szél tép szét
felhőfalevelet
a tájból hozzám menekül
mint kutya a gazdájához
kit
ha vadkan kerget
a gazda félelemtől
dermedt
arca
pixelek cicaharca
befolyik a fénygépembe
havas eső a képembe
a gallérom mögé
lassan múlnak a milliomod
másodpercek
ragadozót támad a préda
felhőkből fél körben
angyalok szállingóznak
a busz ablakán
benéznek néha
méregetik a páromat
robog a táj mellettünk
tartják velünk a tempót
a fakezű dombok
szavakat ejtenek ki sután
a kezükből
valamelyik égi akcentussal
horkolunk együtt
valahol
valamelyik ülésen
valahol
a busz közepén
de rég volt
(K. S. 2020. október)
Hozzászólás