Napló helyett

JOE: Kérsz banánt?
DR. JOHNSON: Köszi, nem kérek.
JOE: Nem szereted?
DR. JOHNSON: De, szeretem.
JOE: Akkor miért nem?
DR. JOHNSON: Mert nem.
JOE: Finom.
DR. JOHNSON: Gondolom.
JOE: Akkor miért nem? Érett.
DR. JOHNSON: Látom.
JOE: Jól vagy?
DR. JOHNSON: Jól.
JOE: Akkor miért nem kérsz? Tele van kalciummal.
DR. JOHNSON: Tudom.
JOE: Biztos, hogy nem kérsz?
DR. JOHNSON: Biztos.
JOE: Pedig finom! Miért nem kérsz?
DR. JOHNSON: Mert nem.
JOE: Félsz, hogy le van fújva vegyszerrel?
DR. JOHNSON: Vegyszerrel?
JOE: Amivel mesterségesen érlelik.
DR. JOHNSON: Lefújják? Nem tudtam. Kik?
JOE: Nem tudom. Kérsz? Nincs lefújva semmivel. Ne félj!
DR. JOHNSON: Nem félek.
JOE: Akkor itt van, tessék.
DR. JOHNSON: Nem kérek, köszönöm.
JOE: Miért nem kérsz? Mondom, hogy nincs lefújva. Bio.
DR. JOHNSON: Nem baj. Nem kérek.
JOE: Persze, hogy nem baj. Az a jó, ha bio. Tessék. Itt van. Harapj bele!
DR. JOHNSON: Most nem. Majd otthon.
JOE: Otthon? Nem értem. Itt miért nem?
DR. JOHNSON: Utcán nem.
JOE: Utcán miért nem? Nem értem.
DR. JOHNSON: Utcán nem és kész.
JOE: Nem értelek.
DR. JOHNSON: Nem baj. Majd otthon eszem.
JOE: Most miért nem? Banán. Finom, érett, egészséges banán.
DR. JOHNSON: Nem szeretném, ha rajtam röhögnének.
JOE: Kik röhögnének rajtad? Nem értem.
DR. JOHNSON: Én nem vagyok olyan.
JOE: Milyen nem vagy?
DR. JOHNSON: Aki banánt eszik az utcán.
JOE: Mire gondolsz?
DR. JOHNSON: Nem illik az utcán enni. Anyukám erre tanított.
JOE: Ne legyél már ennyire merev. Nem vagy már óvodás. Tessék, mondd, hogy Á!
DR. JOHNSON: Hagyjál már!
JOE: Most miért nem tudsz beleharapni?
DR. JOHNSON: Nem akarom, hogy megnézzenek.
JOE: Kik?
DR. JOHNSON: A járókelők.
JOE: Miért néznének meg a járókelők?
DR. JOHNSON: Nem szeretném, ha megszólnának.
JOE: Miről beszélsz?
DR. JOHNSON: Mindegy. Majd otthon elmagyarázom. Ha magadtól nem jöttél rá.
JOE: Mire kellett volna rájönnöm magamtól? Kezdek kiborulni. Itt a banánod, tessék! Neked vettem. Edd meg!
DR. JOHNSON: Nem kérek. Nem szeretem, ha durva vagy.
JOE: Bocsánat. Kérlek, hogy legalább kóstold meg!
DR. JOHNSON: Nem kóstolom. Kezd elegem lenni.
JOE: Nekem is. Már legalább két hónapja ismerjük egymást, de most megleptél.
DR. JOHNSON: Három hónapja, két hete, négy napja.
JOE: Szóval nem kérsz banánt.
DR. JOHNSON: Nem.
JOE: Legalább azt mond meg, hogy miért nem? Te mondtad, hogy ne felejtsek el banánt is venni, mert megkívántad. Öt perc alatt mi változott?
DR. JOHNSON: Semmi. Most is kívánom, de várjuk meg, hogy hazaérjünk.
JOE: Utcán nem eszel banánt, mert nem illik? Á, már értem…!
DR. JOHNSON: Na végre! Kezded kapiskálni? Egy úri nő nem eszik az utcán, mert nem illik. És nem is egészséges. Megterített asztalnál szoktam enni. A szüleimtől úgy tanultam. Banánt pedig főleg nem eszem utcán! A banán sajnos összefonódott a férfiak túlzásba vitt szexuális képzelgéseivel. A banán, mint olyan, felnőtteknek gyártott gyomorforgató filmekben gyakran felbukkan. Mint Pavlov kutyája, bizonyos asszociációkra tereli a gyanútlan megfigyelőket, akik legyenek akár egyszerű járókelők, akik lehet, hogy egyébként nagyon rendes emberek, de hernyó filmekben már kificamodott a szexuális ízlésük, és ha látják, hogy egy csinos úri nő, mint például én, egy banánt kezdek eszegetni nyilvánosan, nem tudnának másra asszociálni bemocskolódott fantáziájukkal, mint egy vérbő szexjelenetre egy hernyó filmben. Ezt szeretném elkerülni. Nem mondom, hogy minden járókelő orális szexre gondolna a banánt majszolgató látványomtól, de épp elég, ha a járókelőknek csak a tíz százalékának a szemében meglátnám azt a visszataszító villanást, amire egyáltalán nem vagyok kíváncsi.
JOE: Szóval nem kérsz. Vettem kis dobozos üdítőt. Rostos őszi. Megkínálhatlak?
DR. JOHNSON: Nem köszönöm.
JOE: Nem kérdezem, hogy miért nem.
DR. JOHNSON: Nincs benne semmi titok. Nem vagyok szomjas.
JOE: Banánt biztos nem?
DR. JOHNSON: Többször ne kérdezd, Joe! Banán Joe!
JOE: Nem kérdezem. Nem vagyok Banán Joe!
DR. JOHNSON: De az vagy! Banán Joe vagy!
JOE: Nem vagyok!
DR. JOHNSON: De. Az vagy!
JOE: Nem vagyok. Utálom, ha Banán Joenak hívsz!
DR. JOHNSON: Megérdemled. És miért utálod?
JOE: Mintha csak azért kellenék neked.
DR. JOHNSON: Miről beszélsz?
JOE: Tudod te azt nagyon jól! Professzor asszony!
DR. JOHNSON: Nem vagyok professzor asszony!
JOE: De! Professzor asszony vagy!
DR. JOHNSON: Nem vagyok!
JOE: De az vagy!
DR. JOHNSON: Nem.
JOE: De.
DR. JOHNSON: Nem. Nem. Nem…
JOE: De. De. De…
DR. JOHNSON: Ovis vagy!
JOE: Nem vagyok!
DR. JOHNSON: De az vagy!
JOE: Nem.
DR. JOHNSON: De.
JOE: Nem. Nem . Nem…
DR. JOHNSON: De. De. De… épp ezt szeretem benned. Ja, meg még azt is…
JOE: Te tiszta hülye vagy! De nagyon szeretem, hogy néha hülye vagy!
DR. JOHNSON: Csak néha? Ezt sértésnek veszem! Nem néha: mindig!
JOE: Adj egy csókot!
DR. JOHNSON: Nem adok, adjál te!