Napló helyett

Írta: Krupa Sándor

APA: Fiam, végül is átugrottál melózni a Napra?
FIÚ: Igen, apám, de csak néhány napra.
APA: Nem úgy volt, hogy tovább maradsz?
FIÚ: Nem volt ott jó nekem.
APA: Látod, mondtam előre. Egyél még!
FIÚ: Köszönöm, nagyon finom.
APA: Tényleg nagy ott a hőség?
FIÚ: Nagy.
APA: Nem sültetek meg?
FIÚ: A védőruha megvéd. A munkásszállás egy megbízható építmény. Csak a légkondi vacakolt, majd megfagytunk.
APA: Fagyoskodtál a Napon?
FIÚ: Megjavítottuk.
APA: Van ott rendes, jó levegő?
FIÚ: A szállásunkon volt. A szkafanderben is volt.
APA: Anyád mesélt valamit, de nem értettem: hogy vertek át?
FIÚ: Azt ígérték, hogy ezer szol napidíjat fogunk kapni egy éven keresztül. Ha aláírunk.
APA: Itt a Földön már ötszáz is jónak számít.
FIÚ: Jó lett volna. De félrevezettek. Egy nap a Napon sokkal hosszabb, mint a Földön.
APA: Erről már hallottam. Hány nap egy nap a Napon?
FIÚ: Nekünk szerencsénk volt. Minket az egyenlítőre vittek. Ott csak 25 napig tartott. Akik a pólusokra mentek, azok jobban megjárták, mint mi. Nekik az ezer szolért 35 napig kellett dolgozniuk.
APA: Az egy földi napra elosztva, nem sok.
FIÚ: Ha kiszámítom Földi időre vetítve: negyven szolt kerestem volna naponta. Nem pedig ezret. Rászedtek.
APA: Fiam, én mondtam neked, hogy maradj a fenekeden.
FIÚ: Már bánom, hogy nem hallgattam rád, édesapám.

Az apja elhallgatott. Kihúzta a konyhaasztalfiókot, elővett belőle egy papírzsebkendőt és törölgetni kezdte vele a szemét, majd belefújta az orrát. Szétnyitotta, megnézte, hogy véres lett-e a zsebkendő.

FIÚ: Az is lehervasztott, hogy nem volt napfelkelte. Se napnyugta. Vagy ha volt is, mi ott nem láthattunk belőle semmit. Ezt sejthettük előre, de azt ígérték, lesz helyette „káprázatos” földkelte. És „lenyűgöző” földnyugta.
APA: Az se volt, fiam? Ó, szegény fejed.
FIÚ: Volt, de nem olyan. Semmi nem látszott belőle. Kisebb volt a Föld, mint egy légypiszok az ablakon. Becsaptak ezzel is.
APA: Jó, hogy itt vagy. Örülök, hogy hazajöttél.
FIÚ: Ijesztő volt az is, hogy nem voltak árnyékok. Sehol, senkinek és semminek.
APA: Mi abban az ijesztő?
FIÚ: Nem tudom, de sokan mondták, hogy félnek.
APA: Mitől féltek? Olyanról már hallottam, hogy valaki megijedt a saját árnyékától, de olyat még nem, hogy beijedt annak a hiányától.
FIÚ: Nem tudom. Én sem értem. De a legrosszabb az egészben az lett volna, ha aláírok egy évet.
APA: Ne is mondd, fiam. Nem bírtad volna. Ismerlek, egy év munka a Napon megviselt volna.
FIÚ: Ha aláírtam volna egy évre a szerződést, nagyon pórul jártam volna.
APA: Én is ezt mondom, fiam. Jó, hogy hazajöttél. Anyád boldog lesz. Állandóan az hajtogatja, hogy mikor jössz már.
FIÚ: Póruljártam volna, mert nincsenek ott évek. Hanem vannak helyette hosszú napok, jönnek egymás után a végtelenségig, de soha nem érünk az évnek a végére.
APA: Miért nincs vége az évnek? Ezzel is becsaptak?
FIÚ: Be. Elmagyarázom. Mit értünk egy év alatt? Egy év az, amíg a Föld megkerüli a Napot. Mi a Napon az egy év? A Napon nincs év, mert a Nap értelemszerűen nem kerülheti meg a Napot soha.
APA: Igaz, fiam. Az nem tudja önmagát megkerülni. Jól beszélsz. Sajátmagát? Cseles. Jól rászedtek benneteket.
FIÚ: Ha aláírok egy évet, örökre ott kellett volna dolgoznom. Míg meg nem halok.
APA: Soha nem ért volna véget az év.
FIÚ: Soha, édesapám. Örökre ötvenkét éves maradtam volna.
APA: Az maga lett volna a halhatatlanság.
FIÚ: Az. De nem a legkellemesebb fajtája.
APA: Nem, bizony! Egyáltalán nem.
FIÚ: A vége az lett, hogy hazarepültem egy kereskedelmi naszáddal. Kiderült, hogy a kapitány fiával együtt voltunk katonák a Vénuszon. Látod, apám, ilyen kicsi a világ. Jó fej volt, ingyen hazahozott.
APA: Örülök, hogy itt vagy, fiam. Isten hozott. Maradj velünk! Maradj velünk örökre. Megbeszélem anyáddal, ha felébred. Boldogan bele fog egyezni, meglátod! Egyél még, ha jól esik!
FIÚ: Köszönöm, jól laktam. Köszönök mindent, édesapám.