Napló helyett

A műsorvezető a polip szerű csápjaival és millió szemével annyira ronda volt, hogy nem mertem ránézni, szemkontaktust nem tudtam felvenni vele, lehetetlen lett volna ennyi szemmel, de nem is akartam, inkább átnéztem fölötte, és bámultam a műsor próbáját a falakon elhelyezett monitorokon keresztül, de alig fogtam fel valamit a látványból, kába voltam, a műsorvezető hangja mintha egy sercegő bakelitlemezről hangzott volna fel, forgott velem a világ, a műsorvezető elmagyarázta, hogy mit kell majd tennünk a műsorban, amikor megkapjuk a jelet, lassan ledobom majd magamról a ruháimat, egy üveg vörösbort kell majd lassan megiszogatnom, és kortyonként kell átcsókolnom a műsorvezető szájába, miközben lassúznom kell a műsorvezetővel, majd miután becsókoltam az üveg vörösbort, vessem le magamról a ruháimat, de el ne felejtsem, hogy a végén a bugyimat föl kell hajítanom a csillárra, majd vetkőztessem le a műsorvezetőt is, és kezdjünk el táncolni arra a bizonyos Nick Cave számra, a Do You Love Me hangjaira, ami nekem köszönhetően minden talamári lakónak a kedvence lett, és a műsorvezetővel szenvedélyesen legyünk egymáséi, de pont úgy, ahogyan a valóságban történt húsz évvel ezelőtt, amikor a férjemmel szerelemre lobbantunk egymás iránt azon a bizonyos éjszakán, legyen tökéletes a hasonlóság, a rajongótáborom már nagyon várja, az extázistól szét fogják szedni a stúdiót, ha meglátnak engem, a Talamár bolygó lakóinak kedvenc pornószínésznőjét.
Próbáltam elmotyogni, miközben egy kis nyál folyt ki a számból, hogy nem vagyok pornószínésznő, itt valami félreértés lehet, arról sem tudtam, hogy be voltam kamerázva, és nem járultam hozzá, hogy a legintimebb életembe idegenek bepillantást nyerhessenek és hogy titokban megfigyelhessék a szexuális életemet, ez undorító és förtelmes, nem vagyok hajlandó részt venni semmiben, haza akarok menni, és hogy mertek idehozni a beleegyezésem nélkül, ez emberrablás, és kikértem magamnak, azonnal vissza akarok bújni az ágyamba, a férjem mellé, aki lehet, hogy még észre sem vette, hogy eltűntem mellőle.
Ekkor a műsorvezető mellé lépett valaki, akinek szintén milliónyi szeme volt de az ő csápjai hosszabbak és vaskosabbak voltak, a sztár művésznő nem akar részt venni a tiszteletére rendezett saját jubileumi műsorában, mondta gúnyosan a műsorvezető, erre a hosszú csápú gyorsan kiadta az utasítást, hozzák el sürgősen a férjemet, és majd vele adjuk elő a jelenetünket, de gyorsan, mert mindjárt kezdődik a műsor.
Néhány pillanat múlva már hozták is szegénykémet, nagyon riadtak voltak a szemei, látszott rajta, hogy nincs magánál, valamivel őt is elkábíthatták, de így legalább nem halt bele a félelembe, megkapta az utasításokat, és amikor eljött az ideje, betereltek minket a stúdióba, felcsendült a Nick Cave szám, és mi elkezdünk szerelmesen táncolni, ittam egy korty bort és áttöltöttem egy csókkal az ő szájába, éreztem, hogy nincs magánál, és én sem voltam teljesen a tudatomnál, de tettük a dolgunkat, mint két beprogramozott robot, a bugyimat csak második kísérletre sikerült földobnom a csillárra, de az őrjöngő közönséget ez a malőr nem zavarta, tombolt, fütyült, extázisban csápoltak néhányan az első sorokban, valamelyik próbált megérinteni a csápjával, de a biztonságiak nem engedték, hátracsavarták a csápjait és ki akarták vezetni a stúdióból, de kiszabadította magát, odarohant hozzám, átölelt és autogramért kezdett könyörögni.