DE RÉG VOLT

szél tép szét

felhőfalevelet

a tájból hozzám menekül

egy tűéles kép

mint kutya a gazdájához

kit

ha vadkan kerget

a gazda félelemtől

dermedt

arca

pixelek cicaharca

befolyik a fénygépembe

havas eső a képembe

a gallérom mögé

lassan múlnak a milliomod

másodpercek

ragadozót támad a préda

felhőkből fél körben

angyalok szállingóznak

a busz ablakán

benéznek néha

méregetik a páromat

robog a táj mellettünk

tartják velünk a tempót

a fakezű dombok

szavakat ejtenek ki sután

a kezükből

valamelyik égi akcentussal

horkolunk együtt

valahol

valamelyik ülésen

valahol

a busz közepén

de rég volt

(K. S. 2020. október)



Hozzászólás