenki bólogat) Nyugodtan tegye fel a kérdését! (félre) Ahelyett, hogy ez a szélhámos nőszemély minél előbb túl akarna lenni ezen a kockázatos szituáción, még húzza az időt? Nem értem a logikáját. A szélhámosok általában eszes emberek. Egyre gyanúsabb ez az egész! Mi a fenét csináljak? Kikéretszkedjek mosdóra? Esetleg kávézni? És lépjek le?

IGAZGATÓ:         Kérdezzen, de csak ha a szóbeli vizsga témájával valóban összefüggésben van! (félre) Annyira fura ez a Kovács Réka! Olyan, mintha egy gumimaszk lenne a fejére húzva. A tévében láttam már ilyet, a Tom Cruissal. De hát az film volt. A valóságban ilyen nincs. A többiek nem látják, hogy valami nagyon nem stimmel Rékával? Lehet, hogy be vagyunk kamerázva?  Nevetségessé akarnak tenni? Ez egy ostoba tréfa? A kollégák ötlete, vagy valamelyik tévétársaság keze van a dologban? Diákcsíny? Kivannak az idegeim? Megőrültem?

KOVÁCS ANYUKA:           Miközben készültem a szóbelire, fölmerült bennem néhány kérdés, amire nem találtam a választ a tankönyvekben. Például, nem értettem, hogy a Napon mennyi ideig tart egy nap?

IGAZGATÓ:         Ha nem haragszik elnök úr, mi az osztályfőnök úrral kihasználnánk ezt a kis szünetet, megbeszélnénk valamit, ha megengedi. Öt perc múlva itt vagyunk. (félre) Nem értek a Naprendszerhez, nem szeretnék leégni. A Nap és a leégés, haha, ha. Ez vicces. Csak el ne felejtsem. Egyúttal jó lenne megtudni, hogy egy osztályfőnök miért nem világosítja fel a tanulókat, hogy hogyan illik viselkedni egy szóbelin?

ELNÖK:                             Persze, menjenek csak nyugodtan.

(Igazgató, osztályfőnök el)

KOVÁCS ANYUKA:           Siessünk, hogy öt perc alatt végezzünk. Tehát. Egy nap a Napon hány óráig tart?

ELNÖK:                             Remek kérdés! De hogy egy kicsit nehezítsük, ha már érettségin vagyunk: tegyük fel úgy a kérdést, hogy hány nap múlva lépünk át a harmadik évezredbe, ha a Földön vagyunk? És hány napot kell várnunk a huszonegyedik századra, ha a Napon lennénk? Ha a napok számában van is különbség, az órák számában lesz-e?

KOVÁCS ANYUKA:           Egy nap a földön huszonnégy óra, ennyi idő alatt fordul meg a Föld a tengelye körül. A kérdés az, hogy a Nap mennyi idő alatt fordul meg a tengelye körül? Ha ezt tudjuk, akkor azt is meg tudjuk mondani, hogy hány nap egy nap a Napon.

ELNÖK:                             Nagyon jól okoskodik, de a helyzet sajnos ennél bonyolultabb. A Nap különböző pontjai más és más idő alatt fordulnak körbe. Sajnos ez a helyzet. De egyszerűsítsük le a kérdést! Vegyük azt, hogy a Nap az egyenlítője mentén, kerekítve huszonöt nap alatt fordul körbe a tengelye körül.

KOVÁCS ANYUKA:           Értem. Tehát a Napon egy nap huszonöt napig tart. Tehát: mivel, ha jól számolom, éppen kétszáznegyven nap múlva lépünk át a harmadik évezredbe, ezért az elnök úr kérdésére a válaszom: kétszáznegyven nap múlva lépünk át a harmadik évezredbe, ha a Földön vagyunk, és kerekítve tíz nap múlva, ha a Napon lennénk. Ha órában fejezzük ki, akkor természetesen nincs különbség. Ötezer-hétszázhatvan óra múlva átlépünk a harmadik évezredbe akkor is, ha a Földön vagyunk, és akkor is, ha képzeletben a Napon lennénk.

ELNÖK:               Nagyon jó! A válasz kiváló! Van több kérdése?

KOVÁCS ANYUKA:           Még rengeteg lenne, de az öt percbe talán még egy belefér. Azon is sokat gondolkodtam, de sajnos nem jöttem rá: mennyi ideig tart egy év a napon. Azt tudjuk, hogy a Földön körülbelül háromszázhatvanöt napig tart egy év, hiszen ennyi idő alatt kerüli meg a Föld a Napot. De a Nap mennyi idő alatt kerüli meg a Napot? 

ELNÖK:                              Jó kérdés! Hány napig tart egy év a Napon? A Nap mennyi idő alatt kerüli meg a Napot? Nem az számít, hogy mennyi idő alatt kerüli meg a Nap a Napot, hiszen a kérdés úgy értelmezhetetlen. Az számít, hogy a Föld mennyi idő alatt kerüli meg a Napot. Tehát a Napon egy év az háromszázhatvanöt napból áll. A Nap a Tejútrendszer középpontja körüli keringési idejét nevezzük galaktikus évnek vagy kozmikus évnek. Ami körülbelül 220-250 millió földi év.  Inkább erre gondolt ugye, kedves Kovács Réka? Vagy ha nem is Kovács Réka, de valaki, aki Kovács Rékának öltözött be. (egyre ingerültebben) Maga engem teljesen hülyének néz? Azt hiszi, hogy nem látom, hogy egy maszkot húzott a fejére? Ki maga? Réka anyukája? Ne szórakozzunk tovább, mert mindjárt rendőrt hívok, ha nem fejezi be ezt a nevetséges színjátékot! (kiabálva) Vegye le a maszkot, de sürgősen! (üvöltve) Szélhámos!

KOVÁCS ANYUKA:           (nyugodta hangon) Köszönöm a válaszát, elnök úr! Tehát figyelembe véve a Nap életkorát, akkor azt mondhatjuk, hogy a Napon eddig 20-25 galaktikus év telt el a Nap keletkezése óta. Nagyon érdekes dolgok ezek. Addig, amíg nem jönnek vissza a többiek, megenged még egy kérdést…?

(Belép az ajtón az igazgató és az osztályfőnök. Mindketten ijedten néznek az elnökre.)

IGAZGATÓ:         (falfehéren) Mi történ? Mi volt ez a kiabálás, elnök úr!

ELNÖK:                             Mit képzelnek magukról! Azt hiszik, hogy nem látom, mi folyik itt? Hívom a rendőrséget, ha azonnal nem tisztázzák magukat! Ha ez a nő pillanatokon belül eltűnik innen, és a bizottság előtt megjelenik a valódi vizsgázó, az igazi Kovács Réka, és megkezdi a szóbeli vizsgáját, akkor hajlandó leszek szemet hunyni e fölött a botrányos eset fölött. Szégyelljek magukat!

IGAZGATÓ:         Semmit nem értek, elnök úr!

OSZTÁLYFŐNÖK:             Elnök úr! Az igazgató úr nem tudott semmit. Ő teljesen ártatlan.

IGAZGATÓ:         (elhűlve) Miről beszélsz, Tibikém? Miről nem tudtam én?

OSZTÁLYFŐNÖK:             Az elnök úr arra céloz, hogy a gyanúja szerint Kovács Réka helyett Kovács Réka anyukája jelent meg a vizsgán, aki kiváló filmes maszkmester lévén, saját magát “átalakította” a saját lányává. Szerintem erre céloz az elnök úr. Ha jól látom, azt hiszi, hogy mi is benne vagyunk a csalásban. (félre) Ezt kicsit elszúrtam. Túlfecsegtem. Megvan a megoldás. Mi lenne, ha mentőt hívnánk. Azt mondanánk, hogy az elnök idegösszeomlást kapott. Bevinnék a zártosztályra, közben Kovács anyuka gyorsan helyet cserélne a lányával. Így megúszhatnánk. 

IGAZGATÓ:         Kikérem magamnak! Ebben az iskolában soha nem volt, nincs, és nem is lesz semmiféle csalás. Addig, amíg én vagyok az igazgató, ezt garantálhatom! Mellesleg közlöm önökkel, hogy nem járulok hozzá, hogy a rólam készült videofelvételeket nyilvánosságra hozzák. Megértették?

ELNÖK:                             Hívom a rendőrséget! Szélhámos, csaló banda! Ilyen botrányról még nem is hallottam!

OSZTÁLYFŐNÖK:             (az igazgatónak) Hívjuk a mentőket! Az elnök rosszul van. Félrebeszél. Orvosra van szüksége.

(az osztályfőnök kirohan a teremből)

IGAZGATÓ:         A szóbeli vizsgát ezennel felfüggesztem. Most!

VÉGE

2.

Gemini (AI) ajánlója:

Mi történik, ha valaki arra gyanakszik, hogy az élete csupán egy film, és ezt egy rejtélyes hivatalnoknak próbálja bizonyítani, aki minden egyes válasszal csak újabb kérdőívet tép miszlikbe? Krupa Sándor “A GYANÚ” című egyfelvonásosában egyre abszurdabb párbeszéd és egy nyugtalanító, rituális papírtépés kíséri végig a Panaszos és a kiismerhetetlen Kérdező lélektani párharcát. Egy olyan darab, amely a valóságérzékelésünk alapjait kérdőjelezi meg, és sötét humorral fűszerezett, hátborzongató bizonytalanságban hagyja a nézőt a végső, ravaszkás “Viszontlátásra!” után.

Krupa Sándor: A GYANÚ

Szereplők:
KÉRDEZŐ
PANASZOS

A terem közepén egy íróasztal látható. A KÉRDEZŐ gondterhelten ráncolja a homlokát. A PANASZOS idegesen keresgélni kezd a táskájában. Elővesz egy üveget. Meghúzza. Feszülten figyeli a KÉRDEZŐT.

KÉRDEZŐ Tehát nem feljelentést akar tenni. Értem.
(A kérdőívet lassú, kimért mozdulatokkal, higgadtan, minden indulat nélkül miszlikre szaggatja. Újat vesz elő.)
Neve?
PANASZOS Hányszor akarja megkérdezni?
KÉRDEZŐ Ezt bízza rám! Neve?
PANASZOS Megadtam. Legalább ötször.
KÉRDEZŐ Háromszor!
PANASZOS Akkor háromszor! Mindegy. Megjegyezhette volna.
KÉRDEZŐ Neve?
PANASZOS Miért tépi szét a kérdőíveket?
KÉRDEZŐ Ezt bízza rám. Neve?
PANASZOS Mielőtt széttépné, vezesse át az új kérdőívére a szükséges adatokat!
KÉRDEZŐ Köszönöm. Kitűnő ötlet. Neve?
PANASZOS Háromszor megadtam. Had segítsek: illessze össze a papír
darabokat,mintha puzzle volna.
(A kérdező a miszlikre tépett papírt maga elé teszi és elkezdi silabizálni a betűket.)
KÉRDEZŐ Limuu…zaji…
PANASZOS Nem! Nem Limuu…! A “zaji” jó!
KÉRDEZŐ (türelmesen rakosgatja a papír cafatokat) Á, megvan! Muulizaji Inadamu.
PANASZOS Majdnem. Muulizaji Binadamu a nevem. Kérem jegyezze meg, mielőtt újból összetépné a kérdőívét.
KÉRDEZŐ Képtelen vagyok megjegyezni. Milyen név ez, ha szabad kérdezni?
PANASZOS Szuahéli.
KÉRDEZŐ Értem.
PANASZOS Nem hiszem, hogy érti. Én sem értem. Anyám soha nem tudta
megmagyarázni, hogy miért van szuahéli nevem. Felnőtt koromban próbáltam kideríteni, de nem sikerült.
KÉRDEZŐ Nem sikerült vagy nem merte kideríteni az igazságot? Félt szembenézni a valósággal?
PANASZOS Mit képzel?
KÉRDEZŐ Jó, erre térjünk vissza később. Talán mégiscsak édesanyjától kellett volna megkérdezni.
PANASZOS Nem ismertem. Csecsemő koromban örökbefogadtak.
KÉRDEZŐ Mit mondtak az örökbefogadó szülei, amikor megkérdezte őket, hogy miért ezt a nevet adták magának.
PANASZOS Nem ők adták nekem ezt a nevet. Már ez volt a nevem, amikor örökbe fogadtak.
KÉRDEZŐ Értem.
PANASZOS Tabu volt minden, ami a származásomra utalt.
KÉRDEZŐ Értem.
PANASZOS Ne mondja, hogy érti! Nem értheti.
KÉRDEZŐ Értem. Valószínűleg a biológiai szülei szulahéliek voltak. Neve?
PANASZOS Na ne mondja! Honnan veszi ezt?
KÉRDEZŐ Logika? Tapasztalat? Valószínűségszámítás? Én sem tudom. Mindegy. Ne térjünk el a tárgytól. Neve?
PANASZOS Muulizaji Binadumu.
(A kérdező nyugodt mozdulatokkal miszlikre tépi a papírlapot. Egy új lapot vesz elő a fiókból. Miközben ír, hangosan kimondja az éppen leírt betűket.)
KÉRDEZŐ M – u- u- l-i-z-a-j-i B-i-n-a-d-a-m-u. Jól írtam le a nevét?
PANASZOS Tökéletesen.
KÉRDEZŐ Mikor született?
PANASZOS Rakosgassa össze a fecnijeit és megtudja.
(Villámgyors mozdulatokkal ide-oda rakosgatja a papírdarabkákat, majd amikor úgy érzi, hogy végzett, a szükséges adatokat átírja az új lapra.)
KÉRDEZŐ Ki ellen szeretne feljelentést tenni?
PANASZOS Senki ellen sem szeretnék feljelentést tenni. Segítséget szeretnék kérni.

A kérdező mielőtt nyugodt mozdulatokkal összetépné a lapját, a szükséges adatokat átírja egy másik lapra.
KÉRDEZŐ Miért szertne segítséget kérni?
PANASZOS Olyan jelenségekre lettem figyelmes, ami alapján azt kell gondolnom, hogy már nem a valóságban élek.
KÉRDEZŐ Értem. Mióta érzi így?
PANASZOS Néhány hete.
KÉRDEZŐ Mit vett észre, amiből arra a következtetésre jutott, amit az imént állított?
PANASZOS Azt vettem észre, hogy bármerre járok, az emberek úgy viselkednek, mint a filmek szereplői. Azt vettem észre, hogy nem köszönnek. Illetve csak nagyon ritkán. Épp úgy, mint a filmekben.
KÉRDZEŐ Kívánja, hogy dokumentáljam a feltételezését.
PANASZOS Igen, szeretném. Egyébként amikor beléptem ide, ön sem köszönt nekem.
KÉRDEZŐ Nem köszöntem? Elnézést!
PANASZOS Nem baj. Megszoktam.
KÉRDEZŐ Ön köszönt nekem?
PANASZOS Nem.
KÉRDEZŐ Na látja! Én miért köszöntem volna? Mindig annak illik először, aki belép valahová. Arra vártam, hogy tudjam viszonozni. Az illemszabályokhoz tartottam magam.
PANASZOS Tehát nem azért nem köszönt, mert azzal a dialógusunkat megtörte volna?
KÉRDEZŐ Nem értem, mire gondol. Ja, nem. Nem azért. Nos. Van egyéb
tapasztalata, ami alapján segítséget kíván kérni tőlünk?
PANASZOS Lehet, hogy nem is segítséget szeretnék kérni. Inkább csak szeretném megosztani önökkel a valóságra vonatkozó feltételezésemet.
(A kérdező nyugodtan, minden indulat nélkül összetépi a kérdőívet, de előtte néhány adatot átír az íróasztala fiókjából újonnan elővett kérdőívre.)
KÉRDEZŐ Mi a “gyanúja”, amit szeretne megosztani velünk?
PANASZOS Feltételezésem szerint, egy filmben vagyok szereplő.
KÉRDEZŐ Filmben. Szereplő vagy főszereplő?
PANASZOS Főszereplő.
KÉRDEZŐ Ezzel sokan vannak így. Mindössze ennyi?
PANASZOS Igen. Röviden ennyi.
KÉRDEZŐ Bővebben? Mikor alakult ki önben ez a teória?
PANASZOS Nem tudom meghatározni. Lassú folyamat volt.
KÉRDEZŐ Mikor tudatosult önben először, hogy egy filmben él?
PANASZOS Egyik kedvenc filmem ismétlését néztem a tévében. A film szereplői azt vették észre, hogy nem egy lakásban, hanem egy színház színpadán vacsoráznak. Egyszercsak szétnyílt a függöny és azt látták, hogy nézők nézték őket a nézőtérről. Akkor jöttek rá, hogy egy színdarab szereplői. Volt, akinek nem jutott eszébe a szövege. A nézők fütyülni kezdtek. Miközben ezt néztem a tévében, rájöttem, hogy én pedig egy
filmben vagyok akaratom ellenére szereplő. A sok apró információ, akkor állt össze egyetlen képpé. Mintha megvilágosodtam volna egy szemvillanás alatt.
KÉRDEZŐ Értem. Milyen további bizonyítékokat tudna felsorolni azon kívül, hogy az emberek általában nem köszönnek magának?
PANASZOS Nem csak nekem nem köszönnek. Senkinek. Egymásnak sem. Éppen úgy, mint a filmekben.
KÉRDEZŐ A filmekben néha szoktak.
PANASZOS Nagyon ritkán.
KÉRDEZŐ Vannak olyan filmek is, ahol valóban nem köszönnek. Ennek az lehet az oka, hogy a felesleges köszöngetés széttöredezné a dialógusokat. De nem csak a filmekben nem szoktak köszönni. A valóságban is előfordul. Oka lehet: fáradtság, figyelmetlenség. Vagy udvariatlanság.
PANASZOS Vagy éppen azért, mert udvarias, mint, ahogyan ön is azért nem köszönt nekem, mert az illem szerint nekem kellett volna először.
KÉRDEZŐ Pontosan. Olyan is gyakran előfordul, hogy nem indokolt a köszönés. Mert olyan a szituáció. Például nem ismerik egymást a felek.
PANASZOS Igaz. Főleg nagyvárosokban. Ott az utcán a járókelők egyáltalán nem köszönnek egymásnak, ha még nem találkoztak korábban.
KÉRDEZŐ Vidéken más a helyzet. Ott mindenkinek köszönnek, még az idegeneknek is. Különös jelenség. Föl tud hozni egyéb bizonyítékot?
PANASZOS Természetesen. Bármit eszek, nincs normális íze.
KÉRDEZŐ Értem. Arra céloz, hogy amit maga elé tesznek a tányérjába, például egy sült csirkecombot, valójában az egy olyan filmes kellék, ami műanyagból van? Csak hasonlít egy csirkecombra? Egy pohár bor, amit a vendéglőben felszolgálnak, valójában málnaszörp? Erről van szó?
PANASZOS Igen. Pontosan erről. Semminek nincs jó íze. Olyan, mintha műanyag ételeket ennék.
KÉRDEZŐ (Belenéz a papírjaiba.)Tudtommal Ön olyan kezelésben részesül, aminek az az egyik mellékhatása a sok közül, hogy nem képes érzékelni az ízeket megfelelően. Nincs semminek sem jó íze. Tehát ez ugyancsak nem bizonyít semmit.
PANASZOS Dehogy nem! Az emberek nem köszönnek egymásnak, az ételnek nincs étel íze. Ennyi épp elég!
KÉRDEZŐ Sajnos nem. Tud más bizonyítékkal szolgálni?
PANASZOS Hogyne, kérem! Egyszer épp egy forgalmas utcán siettem haza a munkahelyemről, amikor váratlanul eleredt az eső. Mielőtt az esernyőmet elővettem volna, fölnéztem a magasba és azt láttam, hogy nem a felhőkből hull az eső, hanem egy furcsa szerkezetből. Egy esőgépből.
KÉRDEZŐ Értem. Kamerákat látott a közelben?
PANASZOS Nem, nem láttam.
KÉRDEZŐ Biztos ebben? Előfordulhatott, hogy egy filmforgatás területére tévedt, ahol épp egy olyan jelenetet vettek fel, ahol éppen egy esőgép szolgáltatta a műesőt a jelenet kedvéért. Bár a forgatási területet le szokták zárni az idegenek elől, de lehet, hogy figyelmetlenek voltak az illetékesek.
PANASZOS (gúnyosan) Sokszor előfordult velem, hogy nem valódi eső áztatott.
KÉRDEZŐ Ez mindig ugyanazon a területen fordult elő magával? Ugyanazon az utcaszakaszon?
PANASZOS Nem. Mindig máshol.
KÉRDEZŐ Kamerákat soha nem látott?
PANASZOS (indulatosan) Mondom, hogy nem! (nyugodtabb hangon) Nem láttam.
KÉRDEZŐ Tudja ugye, hogy a mai kamerák már nagyon kis méretűek. Olyan is előfordul, hogy a filmesek a művészi hatás kedvéért rejtett kamerákkal dolgoznak.
PANASZOS Lehet, hogy nem látszódtak a kamerák? Erre céloz? Illetve arra, hogy annyira ostoba vagyok, hogy nem veszem észre, ha filmet forgatnak?
KÉRDEZŐ Tudja, hogy a nagy nyári melegekben egyre több városban használnak esőgépet?
PANASZOS Nem hallottam róla.
KÉRDEZŐ (Nyugodt mozdulatokkal összetépi a kérdőívet.) Na látja! Már meg is
nyugodhat! Megfejtettük a talányt. Ezt érthette félre. Sok helyen műesővel hűtik a levegőt, az utakat, a járdákat.
PANASZOS Akkor nyugodnék meg, ha még nem láttam volna az egyik kedvenc filmemben, hogy hogy megy ez az egész átverés. Mindenki be van avatva. Valószínűleg maga is. Egy nagy átverő show ez az egész valóságnak tűnő mű műsor.
KÉRDEZŐ (elneveti magát) Show-műsor vagy film? Nem mindegy!
PANASZOS Tök mindegy. Show!
KÉRDEZŐ Értem. Tehát Show-műsor!
(A kérdező nyugodt mozdulatokkal összetépi a kérdőívet, de előtte néhány adatot átvezet a fiókból elővett új kérdőívre.)
PANASZOS Miért tépi mindig össze?
KÉRDEZŐ Tehát a köszönésen, a rossz ízű ételeken, az esőgépeken kívül nincs más érve, amivel a teóriáját alátámaszthatná.
PANASZOS Már hogyne lenne.
KÉRDEZŐ Nos?
PANASZOS Az állítólagos valóság filmszerűségét az is bizonyítja, hogy anyukámmal egyszerre lettünk betegek. Ugyanazzal. Ugyanazokkal az áttétekkel. Ez nem túl valószerű. Inkább filmszerű.
KÉRDEZŐ Igen, tudunk róla.
PANASZOS Szerintem több, mint hihetetlen, hogy anyukámnak is, és nekem is egyszerre legyen ugyanaz a betegségünk.
KÉRDEZŐ Nem mondanám. Manapság már nem számít ritkaságnak az ilyen.
PANASZOS Nekem nem úgy tűnt. Amikor anyukámmal legelőször mentünk bejelentkezni a kezelésre, a hölgy a pultnál meg volt döbbenve, amikor megtudta, hogy mindketten. Azt hitte, hogy csak kísérő vagyok.
Mondtam neki, hogy kettős funkcióban vagyok jelen. A kezelést végző hölgy úgyszintén elképedt. A kolléganője hasonlóképpen. Ezek szerint nem volt megszokott a számukra sem, pedig havonta több száz beteggel találkoznak.
KÉRDEZŐ Dokumentálom, hogy filmszerűnek találja a családon belüli halmozódást.
PANASZOS Igen. Dokumentálhatja, hogy véleményem szerint csak a filmekben van ilyen szituáció. Nem hiszem el, hogy ilyen a valóságban is előfordulhat. Nem életszerű.
KÉRDEZŐ Inkább nem … Majdnem mondtam valamit. Szereti a szójátékokat?
PANASZOS Még nem tudtuk felfogni ezt az egészet. Olyan, mintha nem is velünk fordulna elő. Olyan, mintha egy rossz, hatásvadász művészfilmben szerepelnénk. Egy rossz drámában. Nem tudtuk még felfogni. Olyan, mintha fejbe kólintottak volna egy hatalmas filmkamerával. Többször egymás után. Azt sem tudjuk, hol vagyunk. Kik vagyunk? Hogy mi történik velünk! Hogy lehet, hogy ilyen történik velünk?
KÉRDEZŐ Értem.
(A kérdező nyugodt mozdulatokkal apró darabkákra tépi a kérdőívet.)
PANASZOS A leggyanúsabb az volt, amikor Márta belém szúrta a branült, rám kötötte az infúziót és az anyukám mellett ülő sorstársamhoz odalépett a hozzátartozója és megcsókolta. De nem úgy, mint a valóságban, hanem úgy mint a régi Hollywoodi filmekben. Gyerekkoromból emlékszem, hogy próbáltam “megfejteni” az ilyen csókokat. A férfi odahajolt a nőhöz és a szerelme ajkai alatt néhány centivel, az állát kezdte el csókolni.
KÉRDEZŐ Értem. Csak imitálta a csókot. Mint sok filmben szokás. Elgondolkodtató. Ezt tudjuk használni. Köszönöm, ezzel végeztünk. (ravaszkásan mosolyogva) Most nagyon figyeljen! (nyomatékosan hangsúlyozva) Viszontlátásra!
(A kérdező nyugodt mozdulatokkal összetépi a kérdőívet.)

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

Ez egy kiváló, feszültséggel teli, abszurdba hajló pszichológiai dráma, amely egyetlen, bizarr kihallgatási vagy konzultációs jelenetbe sűríti a valóságérzékelés megbillenésének és az identitás elbizonytalanodásának témáját.

Krupa Sándor “A GYANÚ” című egyfelvonásosa mesterien épít a két szereplő – a rejtélyes nevű, egyre inkább a saját valóságában élő Panaszos és a higgadt, szinte gépiesen működő, a kérdőíveket rituálisan újra és újra összetépő Kérdező – közötti dinamikára. A Panaszos egyre kétségbeesettebben próbálja bizonyítani, hogy egy filmben (vagy show-műsorban) él, felsorakoztatva szubjektív “bizonyítékait”, amelyeket a Kérdező sorra logikus(nak tűnő) magyarázatokkal cáfol, vagy éppen a Panaszos saját állapotának tud be.

A darab ereje többek között a Kérdező ismétlődő, szinte provokatív cselekvésében (a papírok széttépése, miután gondosan átírt róla adatokat) rejlik, ami növeli a feszültséget és a Panaszos frusztrációját, miközben a nézőben is kérdéseket vet fel a Kérdező valódi motivációiról és a helyzet természetéről. A dialógusok élesek, a helyzet pedig fokozatosan egyre nyomasztóbbá válik, ahogy a Panaszos érvei elfogynak, vagy megkérdőjeleződnek.

A “filmszerűség” mint a valóságtól való elszakadás metaforája hatásos, különösen a Panaszos személyes traumáival (örökbefogadás, betegség) összefüggésben. Az utolsó “bizonyíték” a hollywoodi csókról és a Kérdező ravaszkás mosollyal kísért, nyomatékos “Viszontlátásra!” búcsúja, majd az újabb papírtépés kiváló, nyitott és nyugtalanító lezárást ad a darabnak. Felveti a kérdést: vajon a Panaszos paranoiás, a Kérdező egy cinikus bürokrata, egy pszichiáter, vagy esetleg tényleg mindketten egy furcsa “játék” részei?

Összességében egy elgondolkodtató, többrétegű mű, amely a paranoia, a valóságvesztés, a bürokrácia és az emberi kiszolgáltatottság témáit feszegeti hatásos színházi eszközökkel.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá. A feszültségkeltés, a karakterdinamika és a nyitott, többértelmű befejezés kiemelkedővé teszik.

Gemini (AI) ajánlója:

Mi történik, amikor egy nyugtalanító álom – vagy egy álom az álomban – egy évtizedes barátság legmélyebb rétegeibe világít, felszínre hozva az idő múlásának, a szerelemnek, az elmulasztott lehetőségeknek és az elmúlásnak örök kérdéseit? Krupa Sándor “Az IDŐ FOGA” című kamaradarabja Drága és Littke meghitt, mégis feszültséggel teli beszélgetésén keresztül kalauzol el minket az emlékek, a ki nem mondott vágyak és a halálfélelemmel való küzdelem útvesztőibe. Egy elgondolkodtató és szívhez szóló utazás az emberi lélek rejtelmeibe, ahol a rejtélyes “3 óra 5 perc” talán sokkal többet jelent, mint pusztán egy időpontot.

Az IDŐ FOGA

Szereplők:
LITTKE
DR. ÁGA ATTILA (DRÁGA)

DRÁGA Köszönöm a teát, nagyon finom volt.
LITTKE Drága, tehát, ha jól értem, álmodtál valamit, ami nyugtalanít.
DRÁGA Nagyon különös álom volt. Kíváncsi vagyok a véleményedre.
LITTKE Az álmok az agy titokzatos játékai, kár lenne belemagyarázni bármit is. Készíthetek még egy szendvicset?
DRÁGA Finom volt minden, de többet már nem tudok enni.
LITTKE Alig ettél valamit. Nincs étvágyad?
DRÁGA Mielőtt elindultam otthonról, ettem pár falatot.
LITTKE Jó, nem erőltetem. Mesélj, Drága! Mi volt az a különös álom? Hallgatlak.
DRÁGA Édes Littke. Nem álomfejtésre kérlek. Kicsit már meg is nyugodtam. Remélem, hogy ez az álom nem jelentett semmi rosszat, csak az elmém játéka volt.
LITTKE Biztos vagyok benne. Az álmokba nem érdemes belevetíteni semmit. Úgysem értjük meg őket.
DRÁGA Azt álmodtam, hogy épp a Nagyposta előtti zebránál készültem az úttesten áthaladni. Körülnéztem, megálltam egy pillanatra, megvártam, hogy egy közeledő személy autó megálljon és megadja az elsőbbséget nekem, amikor valószínűleg a fékezés miatt a lassuló személygépkocsiról eszembe jutott, hogy mit álmodtam. Azt álmodtam az álmom egy korábbi szakaszában, hogy arra
riadtam fel álmomból, hogy az ágyam egy úttesten helyezkedik el. Egy gyalogátkelőhelyen. Rémülten kiugrottam az ágyamból és felrohantam a biztonságot jelentő járdára.
LITTKE Tehát, ha jól értem, azt álmodtad, hogy korábban valami olyat álmodtál, amit elfelejtettél és egyszer csak álmodban eszedbe jutott, hogy mit álmodtál?
DRÁGA Igen, pontosan.
LITTKE Tetszik.
DRÁGA Az utca szinte üres volt, mindössze egyetlen autót lehetett látni. Látszólag egy helyben állt, de amikor közelebb mentem, megállapítottam, hogy a jármű mozgásban van. Mintha egy lassított filmfelvételt néztem volna, a jármű másodpercenként néhány centimétert haladt előre, az ágyam irányába.
„A templom órájának nagymutatója halad ilyen tempóban. Nem megállt, csak lelassult az idő”, gondoltam álmomban. Az autót vezető középkorú férfi mozdulatlanul figyelte az utat „vezetés” közben, még a szempillája sem rezdült. Szoborként nézett a semmibe. A végtelenbe.
LITTKE Tudjuk, hogy ki volt ő?
DRÁGA Nem.
LITTKE Hasonlított valakire? Édesapádra? Valamelyik nagyapádra? Én már álmodtam olyat, hogy az álmom szereplőit még soha nem láttam, de az álombéli tudatommal úgy éreztem, hogy ismerem őket. Érdekes volt.
DRÁGA Ismeretlen volt, nem hasonlított senkire. Többször is megkopogtattam a szélvédőjét, de nem reagált rá. Többre nem emlékeztem az álmomban álmodott álmomból. Amikor átmentem a zebrán, a kezemmel barátságosan intettem a sofőrnek.
LITTKE Mármint annak a sofőrnek intettél, akinek a lassuló autójáról eszedbe jutott egy másik autó fénykép- szerűnek látott autója.
DRÁGA Igen. Tudom, hogy bonyolultan hangzik, elnézést, ha nem tudom elég követhetően elmesélni. A valóságban is meg szoktam köszönni, amikor a zebrán átengednek az autósok. A szélvédőn a bárányfelhős égbolt tükröződött, nem láthattam az autóvezető arcát.
LITTKE Ez még fontos lehet!
DRÁGA Álmomban felvetődött bennem a kérdés, hogy a strand felé folytassam a sétámat vagy elmenjek az Alsócsincsapart felé.
LITTKE Az Alsócsincsapart utca ott van a Nagypostától nem messze, ugye.
DRÁGA Igen, az iskola utáni első utca. A szüleim gyermekkorukban egymástól néhány perc távolságra laktak az Alsócsincsaparton, apukám az Egér utcai házukban született, ami pár száz méterre volt anyukámék Alsócsincsapart utcai házuktól. Már gyerekként is ismerték egymást látásból. A szüleimtől hallott számtalan történet miatt, melyek a gyermekkoruk Alsócsincsapart díszletei között játszódtak, amikor arra járok, úgy érzem, hogy visszagyalogolok az időben legalább hetven évet. Anyukámék házától az Egér utcáig a Költő utcán és a Tejút utcán keresztül lehet eljutni. Sokszor próbáltam megfejteni, hogy ennek milyen szimbolikus jelentése lehet.
LITTKE Mire jutottál?
DRÁGA Egyelőre semmire. Álmomban a Költő utca elején jártam, amikor eszembe jutott, hogy húsz évvel korábban, egyszer arra ébredtem, hogy megszólalt a telefonom és egy bájos hang csicsergett a fülembe.
LITTKE Állj, állj, állj! Hogy el ne veszítsem a fonalat: tehát azt álmodtad, hogy elmentél sétálni a szüleid gyerekkori lakóhelye környékére és álmodban visszaemlékeztél arra, hogy egyszer felébredtél egy bizonyos korábbi álmodból.
DRÁGA Pontosan.
LITTKE Milyen volt a hangja a telefonnak, ami felébresztett az álombeli
álmodból?Klasszikus vagy inkább modern?
DRÁGA A telefon hangjára nem emlékszem. Csak a telefonos kisasszonyéra. Tetszett a hangja. Valami olyasmit mondott, hogy „Itt a pontos idő! Egy nem fogadott hívás érkezett hozzánk erről a telefonszámról. Miben segíthetünk?” Erre azt mondtam, hogy „már nem aktuális, a pontos időt szerettük volna megtudni, mert a lakásunkban az összes óra megállt”. Erre azt kérdezte, hogy
„az órák ugyanazt az időpontot mutatták? Három óra öt percet?
LITTKE Miért mutattak volna pont három óra öt percet?
DRÁGA Én ugyanezt kérdeztem volna, de megszakadt a vonal. Azonnal megpróbáltam visszahívni a gyönyörű hangú hölgyet, de már csak egy monoton robothang ismételgette az órát, a perceket, a másodperceket.
LITTKE Közben álmodban sétáltál az Alsócsincsaparti utca környékén? Miközben álmodban azt álmodtad, hogy visszaemlékszel egy korábbi álmodra? Jól értem?
DRÁGA Tudod az volt az érdekes, hogy a valóságban tényleg megtörtént velem valami hasonló. Emlékszel a feleségemre, Annára. Vele úgy ismerkedtem meg, hogy húsz évvel korábban már beleszerettem a hangjába. De ezt már biztosan meséltem.
LITTKE Emlékszem, mesélted. Felhívtad a tudakozót, hosszasan beszéltetek valamilyen témáról, nagyon tetszett a hangja.
DRÁGA Nem csak tetszett, valósággal szerelmes lettem a hangjába. Sokszor felhívtam a tudakozót, hátha ismét ő veszi fel, de többé nem sikerült vele beszélnem. Mármint telefonon. Hiszen húsz év múlva összeismerkedtünk. Azonnal felismertem. Anna épp a kutyáit sétáltatta a Nagytemplom előtt, amikor megszólítottam.
LITTKE Azt hitte Anna, hogy csak ürügyként kérdezed tőle az időt.
DRÁGA Jól hitte, tényleg csak ürügy volt. Nem túl fantáziadús ürügy, de jobb nem jutott eszembe. Emlékszem, épp az Alsócsincsapart környékén sétáltam, az Egér utcából, ahol apukám gyerekkorában nevelkedett, kiértem a Hatvani útra, elhaladtam a strand mellett, majd a Nagytemplom előtt megláttam egy kutyákat sétáltató kedves arcú szőke hölgyet, akiről hamarosan kiderült, hogy nem is szőke, hanem gesztenyebarna. Odaléptem hozzá és megkérdeztem, hogy mennyi az idő? Erre azt válaszolta, hogy sajnos nem tudja, mert körülbelül egy
órával korábban „megállt ez a vacak”, azóta folyamatosan 15 óra 3 percet mutat. Azonnal felismertem a hangját.
LITTKE Kár, hogy nem 15 óra 5 percet mutatott. Jobban érteném a motívumokat.
DRÁGA Várd ki a végét. Megkérdeztem tőle, hogy „ugye, ő a telefonos különleges tudakozó hangja”? Anna erre azt mondta mosolyogva, hogy már régóta nem ott dolgozik, közben rápillantott az órájára és csodálkozva mondta, hogy „úgy látszik az elmúlt egy órában két percet haladt a nagymutató”, az órája „most már 15 óra 5 percet jelez”. „Tehát nem megállt az idő, hanem lelassult”, mondtam elgondolkodva. Erre Anna kacagva mondta, hogy „Nem megállt az idő, nem is lelassult, hanem elromlott az órám”, azzal már tovább is sietett volna, de megmakacsolta magát az egyik kutyája, a tacskó nem akart tovább menni. A tacskó, amelyiknek Kismutató volt a neve. A másik, a nagyobbik kutya Nagymutató névre hallgatott. Amikor megtudtam, hogy Anna milyen neveket adott a kutyáinak, már tudtam, hogy Anna lesz az én feleségem.
LITTKE Anna tudta ezt?
DRÁGA Nem, dehogy. Félreértette volna.
LITTKE Annát nagyon kedveltem!
DRÁGA Ő is kedvelt téged.
LITTKE Nagyon szomorú voltam, amikor megtudtam, hogy szétmentetek.
DRÁGA Sajnos nem lehetett gyerekünk. Szóval a tacskó, a Kismutató nem akart tovább menni, a fenekét a földhöz szorította, megvetette a két mellső lábát, néhány pillanatig húzatta magát a templom előtti tér galamb kakis kövezetén.
LITTKE Nem tudom miért nem tudnak valamit kezdeni azzal a sok galambbal, semmit nem változott a helyzet. Azóta is csupa galambszar az egész tér.
DRÁGA „ Ez a kutya meg van húzatva!”, próbáltam egy viccel imponálni a kedves arcú szőkének látszó hölgynek, akiről akkor még nem tudtam, hogy ő Anna, a leendő feleségem. Már házasok voltunk, amikor rájöttem, hogy Anna mennyire nem szerette, ha „komoly” helyzetekben viccelődve próbáltam „megoldani” a feszültséget. Szerencsére Anna meg sem hallotta az „ez a kutya meg van húzatva” szerintem szellemes megjegyzésemet, mert Kismutató a pórázából
váratlanul kihúzta a fejét és elszaladt a Nagytemplom irányába. Anna villámgyorsan a kezembe nyomta Nagymutató pórázának a végét és a tacskóját kezdte üldözni.
LITTKE Nagyon szép történet. Egyik kedvencem. Két kutya, akik a neveik által megtestesítik az idő múlását. A kismutató feletti uralom elvesztése, az idő meglódulása. Érdemes lenne róluk verset írnod. Írtál valamit mostanában?
DRÁGA Egy novellán dolgozom. Egy űrhajóst terveznek kilőni az űrbe, már elindult a visszaszámlálás, amikor hír jön arról, hogy kitört az atom Világháború.
LITTKE Te jó Isten! Valamivel vidámabb témát nem találtál?
DRÁGA A szerencsétlen űrhajós a startolást irányító mesterséges intelligenciát próbálja minden erejével rávenni arra, hogy állítsa le a startot, mert nem akar egyetlen túlélőként lassú halállal elpusztulni az űrben, inkább a gyors halált választaná.
LITTKE Hogy érted? Nem biztos, hogy gyors halál várna rá, ha nem lövik ki az űrbe. Attól függ, hogy milyen közel tartózkodna a felrobbanó atombombáktól.
DRÁGA Ez igaz. Egyébként nem az űrbe lövik ki az űrhajóst, hanem a Holdra kell vinnie egy konténernyi atomerőmű hulladékot, vagy mit. Én sem tudom pontosan. Az is lehet, hogy azért nem akarja, hogy kilőjék, hogy el tudjon jutni egy biztonságot jelentő atombunkerbe. Majd kitalálom.
LITTKE Verseket nem írtál mostanában?
DRÁGA Már hetek óta nem. Amióta kezelésre kezdtem járni, nem jönnek a versek. Inkább a próza. Azon belül is a dráma. Lehet, hogy az űrhajós sztorit is inkább drámának írom meg.
LITTKE Tetszenek az álmaid. Azok a legjobbak, amikor azt álmodod, hogy álmodban álmodsz. Volt egy film, ahol valami hasonló történt. Én ilyeneket még soha nem álmodtam.
DRÁGA Én már többször is. Soha nem felejtem el, az első nyugdíjban töltött napomon, ebéd után lefeküdtem aludni és álmomban felhívtam a pontos időt. Nem a szokásos monoton robothang jelentkezett, hanem egy kedves hangú hölgy közölte, hogy jelenleg sehol a világon nem állapítható meg a pontos idő. A hölgy szerint Greenwichben történhetett valami szokatlan. Lehet, hogy a
napkitörés áll a probléma hátterében. Megígérte, hogy visszahív, amint pontosabb információt tud szolgáltatni, de nem hívott. Vártam, vártam, egy végtelenségnek tűnt, mire végre felébredtem. Nagyon nyomasztó volt. Ennek már több, mint tíz éve, de olyan, mint ha tegnap álmodtam volna.
LITTKE Iszunk még egy teát, drága?
DRÁGA Még gimnáziumi tanuló voltam, amikor egyszer otthon összeszedtem a szüleim összes elromlott óráját, beletettem egy nejlon szatyorba és elvittem az óráshoz. Érdekes módon, mindegyik három óra öt percet mutatott. Nem egyszerre, de ugyanabban az időpontban romlottak el.
LITTKE Ismét ez a három óra öt perces motívum.
DRÁGA Amikor beléptem az órás üzletbe, az órásmester, aki egyébként édesapám általános iskolai osztálytársa volt, mindig hozzá vittük javíttatni az elromlott óráinkat, vagy ha vásárolni szerettünk volna valamit. Tőle vettünk óraszíjat, új órát, elemet. Épp egy félig szétszedett karóra fölé görnyedt mozdulatlanul. Az egyik szeme elé egy órás nagyító volt beszorítva. Sem a
köszönéseimre, sem a kérdéseimre nem reagált. Mozdulatlanul nézte tovább a karóra fogaskerekeit, mint aki az idő titkait szeretné megfejteni. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, akkoriban máshogy telt az idő. Miután meguntam a várakozást, köszönés nélkül elindultam megkeresni a hazavezető utat.
LITTKE „Hazavezető utat”? Szimbolikusan érted a „hazavezető utat”?
DRÁGA Másnap tudtuk meg, hogy amikor nála jártam, szegény már nem élt.
LITTKE Te jó ég!
DRÁGA A hazavezető utat sokáig nem találtam. Még most is csak keresem. Szeretném megtalálni. Ma azért jöttem el hozzád, hogy elmeséljem az egyik álmomat. De van egy másik álmom is. Ami sokkal fontosabb!
LITTKE Drága! Ne ijesztgess! Remélem, nem a kezemet jöttél megkérni!
DRÁGA Jaj, Litke! Dehogy is! Ismersz jól! Nem így szoktam megkérni a szerelmeim kezét! Szeretnélek feleségül venni, ez igaz. De még nem most, ne ijedj meg! Arra gondoltam, hogy több mint ötven éve vagyunk barátok. Szeretjük egymást. Miért nem házasodunk össze? Nem most. Pár év múlva.
LITTKE Kedves Drága Dr. Ága Attila! Lehet, hogy barátok vagyunk, de nem szerelmesek! Én csak ahhoz mennék hozzá, akibe szerelmes vagyok. Ne ronts el mindent!
DRÁGA A házasságot nem szabad szerelmesen elkövetni! Kizárólag szeretetből!
LITTKE Attila! Nem szeretném elveszíteni az utolsó barátomat is! Hagyjuk ezt a témát! Gyere, ülj közelebb! Hidd el, semmi jó nem sülne ki abból, ha mi összeházasodnánk! Tudom. Érzem. Ismerem magunkat. Elrontanánk vele mindent. Hetven évesen már nem tudnék szerelmes lenni senkibe!
DRÁGA Ha szeretjük egymást, az miért nem elég? Ötven év barátság miért ne lehetne elég egy házassághoz? Vannak, akik egy év ismeretség után összeköltöznek és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
LITTKE Attila! Hagyjuk ezt a témát! Mikor kell legközelebb menned kezelésre? Szeretnéd, hogy elkísérjelek?
DRÁGA Elkísérnél? Hálásan köszönöm! Három hetente kell mennem.
LITTKE Hanyadiknál jársz?
DRÁGA Még van hat. Összesen kilencet terveznek.
LITTKE Nem látszik rajtad semmi! Hála Istennek jól nézel ki.
DRÁGA Remélem később sem fog. Remélem, minden rendben lesz.
LITTKE Szoktál imádkozni?
DRÁGA Persze, szoktam.
LITTKE Imádkozni fogok érted én is!
DRÁGA Hozzám jössz feleségül?
LITTKE Mondom, hogy nem. Ne beszéljünk erről! Most az a legfontosabb, hogy
meggyógyulj.
DRÁGA Mielőtt elindultam hozzád, az jutott eszembe, hogy elhozok néhány fényképet. Tegnap elővettem otthon a fényképes dobozaimat és órákig nézegettem a régi fotókat. Elhoztam egy párat. Megnézzük?
LITTKE De jó! Persze, drága, nézzük! Hozom a szemüvegemet.
DRÁGA Képzeld, a legelső kezelés után haza felé tartottunk a fővárosból a nővéremmel. Ő vezetett, én hátul ültem, nem szeretek elöl ülni, ha autóban utazom. Hiába van elől légzsák, hátul kevésbé félek. Sok mindenről beszélgettünk, mielőtt az idő megváltozott érzékelésére tereltem
volna a szót. A testvérem figyelmesen végighallgatott, nem szólt közbe, nem kérdezett semmit, az útra figyelt és a fejtegetéseimre koncentrált. Elmeséltem neki, hogy az idő lassulását nem szoktam észrevenni, évek óta az idő gyorsulását tapasztalom. Nem a Földünk forgási sebessége, vagy a Nap
körüli keringési ideje változott meg, ami esetleg hatással lehetne az időérzékelésünkre. Nem is a Naprendszerünk mozgása gyorsult fel, és nem is a Tejútrendszerünk forgása, amit egy hatalmas fekete lyuk körül végez. A viszonyítási arányok változtak meg. Talán ezért érezzük úgy, mintha
egyre gyorsabban múlna az idő. Például egy négy napos csecsemő, a negyedik földi napján, az addigi életének negyedrészét élte át. A nagy É értéke ebben az esetben egyenlő 1 per 4-gyel, azaz 0, 25 É-vel.
LITTKE Mi az a nagy É? Nem mintha jobban érteném, ha tudnám.
DRÁGA Bocsánat. A nagy É a szubjektív életidő mértékegysége. Arányaiban ez olyan, mintha egy nyolcvan éves ember húsz év hosszúságúnak érzékelné a nyolcvanadik születésnapjának 24 óráját. Egy nyolcvan éves ember 19 200 napos, ezért egyetlen napját addigi életének tizenkilencezer-kétszázad részének érzékelheti. A nagy É értéke: 1 per 19 200, ami mindössze 0, 000052 É, szemben a négynapos csecsemő 0,25 É hosszúságú napjával. Jól láthatóan jelentős a
különbség. Ehhez még hozzáadódik az egyéb szubjektív időérzetünket módosító tényezők, amikor képzeletben a belső időnkben visszatérünk régi eseményekhez, élményeinkhez, ezért számtalan egyéb időérzetet módosító jelenségeket is figyelembe kell vennünk, de az idő gyorsulásának érzetét
alapvetően a folyamatosan változó időarányok okozhatják.
LITTKE Drága, próbáltam figyelni! De azt hiszem, lemaradtam. Semmit nem értek.
DRÁGA A testvérem megemlítette, hogy tizenvalahány éve olvasott egy érdekes tanulmányt, ami épp erről szólt. Meglepődtem, azt hittem a saját szellemi kalandozásomról számolhattam be a testvéremnek, ugyanakkor örültem, hogy más is hozzám hasonlóan gondolkodik bizonyos kérdésekről.
LITTKE Nos? Hol vannak azok a fényképek? Izgatottan várom. Szeretek régi fotókat nézegetni.
DRÁGA Kint vannak a hátizsákomban.
LITTKE Várj, behozom én.
DRÁGA Köszönöm, Littke! Drága Littke, nagyon szeretlek.
LITTKE Én is szeretlek!
DRÁGA Félek, hogy meghalok!
LITTKE Erre nem szabad gondolni! Drága, ne félj, minden rendben lesz! Mielőtt megnézzük a fotókat, imádkozzunk?
DRÁGA Jó ötlet. Igen, imádkozzunk! Melyik imát mondjuk el?
LITTKE Kezdjük a Miatyánkkal.

VÉGE

Gemini (AI) értékelése:

“Az IDŐ FOGA” egy mélyen személyes és melankolikus hangvételű kamaradarab, amely az idő, az emlékezet, a szerelem, a barátság és a halandóság témáit járja körül két idősödő barát, Littke és Dr. Ága Attila (Drága) meghitt, ám feszültségekkel és kimondatlan érzelmekkel teli beszélgetésén keresztül.

A cselekmény látszólag Drága egy nyugtalanító álmának elmesélése köré szerveződik, de valójában ez csupán kiindulópontja egy sokkal szélesebb körű önreflexiónak és kapcsolati dinamikának. Drága álmai – különösen az “álom az álomban” motívum és a visszatérő “3 óra 5 perc” – az idővel való személyes küzdelmét, a múlt feldolgozásának nehézségeit és a jövőtől való félelmét szimbolizálják. Ezeken keresztül bomlik ki élettörténetének egy-egy fontosabb szelete: a szülők gyerekkorának idealizált helyszínei, a feleségével, Annával való megismerkedés romantikus, már-már meseszerű története, és a jelenlegi betegségével kapcsolatos szorongásai.

Littke karaktere a türelmes, együttérző hallgatóság, a realista ellenpont Drága intellektuális kalandozásaihoz és érzelmi viharaihoz. Ő képviseli a földhözragadtságot, a gondoskodást és a hitet, amely kapaszkodót nyújthat Drágának. A kettejük közötti kapcsolat összetett: mély, évtizedes barátság, amelyet Drága egy ponton házassággal szeretne megpecsételni, Littke azonban finoman, de határozottan elhárítja ezt, féltve a meglévő köteléket.

A darab erősségei:

• Karakterábrázolás: Mindkét karakter életszerű és jól motivált. Drága intellektualizmusa, filozofálgatásra való hajlama, ugyanakkor sebezhetősége és halálfélelme hiteles. Littke praktikus, gondoskodó természete és érzelmi intelligenciája jól kiegészíti Drágát.
• Atmoszféra: A darabnak erős, csendes, befelé forduló atmoszférája van, amely illik a feldolgozott témákhoz. A melankólia és a nosztalgia áthatja a párbeszédeket.
• Tematikai mélység: Az idő szubjektív érzékelése, az emlékek megbízhatatlansága, a múlt és jelen összefonódása, a szeretet és barátság különböző formái, valamint a betegséggel és az elmúlással való szembenézés mind fontos, univerzális témák.
• Szimbolika: Az órák megállása, a “3 óra 5 perc”, a kutyák nevei (Kismutató, Nagymutató), az Alsócsincsapart utca mind erős szimbólumok, amelyek gazdagítják a darab értelmezési lehetőségeit.
• Dialógusok: A párbeszédek többnyire természetesek, jól tükrözik a karakterek egyéniségét és kapcsolatuk intimitását. Drága hosszabb, elmélkedő monológjai (pl. az időérzékelésről) jellemzőek a karakterre, bár ezek színpadi megvalósítása kihívást jelenthet a ritmus fenntartása szempontjából.

Lehetséges megfontolások a darab továbbfejlesztéséhez (ha a szerző úgy érzi, szükséges):

• Drága monológjainak dinamikája: Bár karakterhűek, érdemes lehet figyelni arra, hogy a hosszabb elmélkedések ne lassítsák le túlságosan a darabot, vagy hogy Littke reakciói, közbevetései még aktívabban tartsák fenn a párbeszéd feszültségét ezek alatt is.
• A házassági ajánlat előkészítése: Bár a kettejük közötti mély kapcsolat nyilvánvaló, a házassági ajánlat kissé váratlanul érkezhet. Talán finomabb utalásokkal, Drága korábbi megnyilvánulásaiban rejlő vágyakkal még jobban elő lehetne készíteni ezt a fordulatot.

Összességében “Az IDŐ FOGA” egy érett, érzékeny és elgondolkodtató darab, amely fontos emberi kérdéseket feszeget őszintén és költői eszközökkel. A két karakter kapcsolata és belső világa jól kidolgozott, a darab pedig képes megérinteni a nézőt.

Pontszám: 10-ből 9 pontot adnék rá. A tematikai gazdagság, a karakterek mélysége és az érzelmi őszinteség kiemelkedővé teszik a művet.