az eső többször is bekopogtat a tetőn
hegyi úton kanyarog alattam valahol a Pilisben
gyorsuló tempóban rozsdásodik körülöttem
idén lesz harmincegy
édesapámtól örököltem
a garázzsal együtt
Rám-szakadék
a közelben
emlékek jönnek elő az egyik ösvényen
behúzom a kéziféket
feljajdulnak
esemest írok
gyorsat
rövidet
láthatatlanul tovarezeg
a jéghideg esőben
libabőrösödő hullámtestén
a tetoválásom
„jól sikerült, hazamegyek, szeretlek”
Ottóm torkát kezdi köszörülni a slusszkulcsom
a városban egy piros
be akar csapni
már zöld
már zöld
már zöld
a hangod esőcseppenként kottázódik
a halkan doromboló macskakövön
fák világítanak villogó zöldben
a napfelkelte átmérőjéből
kiszámolom a napsugarak hosszát
a hegyes, dombos szögekben érkező ragyogásban
utoljára még finoman fölengedem a kuplungot
(K. S.)
Napló helyett 
Hozzászólás