éjfél volt mire a szállodába értem
a repülőtértől taxival
három percig sem tartott az út
mérges volt a sofőr
nem tudtam miért
nem értettem a nyelvén
sok borravalót adtam
hátha megenyhül
nem szeretek idegen országban
sötét utcán
egyedül mászkálni éjszaka
miért nem találják már fel a kerekes bőröndöt
nem kellene cipekedni
ha itt lennél
felnevetnél
és azt mondanád
mekkora ötlet a kerekes bőrönd
adjuk be a találmányi hivatalba
a nagybátyád ott dolgozik
segítene
együtt fogadtuk meg
hogy nem utazunk repülővel
se hajóval
megszegtem
nem haragudnál
megértenéd
el kellett jönnöm
el kellett fogadnom a meghívást
itt lesznek mindannyian
itt lesz Alice
Bertille és Coralie
eljön Daphné és Esther is
itt lesz mindenki
csak te nem
sokszor próbáltam megfejteni
a névsort
miért emlékeztet egy
szöveges matematikafeladat szereplőire
nem lehet véletlen
mi az üzenet
ha matematikatanár lennék
vagy teológus
érteném
a taxis valamit ingerülten ismételget
a felső metszőfogai között van egy rés
talán szid valakit
nem értem a nyelvét
borravalót adok
nem segít
dühöng tovább
éjfél van
a szobám ajtaja nem nyílik
a kulccsal úgy kell kinyitni mintha bezárnám
kinézek az ablakon
egy tűzfal tégláit világítja meg a szobámból
sugárzó fény
nincs erőm zuhanyozni
végig dőlök az ágyon
bámulom a plafon mintáit
hasonlítani kezdenek
az egyik egy női alakra
hosszú földig érő ruhában vonul valahová
kezében van valami
nem tudom mi semmire nem hasonlít
csak önmagára
egy mintára
ha itt lennél
te feküdnél az ablak felőli oldalon
kipakolnál a bőröndökből
kinyitnád a szekrényt
a ruháinkat gondosan vállfákra akasztanád
kérdeznél valamit kedvesen
valamivel megnevettetnél
eltűnnél a fürdőszobában
de most nem örökre csak fél órára
a vízcsobogás után csönd lenne
a fürdőkád forró vizének csobogásából következtetnék
melyik testrészednél jársz
hallanám ahogyan a bokádat fürdeted
majd a lábujjaidat
a térded a combod
tudnám hogy mikor dőlsz hanyatt a vízben
egyik kezed a köldöködön a másik az öledben
behunyod a szemed
rám gondolsz szerelmesen
mire kijössz a fürdőszobából a földig érő hálóingedben
én már megágyazok
bebújok melléd a tiszta paplan alá
kezedben tartasz valamit nem tudom mit
semmire nem hasonlít csak önmagára
egy plafonon lévő mintára
mellém fekszel átkarolsz a fejed a mellkasamon
valamelyik hajtincsemet kiválasztod babrálni kezded
hosszú évekig
mondasz valamit a fürdőszobáról
elsuttogod hogy mikor lettél belém szerelmes
először elviselhetetlennek gondoltál
anyukádat szeretnéd gyakrabban látogatni
kéred költözzünk közelebb hozzá
éjfélt üt az óra mire a szállodába érkezem
a taxis valamiért dühössé válik fizetéskor
hatalmas rés van két metszőfoga között
a portás alig találja a szobakulcsomat
fáradt vagyok
ruhástól végig dőlök az ágyon
nézek egy mintát a plafonon
próbálok elaludni
holnap nehéz
beszélnem kell velük
bocsánatot kell
reggel kilenckor lesz
három órát tudok
hétre kértem ébre
Napló helyett 