Krupa Sándor: PERNYE ÉS HÓ HULL AZ ÉGBŐL

Ólomba öntött lomha álom

szerelmemet nem találom

pernye hull az égből

elégett körülöttem minden szó

végre ébresztőt fúj mellettem a párom

fölriadok

hálás vagyok érte

az ébresztőt ön kérte

kérdi nevetve

piros az orra

egész éjszaka trombitált

mint egy kedves zenebohóc

ő volt ma az ébresztőóra

már nem fázom

mondja dáthásan

azután egyszerre megszépülünk a hajnali fényben

ülünk egymás mellett kéz a kézben

nézünk ki a fejünkből és az ablakon

csipkés a függöny és hófehér

jön már

egy hatalmas felhőt görget maga előtt

az egyik hajnali fénysugár

hamarosan

hó hull az égből



Hozzászólás